Idiótázással kezdődött, a Kúrián végződött a Ryanair fapados légitársaság és a magyar kormány vitája az extraprofitadóról.
A Kúria 2024. január 23-án felülvizsgálati eljárás keretében döntött a Ryanair légitársaság és a Budapest Főváros Kormányhivatala mint fogyasztóvédelmi hatóság közötti perben. Döntésük értelmében a Fővárosi Törvényszék jogosan semmisítette meg Ryanair légitársaságra még tavaly augusztusban kiszabott 300 millió forintos bírságot – mondta ki a Kúria. Döntésük szerint a Ryanair az ÁSZF szerint járt el, amikor az extraprofitadót az utasokra terhelte, ezért nem valósult meg a fogyasztók megtévesztése, ahogy azt a fogyasztóvédelem állította.
A Ryanair jogerősen is megnyerte a Fogyasztóvédelmi Hivatal elleni perét.
Az elhúzódó jogi vitához vezető ügy előzménye, hogy a kormány fogyasztóvédelmi eljárást indított az extraprofitadót az utasokra hárító Ryanair ellen, a légitársaság közleményt adott ki, amelynek már a címében idiótának nevezik az intézkedést.
Küldeni fogunk neki egy új könyvecskét, a Közgazdaságtudomány a hülyéknek címűt, reméljük, hogy tanulmányozni fogja, és meg tudja magyarázni, miért vetnek ki extraprofitadót egy olyan veszteséges iparágra, mint a légitársaságoké
– közölte akkor a vezérigazgató.
Nagy Márton erre úgy válaszolt, hogy a Ryanair vezérigazgatójának stílusa elfogadhatatlan és hagy maga után kivetnivalót. A következő felvonásban a Ryanair fapados légitársaság közleményben válaszolt Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter megjegyzésére, miszerint bocsánatot kellene kérne azért, hogy azt állította: a magyar kormány „idióta pluszadója” miatt kell többet fizetni a repülőjegyekért, mint korábban. Ezután ötször elismételte, hogy "idiótának" tartja a légitársaságokra kivetett különadót.
A hivatal ezután szabott ki 300 milliós bírságot a Ryanairre, amelyet azonban a Fővárosi Törvényszék később megsemmisített.
A Kúria mostani döntésében az áll, hogy: az irányadó tényállás szerint a légitársaság tájékoztatta az utasokat, hogy Magyarország 2022. június 4-én új légiforgalmi adót vezetett be, amelyet az Általános Szerződési Feltételek (ÁSZF) szerint áthárít az utasokra. Az új adó mértéke utasonként 3900 Ft. Az utasok dönthetnek úgy is, hogy foglalásukat lemondják, ebben az esetben teljes visszatérítést kapnak.
A fogyasztóvédelmi hatóság a légitársasággal szemben 300 millió forint bírságot szabott ki, a bírságon kívül kötelezte a felperest, hogy a fogyasztóknak nyújtott tájékoztatásai során – különös tekintettel a jegyáremelés indokairól szóló tájékoztatásra – tartózkodjon a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlattól, továbbá, hogy az eljárás során észlelt fenti félrevezető tájékoztatás megszüntetése érdekében tett intézkedéséről az alperest a határozat véglegesség válását követő 15 napon belül értesítse.
A felperes az alperes határozata ellen bírósághoz fordult. A keresete alapján eljárt Fővárosi Törvényszék a 105.K.703.078/2022/26. számú ítéletében az alperes határozatát megsemmisítette. A bíróság megállapította, hogy téves volt az alperesnek a határozat alapját képező azon jogi álláspontja, hogy nem a felperes, hanem a földi kiszolgálást végző gazdálkodó szervezet minősül az adó alanyának. Ebből kifolyólag téves volt a kereskedelmi gyakorlatot abból az okból megtévesztőnek minősíteni, hogy a felperes az e-mail útján küldött tájékoztatásában azt a látszatot keltette, mintha az extraprofit adóról szóló Kormányrendelet alapján ő lenne az adó alanya, hiszen valóban ő ennek az adónak az alanya, a hozzájárulást ténylegesen neki kell megfizetnie. Az elsőfokú bíróság álláspontjának alátámasztására az Alkotmánybíróság – felperes ügyében hozott – 3214/2023. (V.5.) AB végzésére (AB végzés) is hivatkozott, amely egyértelműen kimondta, hogy a felperes az adó alanya, nem pedig a földi kiszolgálást végző gazdálkodó szervezet. A bíróság megállapította továbbá, hogy az alperes határozata az ÁSZF joghatását érintette, ezáltal az alperes túlterjeszkedett hatáskörén.
Az ügyben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, majd a benyújtásra nyitva álló határidőn túl észrevételeket tett a felperes jogi képviseletével összefüggésben. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében kifogásolta, hogy az alkotmánybírósági végzést nem volt ideje tanulmányozni, azzal kapcsolatos jognyilatkozatot nem tudott tenni, a bíróság ennek – és ez irányú kérelme – ellenére nem halasztotta el a tárgyalást. Az ügy érdemét tekintve jogszabálysértőnek és hiányosnak minősítette az ítéletnek az extraprofit adó adóalanyiságra vonatkozó megállapításait. Vitatta az ÁSZF értelmezésével összefüggésben az ítéletnek a hatáskör túllépését megállapító indokolását is.
A Kúria ítéletében megállapította, hogy az alperes felülvizsgálati kérelme megalapozatlan. A Kúria elsőként utalt arra, hogy az alperesnek a felperesi képviselő jogi képviselet igazoltságának hiányával kapcsolatos észrevételei – a határidő meg nem tartottság okán – hatálytalan jognyilatkozatok. A Kúria egyébiránt hivatalból vizsgálta és megállapította, hogy a felperes jogi képviselete az elsőfokú és a felülvizsgálati eljárásban igazolt volt. A Kúria megállapította továbbá, hogy az AB végzés kihirdetése és az elsőfokú tárgyalás között 20 nap telt el, ez elegendő idő arra, hogy az alperes az AB végzést megismerhesse. A Kúria – az alperes ez irányú kérése ellenében – nem látott lehetőséget az AB végzéstől való eltérésre, az Alkotmánybírósággal összhangban megállapította, hogy a felperes az adó alanya és nem pedig – ahogy az alperes állítja – a földi kiszolgálást végző gazdálkodó szervezet. A Kormányrendelet vonatkozó fejezetének is az a címe, hogy „A légitársaságok hozzájárulása”. Mivel a felperes (mint adóalany) az ÁSZF szerint járt el, ezért nem valósult meg a fogyasztók megtévesztése sem.
A Kúria végül utalt arra, hogy eljárásának nem volt tárgya az ÁSZF azon rendelkezése jogszerűségének vizsgálata, amely alapján a légitársaság az adót az utasokra áthárította. (168.hu)
