Egon Erwin Kischt a modern kori tényfeltáró újságírás öregapját úgy hívták: a száguldó riporter. Novák lehetne a száguldó államfő.
Azért egyébként, ha lehet, ne említtessenek egy lapon!
Novák Katalin, útban Davosból a fene tudja hová, ahol még nem járt államköltségen, miközben nincs ideje Karsai Dániel ügyével foglalkozni, villámlátogatást tett, valami, feltehetően általa sem ismert okból Békéscsabán.
Ámbár műsoron szerepelt valaminő jótékonysági fánksütés is.
Horthyné is buzgón gyűjtött/csomagolt a többi Nagyságossal meleg zoknikat a hadfiknak.
A jelentős esemény előkészületeként a város intézkedett: nyolcszáz diákot vezényeltek ki önként az érkezésére. Kétszázan meg is jelentek, fagyoskodva a metsző szélben.
Pusztán azért, hogy Novák szelfizhessen egyet a körükben.
Aztán – a fotó tanúsága szerint – már vigyorogva vették körül Őnagyságát, és fogalmuk se volt arról, hogy éppen – tiltott – propagandacélra veszik őket igénybe.
Olyan ez, mint a templomölelgetés, vagy fideszes politikusuk, városatyák megjelenése iskolákban, sőt óvodákban is.
Az eseményről néhány dolog jut az eszembe:
Rákosi, majd Kádár elvtársak joviálisan integettek a transzparensek alatt roskadozó, majd kis piros zászlócskákkal integető népeknek a május elsejei felvonulásokon, mely eleinte kötelező, később ajánlott, legkésőbb pedig már tök mindegy volt – a kutyát se érdekelte, ott vagy-e?
De, ott legalább virsli és sör volt!
Brezsnyev elvtárs Budapesten tett látogatást, ez okból a hallatlanul népszerű szovjet pártfőtitkár útvonalán, a Körúton rengetegen gyűltek össze.
Ugyanis másfél órával az érkezése előtt már tilos volt – akár gyalogszerrel is – átmenni az utca túloldalára. A zebrákat rendőrök őrizték, és mindenkit visszaparancsoltak, többek közt szerény személyemet is.
Az ott elhangzott alattvalói kommentárok nem tűrnek nyomdafestéket.
