A magántőkealapok száma egy év alatt közel megduplázódott és gyakorlatilag teljesen átszövik a magyar gazdaságot.
A jegybank nyilvántartása szerint idén január végén 208 ilyen szervezetnek volt működési engedélye, miközben a Direkt36 oknyomozó portál tavaly januárban ilyen119 alapot talált. A magántőkealapok a NER-vagyonok elrejtésre szolgálnak, ugyanis a sajátos magyar szabályozás szerint mostanra már nem lehet tudni kik a végső tulajdonosok.
Tavaly januárban még beazonosítható volt a magántőkealapok egy részének végső tulajdonosa, mert létezett egy nyilvános NAV adatbázis. Ez alapján derült ki, hogy olyan NER milliárdosok,
mint Száraz István, Szíjj László, Mészáros Lőrinc, Hernádi Zsolt vagy Jászai Gellért a legfőbb befektetői egyes magántőkealapoknak
– erről is írt tényfeltáró cikket a Direkt 36, a cikk publikálást követően viszont a Nemzeti Adó- és Vámhivatal törölte a nyilvántartást. A törlést Fónagy János - az akkor még létező gazdaságfejlesztési minisztériumi - államtitkár parlamenti írásbeli válaszában azzal indokolta, hogy azokat nem is kellett volna publikálnia a NAV-nak.
A magántőkealapok a NER kedvenc vagyontemetői, piaci becslések szerint ezek mögé több ezermilliárd forintnyi vagyont rejtettek el. Az anonim magántőkealap az Orbán-kormány jogi találmánya, a cél az volt velük, hogy a 2010 után gyanús körülmények között keletkező NER-vagyonokat és azok forrásait láthatatlanná tegyék a közvélemény számára. Ahogy nem lehet tudni, hogy mely milliárdosok a tulajdonosai az adott magántőkealapnak, úgy azt sem lehet tudni, hogy az alapok vagyona milyen forrásból keletkezett. Ugyanis nem minden magántőkealap mögött áll magánvagyon, számos alapot állami bankok, intézmények tőkésítettek fel –
így valójában nem egy esetben a NER milliárdosok közpénzt bújtatnak magántőkealapba és kezelik saját vagyonként
– ám ezek a piaci információk szintén nem ellenőrizhetőek az adatbázisok nyilvánosságának hiánya miatt.
A magántőkealapok mára teljesen átszövik a magyar gazdaságot, jelen vannak a félállami (NER) rendszerben. Teljesen megszokott, hogy nagy értékű ingatlanok vagy komplett vállalatok mögött tőkealapok állnak. A jéghegy csúcsa
a Magyar Koncessziós Infrastruktúra-Fejlesztő (MKIF) Zrt. amely 35 évre kapta meg koncesszióba az állami autópálya-rendszer üzemeltetését
– a cég mögött Mészáros Lőrinchez és Szíjj Lászlóhoz köthető magántőkealapok állnak – legalábbis a tényfeltárások szerint, s ezeket a sejtéseket még soha nem cáfolták az érintettek. Ugyanakkor magántőkealapok tulajdonolják a második legnagyobb magyar bank, az MBH Bank többségét is. A bank többségi tulajdonosaként szintén Mészáros Lőrincet tudja a piac, de hogy a különböző tőkealapok mögött pontosan kik is a végső tulajdonosok és azokat milyen pénzből tőkésítették fel – azt nem lehet tudni.
A magyar magántőkealapok sajátos szabályozási furcsaságára Király Júlia, volt bankár, az MNB egykori alelnöke hívta fel a figyelmet a Belvárosi Szabadegyetemen tartott előadásában. Király szerint ha egyszer újra nem Fidesz vezette kormány alakul Magyarországon az első törvény amit szerinte át kell majd írni, az a magántőkelalapok szabályozásról szóló törvény.
A szakember szerint a mostani törvény egy uniós direktíva hazai alkalmazása a magyar jogrendszerben. Ugyanakkor amíg az uniós jog nagyon szigorúan szabályozza a tőkealapok (private equity fund) működését és alapvetés, hogy a fő tulajdonosok kilétét nyilvánosságra kell hozni, a szabályozás csupán a 100 millió euró (38 milliárd forint) feletti vagyonnal rendelkező alapokra vonatkozik. Az ennél kisebb vagyonú alapok működése megmaradhat nemzeti szabályozásban.
Nem véletlen tehát, hogy a Magyarországon létrejött alapok jelentős többsége nem éri el a 100 millió eurós értékhatárt
– vagyis működésükre a magyar törvény vonatkozik, amely megengedi, hogy a tulajdonosok elbújhassanak a nyilvánosság elől. Ugyanakkor Király szerint ezt a jogszabály kihasználva sok „kicsi” magántőkealap ebben a kis országban az egész országot tulajdonolja.
A magántőkelapok számának elmúlt egy évben bekövetkezett látványos növekedése mögött tehát az állhat, hogy a tulajdonosok nem növelik az alapok vagyonát, mert akkor már az uniós szabályozás vonatkozna rájuk és átláthatóan kellene működniük. Ehelyett a megoldás újabb és újabb alapok létrehozása, adott esetben ugyanazzal a tulajdonosi körrel –
így viszont rejtve maradhat a működésük és a végső tulajdonosok kiléte a nyilvánosság előtt.
(Népszava)
