Keressük az új, tiszta energiahordozót.
Nem csak az EU, az egész világ kapaszkodik a hidrogénbe, mondván annak elégetésével csak vízpára lesz. Persze minden új technológiára pénz kell, és mint ilyenkor megszokott, a nagyvállalatok is beszállnak a fejlesztésbe. Sokan bíznak a legkönnyebb elemben, de legalább annyi az ellenzőjük.
Nem csak az EU-nak vannak nagy léptékű tervei a hidrogénnel, a hidrogénmeghajtású autó már a piacon van, csak a töltőállomások hiányoznak, és egy hatékonyabb technológia. Joe Biden adminisztrációja is 7 milliárd dollárral támogatna hét amerikai központot, amely hidrogént állítana elő. A bejelentés komoly ellenkezést váltott ki a környezetvédőknél. Világszerte tipikus jelenségre figyelmeztetnek, hogy a hét hidrogénközpont közül csupán egyben állítanak majd elő zöldhidrogént, míg néhányban atomenergiából keletkezik majd a „rózsaszín” hidrogén. A központok többsége az úgynevezett szürke hidrogénre összpontosít: a földgáz metánjából állítanak elő hidrogént, igaz, megindokolják a környezetvédelmi aspektust azzal, hogy a keletkezett szén-dioxidot felfogják, majd újra felhasználják vagy tárolják (innentől kék lesz a hidrogén).
A környezetvédők szerint ez alig több, mint a nagyipar egyik trükkje, amellyel lényegét tekintve csak megváltoztatnák a palagáz nem éppen közkedvelt márkanevét. A kék hidrogén akkor járna éghajlati előnyökkel, ha az előállítása a legmodernebb eljárásokkal történne, azaz ha közben nem szabadul ki a metán vagy a szén-dioxid. Azonban ha a számok mögé nézünk, láthatjuk, hogy 2022-ben a 95 millió tonna globális hidrogéntermelés több mint 900 millió tonna szén-dioxid-kibocsátásért volt felelős. Ez meghaladja azt a közel 800 millió tonnát, amit a teljes globális légi közlekedési ipar bocsátott ki ugyanennyi idő alatt.
A metánból ki lehet nyerni a hidrogént, ami meglehetősen energia- és vízigényes folyamat. A folyamat során keletkezik 4 molekula hidrogén (H2) és egy molekula szén-dioxid (CO2). Mivel a hidrogén nagyon könnyű, így 1 tonna hidrogén előállítása során 12 tonna szén-dioxid is keletkezik. Ha a folyamat energiamérlegét nézzük, akkor megállapítható, hogy
ennek során a hidrogén-előállítás annyi energiát fogyaszt, mintha elégetnénk a kiinduló metánmennyiség 50 százalékát.
Amennyiben a hidrogénnel az autónkat hajtanánk meg, akkor számoljunk azzal, hogy a kocsink üzemanyagcellája is összehoz vagy 20-30 százalék veszteséget. Ezért mondhatják a hidrogén ellenzői, hogy energetikailag lényegesen jobban jártunk volna, ha simán elégetjük a metánt. A folyamat vége így is, úgy is rengeteg szén-dioxid, akkor minek is bohóckodni a hidrogénnel?
Big hidrogén – nagy lobbi
Földrészünkre visszatérve, vizsgálva az EU lobbitevékenységét, kiderül, hogy a 100 legtöbbet költő szereplő közül a hidrogénlobbi különösen extravagáns összeget, évi 75,75 millió eurót költött egy év alatt. Ez több, mint amit a BigTech (43,5 millió euró) vagy a nagy pénzügyi szektor (38,75 millió euró) jelentett be. Az unió zöldhidrogénre vonatkozó célkitűzése évi 20 millió tonna lenne 2030-ra. 2022-ben a globális hidrogén kevesebb mint 0,1 százalékát (kevesebb mint 0,08 millió tonnát) állították elő megújuló villamos energiából.
A kitűzött mennyiség előállítása felemésztené az unió által megtermelt szél- és napenergia többségét.Nem meglepő módon az olaj- és gázipari nagyvállalatok, mint a Shell, a Total, az ExxonMobil, a BP, az Equinor és lobbicsoportjaik szerepelnek a LobbyFacts adatai alapján az EU lobbitevékenységére leginkább költők százas listáján.
Ugyanis tudatában vannak annak, hogy a hidrogén a következő években továbbra is nagyrészt fosszilis alapú lesz, miközben sikeresen hirdetik azt az éghajlati válság megoldásaként. Ezek a nagyvállalatok kihasználják az EU zöldhidrogénre vonatkozó irreális céljait, hogy belopják a fosszilis alapú hidrogént a hátsó ajtón.Valójában, ha a teljes szén-dioxid- és metánkibocsátásukat összeadjuk, a fosszilis hidrogén éghajlati lábnyoma nagyobb, mint a fosszilis tüzelőanyagok közvetlen elégetése. Az eljárás mégis mentőöv lehet a fosszilis tüzelőanyag-ipar számára, ezért a hidrogéngazdaságban érdekelt szennyező iparágak is beszálltak a játékba, beleértve a vegy- és műtrágyaipari vállalatokat, valamint a közlekedési szektor nagy szereplőit.
Hidrogén előállítása és a víz
A Corporate Europe Observatory, egy vállalatok lobbitevékenységét feltáró szervezet új jelentésében olyan projekteket vizsgáltak, amelyeknek a tervezett termelési kapacitása meghaladja az 1 gigawattnyi zöldhidrogént. Megállapították, hogy a javasolt 109 projektből 41-et olyan országokban terveznek, amelyek már most is nagy vízhiánnyal küzdenek. A gyártási folyamat során körülbelül 10 liter ultratiszta víz kell (20-30 liter tenger- vagy 12-13 liter édesvíz) minden megtermelt kilogramm hidrogénre. A jelentés kitér arra is, hogy a hidrogéngazdasághoz szükséges szél- és napelemparkok hatalmas területet igényelnek.
Az EU a hidrogén felét importálná, viszont több olyan ország, amelyet az unió a hidrogénimport potenciális jelöltjeként tart számon, kevés zöldenergiát termel.Például az Öböl menti államokban 2022-ben a villamos energia kevesebb mint 1 százaléka származott megújuló forrásokból. Az Afrikai Népi Klíma- és Fejlesztési Nyilatkozat, amelyet több mint 500 afrikai civil társadalmi csoport írt alá 2023 szeptemberében, „hamis megoldásként” utasítja el a zöldhidrogént. Érvelésük szerint „az exportra szánt zöldhidrogén nem növeli a 600 millió afrikai hozzáférését az energiához”. A földrész éghajlatváltozással foglalkozó szakemberei úgy vélik, hogy a zöldhidrogént inkább a „kis és közepes méretű háztartási használatra (nem exportra) kellene kihasználni, és azt semmiképp sem vízhiányos régiókban kéne előállítani”. (mandiner.hu)
A témáról bővebben itt olvashat.
