Tényleg Gyurcsányék nyerték az indexes belháborút
Rogán Antal ravaszságát jelzi, hogy amikor a NER 2020 nyarán megszerezte az Indexet, nem csinált belőle második Origót, se második Mandinert, Magyar Nemzetet, Ripostot. Hanem meghagyta azon a pályán, hogy úgy csinálhat, mintha újság lenne, üzemszerűen félrevezetve a saját szavazóit is.
Persze amikor szükség van rá, átkapcsolható kézi vezérlésre, ilyenkor a kormánymédia tempójában beleférnek a hírhamisítással felérő levélcsonkítások, vagy emlékezhetünk a fővárosi városháza eladásával kapcsolatos légből kapott történetre is. Láthatóan főleg a főváros ügyeiben kavar szívesen a lap, erről az utolsó indexesek egyikeként eszembe jut az a nem sokkal a NER birtokon belülre kerülése előtti értekezlet, amelyen az akkor tulajdonosnak gondolt B. doktor azt mondta, könnyebben tudná megvédeni a „függetlenséget” – ő még nem idézőjellel mondta, mi legalábbis úgy hittük –, ha néha a városháza ügyeit is megkapargatnánk. Most már nem kapargatják, hanem kitalálják.
A lényeg, hogy ehhez az ellenzéki szavazók egy részének átverését is szolgáló játékhoz, miszerint az Index úgy csinál, mintha nem propagandatermék lenne, hanem újság, eddig is talált Rogán pompás játszótársakat. Például Fodor Gábor egykori SZDSZ-elnököt, aki rendszeresen ír a lapba véleménycikkeket, vagy Schiffer András egykori LMP-elnököt, aki szintén. Egyikük se mondható fideszesnek, nemdebár. Annyira nem, hogy Schiffer ügyvédi irodája még az ízig-vérig ellenzéki Mi Hazánkat is segíti tanácsokkal.
A Nagy Indexes Átverésről szóló Rogán-tervet legitimáló ellenzékiek sorába most igazi nagyágyú lépett. Gyurcsány Ferenc a NER médiaügyi megoldóembere, Vaszily Miklós érdekeltségébe tartozó lapban tette közzé (véleménycikk formájában) saját maga és pártja politikai hitvallását. A legnagyobb ellenzéki párt elnöke cinkosan összekacsint a kormányzati kommunikációs agytröszt urával, és azt mondja: ti eljátsszátok, hogy ez egy újság, hát eljátszom én is. Íme a politikai krédóm, a quo vadisom úgy 15 ezer karakternyi, komolyan vehető terjedelemben.
A jelenség szempontjából majdnem mindegy is, mi van benne, de azért mégsem. Gyurcsány szinte relativizálja a NER-rel együttműködőket – bár szavai nem igazán ettől pikánsak –, amikor azt írja: „valamiből meg kell élni, ezért általában dolgozni kell, hacsak nem születtünk vagy házasodtunk be egy gazdag családba”. Arról is ír, hogy polgári Magyarországot kell teremtenünk, méghozzá közösen, hogy egyetlen politikai program van: „a jobb élet programja”, bár leszögezi: elvi alapon és élesen állnak szemben a jelenlegi rendszerrel. Amely lapjában, írjuk le újra, eljátszva azt, hogy ez egy demokrácia, és az egy újság, megírja a gondolatait.
De miért is ne játszaná el? Nem sokkal másabb ezt játszani, mint azt, szőröstül-bőröstül-árnyékkormányostul, hogy ez igazi demokrácia, leváltható kormánnyal, normális parlamenti működéssel, politikai következményekkel, satöbbikkel.
A végén még igaz lesz, hogy Gyurcsány Ferencék nyerték az indexes belháborút – hiszen egy normális Indexen aligha jelenhetett volna meg valaha is Gyurcsány-véleménycikk. (444.hu)
