Valaki szellemesen máris átkeresztelte az állam által szelid rábeszélés eredményeként, pro forma az MCC részére felvásárolt Libri Kiadót, imígyen: Illibri!
A névváltás akkor is találó, ha maga az „illiberalizmus” totál értelmetlen, nem létező kategória – de hát, egynémely politikusok, politológusok és egyéb bölcselők oly buzgalommal használják, hogy átment a köztudatba.
Történt tehát, amit L. Simon már öt éve szorgalmazott (akkoriban írtam is róla): a média, a tankönyvpiac, a köz- és felsőoktatás, a színház, a filmművészet után a könyvkiadás- és terjesztés is gyakorlatilag a pártállam kezébe került.
A három nagy közül az Alexandra kivégezte magát (nem nagy kár érte), a Líra mindig is, ha nem is feltűnően, baráti kezekben volt (Kolosi), most pedig a Libri is megszűnt önálló könyvkiadó fórumként üzemelni.
Valamelyes minimális tulajdoni hányadot már tavaly, vagy tavaly előtt megszerzett Orbán, most pedig a megszokott módon, akár több száz másik, kisebb-nagyobb, sikeres, vagy számukra valamiért fontos céget, gondolom névértéken „megvásároltak”.
Ezt Spéder Zoltántól, aki még a tavalyi nyereségből őt illető osztalékot se vehette föl.
Az üzlethálózat se kutya, de a kiadói jogok!
Gondolom, némileg egysíkúvá fog válni szép lassan (vagy gyorsan) a kínálat: Herczeg Ferenc, Tormay Cécile, Kosáriné Réz Lola, Wass Albert (Herczeg azért csak módjával és kivételesen említtessék együtt e többiekkel!) mellett a mai aduászok, például Bayer Zsolt művei, a kalapácsos Demeter Szilárd „esszéi” fognak itt, nyilván méltányos áron (már, ha e szemétért két fillér sem túl sok!) helyet kapni. Mellettük jelentős irodalomtörténészeink, Takaró Mihály és Neje Őnagysága, a politikai irodalomból Orbán összes, Fricz, Schmidt Mária, Carlson Tucker, Raffay, Franka and Co. A humort a Bagi-Nacsa-duó hangoskönyve és DVD-je fogja képviselni, és bizonnyal nagy példányszámú lesz Tóth Gabi daloskönyve.
Olyan izgalmas lesz, mint a GUM Áruház kínálata volt egykoron!
Jelentős (főleg kortárs magyar, és bármilyen liberális, gender és a többi) szerző többé nem lesz található a kínálatban.
Mi a teendő?
Mert a kiszorítandó, hozzáférhetetlenné váló idegen szívű íróink, költőink (praktikusan az egész mai magyar irodalom) nem fognak kiadót/terjesztőt találni. Talán csak kis példányszámú magánkiadásokkal, vagy, mondjuk, Pozsonyban (ha nem Fico jön).
De, bolthálózat híján a terjesztés se nagyon megy. És nagyon drágák lesznek e könyvek, hogy legalább a kiadás-terjesztés költségeit behozzák.
Maradhat még a PDF-hozzáférés, vételár fejében. Viszont az nem ugyanaz! Nem lehet kézbe venni, forgatni, előre-visszalapozni, nincs tapintása, illata, mint az új (és a régi) könyveknek. Egy szófolyam a képernyőn. Ameddig le nem kapcsolják az internetet is. Esetleg a felolvasó estek kávéházakban, itt-ott. Mint a lakásszínház! A külföldi szépirodalomnak meg annyi!
És ha már illiberalizmussal kezdtük, megint utalva egynémely élenjáró bölcselőink „hibrid választási demokrácia” - jelzőjére, említsük meg itt, azon melegében azt a hírt is, hogy Orbán az Állami Számvevőszékkel diszkvalifikáltatni akarja a komplett magyar ellenzéket a jövő évi EP- és önkormányzati választásokról.
A 22-es választás előtt (a Márki-Zay által utóbb mohóságában és ügyetlenségében kiborított bilibe) befolyt állítólag másfélmilliárdos külföldi támogatás „jogszerűtlensége” miatt hárommilliárdos büntit oszt ki az ellenzéki pártok közt, mely bírság kifizetése esetén e pártoknak egyszerűen egy huncut garasuk se marad kampányolni.
Na, Kis János! A híres „választási demokráciád”!
