Nem szeretnénk a nagy jóstehetségek kenyerét elvenni, de meg mertünk volna esküdni, hogy Orbán Viktor az itthoni fogadkozások ellenére megszavazza majd az Ukrajnának szánt uniós pénzügyi csomagot. És lőn.
Az orbáni hintapolitika Putyin és az Európai Unió között rossz választásnak bizonyult. Ez már tavaly októberben tisztán látszott. Az izraeli háború kirobbanását követően Putyin magához rendelte a magyar kormányfőt, aki a találkozó után a kamerák előtt igencsak rendhagyó módon viselkedett. Hogy pontosan mi történt a színfalak mögött és mi lesz a következmény máig nem tudni, de a moszkvai fejmosás láthatólag megviselte a magyar politikust. Aztán jött a következő lépés, amikor a nagy hintaszövetségesnek gondolt Törökország néhány, pontosabban fogalmazva 40 darab amerikai F-16-os vadászgépért cserébe úgy ott hagyta Orbán Viktort a svédek NATO-csatlakozása ügyében, hogy még szegény fideszesek is csak néztek ki a fejükből. Aztán azóta is néznek, mert az meg már teljesen a ciki kategória volt, amikor menekülőútvonalként kitalálták a svéd miniszterelnök meghívását, aki visszaüzent, nincs miről tárgyalnia Magyarországgal NATO-csatlakozásukról, ők készen állnak. Még volt egy kis bizodalom a régi-új szlovák miniszterterelnökben, a magyarelleneségéről hírhedt Robert Fico-ban, hogy majd ő is beáll az EU-t fúró magyar szabadalom mellé, de rövid úton - választási ígéretei ellenére – Fico gyorsan megegyezett az ukránokkal. Így aztán a nagy magyar konspiráció egyedül maradt, mint Ábel a rengetegben.
Lehet szépítgetni, de a nagy konspirátor Orbán Viktor ezúttal teljesen eltaktikázta magát. Az általa gondolt gyors orosz siker elmaradt. Az Európai Unió tagállamait a váratlan orosz invázió sokkolta és valóban észlelhetők voltak eleinte repedések abban a kérdésben, hogyan kellene kezelni az elszabadult Putyint. Az ukránok kitartó ellenállása, az oroszok kegyetlen agresszivitása, végül pedig az izraeli háború új status quo-t teremtett az unióban, amit már mindenki elfogad, mindenki belenyugodott. Európa elengedte a putyini Oroszországot, immár a teljesen szalonképtelen kategóriába sodródott a jelenlegi moszkvai adminisztráció. Orbánnak döntenie kellett, vagy itt van, vagy ott. Az új status quo része, hogy Ukrajna léte az egyetlen garancia arra, miszerint a putyini háború nem eszkalálódig Európára, a NATO-ra. Sőt e keleti bástya megerősödése akár pozitív eredményeket is hozhat az unió számára a végső elszámolásban, hiszen Putyin élete sem végtelen. Vagyis az európai béke garanciája épp Ukrajna ellátása és nem kiéheztetése, ahogy Orbán Viktor gondolta.
A magyar miniszterelnök tehát itthoni fogadkozásai ellenére megszavazta az Ukrajnának szánt 50 milliárd eurós pénzügyi támogatást. Igazából nem volt más választása, amire egyetlen példa. Nemsokára döntenie kell Magyarországnak az ügyben, hogy mi legyen a magyar légierővel. 2026-ban lejár a svéd Gripenek lízingszerződése, a vadászgépek magyar tulajdonba kerülnek. Lezárul az üzemeltetéssel kapcsolatos keretmegállapodás is, ami biztosítja a gépek alkatrészellátásához, karbantartásához, üzemeltetéséhez szükséges eszközök és know-how-k ellátását a Magyar Honvédség részére. Ráadásul ez egy bizalmi kérdés is két ország között. Nem véletlenül nem kapott többszöri kérése ellenére se Törökország évekig F-16-osokat az USA-tól. Most viszont kapnak majd cserébe a svéd NATO-csatlakozás támogatásáért. Magyarország jelenleg katasztrofális viszonyban van a két legfontosabb vadászgépgyártó országgal. A svédekkel és az USA-val. Így se Gripenre, se F-16-osra semmi esélyünk. Miközben továbbra sem szeretnénk csatlakozni a magyar jóstehetségek népes táborába le kell szögeznünk, egyáltalán nem lepett meg minket, hogy az EU szavazás előtti este Orbán Viktor Emmanuel Macron francia elnökkel találkozott. Amit még vehetünk ugyanis az a francia Mirage vadászgép. Az orosz Mig-ekhez még se térhetünk vissza, mert akkor elsőként a NATO ellenségfelismerő rendszere fogja leszedni egy pillanat alatt a teljes magyar légierőt az égről és akkor itt állunk majd egy fakarddal, hogy megvédjük a hazát. Az unióból való kilépés se nagyon alternatíva, mert akkor visszatérnénk a kocka Lada felejthető korszakába és verhetnénk a fejünket a falba, ahogy most a britek teszik.
Kádár János egykori MSZMP főtitkárnak két kedvenc sportja volt a sakk és a foci. Mindkettőt űzte is, e tekintetben komoly rokonságban áll Orbán Viktorral. A kormányfő most megértette a mattot Brüsszelben, aminek örülhetünk, dehogy összességében mennyibe kerül az országnak az eddig folytatott hibás hintapolitika az még a jövő kérdése. Valószínűleg nem lesz olcsó, miután elég sok bábunkat feláldoztuk ebben a vesztes játszmában. A bizalom felénk például körülbelül zéró, mind a hadititkokat, mind a közpénzek biztonságát, mind a demokráciafelfogásunkat tekintve. E témákban putyini magasságokba helyezték az Orbán-rendszert, miközben már Moszkvának sem vagyunk oly kedvesek. (PIAC&PROFIT)
