A testület a köztársasági elnök indítványa után alaptörvény-ellenesnek minősítette a kastélytörvény több pontját, ezért az Országgyűlésnek újra kell tárgyalnia.
Az Alkotmánybíróság a köztársasági elnök indítványa alapján alaptörvény-ellenesnek nyilvánította az Országgyűlés 2023. december 12-i ülésnapján elfogadott, a kulturális örökség egyes elemeinek fenntartható fejlesztéséről szóló törvény több pontját. Ezért a törvény nem hirdethető ki; azt
az Országgyűlésnek az alaptörvény-ellenesség megszüntetése érdekében újra kell tárgyalnia
A kormány 2023. június 6-án nyújtotta be a parlamenthez A kulturális örökség egyes elemeinek fenntartható fejlesztéséről szóló törvényjavaslatot, amelyet beterjesztőként Lázár János építési és közlekedési miniszter jegyzett, és az állami tulajdonú kastélyok, kúriák és a hozzájuk tartozó ingóságok tulajdonjogának átruházását vagy vagyonkezelésbe adását szabályozza. A törvényjavaslatot december 12-én 135 igen, 46 nem szavazattal és tíz tartózkodás mellett fogadták el.
A jogszabály azonban nem lépett hatályba, mert Novák Katalin köztársasági elnök vétójogával élve december 20-án előzetes normakontrollra az Alkotmánybírósághoz küldte a parlament által elfogadott törvényt, amely alapján állami tulajdonban álló, a kulturális örökség elemeihez tartozó kastélyok, kúriák, udvarházak az állam által ingyenesen tulajdonba vagy vagyonkezelésbe adhatók bármely olyan természetes vagy jogi személynek, aki, illetve amely a törvényben meghatározott bizonyos vállalásokat tesz. Az ingyenesen tulajdonba adott ingatlanon a törvény erejénél fogva a tulajdonszerzéstől számított 99 évig elidegenítési és terhelési tilalom áll fenn.
A köztársasági elnök indítványában kifejtette, hogy a támadott rendelkezések sértik a jogbiztonság, különösen a normavilágosság követelményét azzal, hogy nem egyértelmű a törvény és más releváns háttérjogszabályok viszonya. Emellett a törvény a kiemelten védett vagyon egy részét lényegesen enyhébb szabályozási rezsim alá helyezi, és ezek a megengedőbb elidegenítési feltételek a köztársasági elnök szerint tartalmilag nem felelnek meg az Alaptörvény nemzeti vagyon átruházásával kapcsolatos rendelkezéseinek.
A törvényjavaslatot benyújtó Lázár János építési és közlekedési miniszter élesen támadta Novák Katalin döntését, és január 5-én levélben megküldte álláspontját az üggyel kapcsolatban, és kérte személyes meghallgatását az Alkotmánybíróságtól. Előzetes normakontroll eljárásban személyes meghallgatásra irányuló kérelem előterjesztését a törvény nem teszi lehetővé, hivatalból pedig azt az Alkotmánybíróság – egyezően eddigi töretlen gyakorlatával – nem rendelte el.
Az alkotmánybíráknak az államfő indítványáról soron kívül, de legkésőbb harminc napon belül határozniuk kellett, és az Alkotmánybíróság a határidő utolsó napján, pénteken közzétette határozatát, amelyben megállapította, hogy a nemzeti vagyonnal való gazdálkodásra, annak hasznosítására vonatkozó szabályozás megalkotása során a jogalkotónak figyelemmel kell lennie a nemzeti vagyon védelmével kapcsolatos állami érdekekre, valamint ezzel összefüggésben a nemzeti vagyonnal való felelős és átlátható gazdálkodás követelményeire is.
A nemzeti vagyon átruházása körében az Alaptörvény 38. cikke nemcsak a törvényi cél megjelölését és a kivételességet írja elő, de az értékarányosság követelményét is. Ez a rendelkezés a biztosítéka annak, hogy a nemzeti vagyon ne mindenfajta korlátozás nélkül legyen elidegeníthető, hanem csak törvényben meghatározott célból, főszabályként az értékarányosság követelményét érvényesítve. A követelmény figyelembevétele alól törvény kivételt tehet, de ilyen esetben igazolásra szorul, hogy a tulajdon átruházása annak a nemzeti vagyonban való megtartásával és hasznosításával összemérhető közérdeket szolgálja-e. Az Országgyűlés tehát e kettős korlát szem előtt tartásával rendelkezhet a nemzeti vagyon felett – áll az indokolásban.
A nemzeti vagyonba tartozó vagyonelemekkel való rendelkezés során a jogalkotónak egyebek mellett egyértelművé kell tennie, hogy tételesen mely vagyontárgy eshet a szabályozás hatálya alá, és hogy ki szerezhet jogosultságot a megszerzésére. Meg kell határozni továbbá, hogy a jogviszony alatt milyen jogok illetik, és milyen kötelezettségek terhelik a jogviszonyban szereplő jogalanyokat, és a jogviszony megszűnését követően mi a nemzeti vagyon tárgyának sorsa. Szintén alkotmányos elvárás, hogy a tulajdonszerzéssel kapcsolatos pályázatok nyilvánosak legyenek. A vizsgált törvény ezekre az alaptörvényi követelményekre – ahogy azt a köztársasági elnök indítványa is kifejtette – nincs tekintettel.
A törvény a nemzeti vagyonról szóló törvényhez képest a kiemelten védett vagyonelemek tekintetében enyhébb szabályozási rezsimet határoz meg, egyrészt az elidegeníthetővé tétellel, másrészt az ingyenességgel, harmadrészt pedig a potenciálisan bármely jogi személyre és természetes személyre kiterjedő tulajdonszerzői kör meghatározásával.
Az Alkotmánybíróság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a támadott törvényi rendelkezések alaptörvény-ellenesek, ezért a törvény nem hirdethető ki.
A határozathoz különvéleményt csatolt Márki Zoltán alkotmánybíró, továbbá párhuzamos indokolást fűzött Handó Tünde, Horváth Attila, Juhász Imre, Patyi András és Salamon László alkotmánybíró.
Lázár Jánosnak ez már a második törvényjavaslata, amely nem állta ki az alkotmányosság próbáját: tavaly nyáron szintén a köztársasági elnök indítványára mondta ki az Alkotmánybíróság az állami építési és beruházási törvény alaptörvény-ellenességét. (Infostart)
