Koltai Róbert 80

Most éppen annyi, mint Davies, Harold Pinter A gondnok című abszurdjában, akit nagy sikerrel játszott a főiskolai vizsgaelőadáson. Addig adódtak bajok …

Szeretett osztályfőnöke, Pártos Géza rendezésében, a Rómeó és Júlia vizsgaelőadása egyértelműen megbukott. Koltai volt Lőrinc barát.

Nem hősszerelmes alkat, már ekkor is és később szintén, gyakran játszott az életkoránál idősebb szerepeket.

Az egyik előadáson rálépett a csuhájára, és arccal a színpadra zuhant. Röhögött az egész nézőtér. Ez a jelenet később bekerült a Szamba című filmjébe, Görög László alakításában. Komolyan meg is sérülhetett volna, így együtt volt a tragikum lehetősége, és a megbotlásból származó komikum. Ezután is jellemzőjévé vált, hogy magától értetődő természetességgel vegyíti a kettőt. Mesterien tette ezt például a kaposvári színház nagy korszakában, egyik legjobb alakításában, Az öngyilkos címszerepében. Nyikolaj Erdman darabjában a végletek végletét is eljátszotta.

Többször is hitelesen érzékeltette, hogy ez az ember iszonyú elkeseredésében tényleg eldobhatja magától az életet. De azt is, hogy álságosan önsajnáltató. Mórikálja magát. Tetszeleg a maga által is teremtett életveszélyben. Abszurdba hajtotta a szituációkat.

Már A gondnok esetében kiderült, hogy van ehhez érzéke. De hiába volt jókora sikere a produkciónak, annak alapján, hogy 80 évest alakított, senki nem akarta szerződtetni az ifjú színészt. Alig sikerült őt elsóznia a főiskolának, A gondnokot rendező Zsámbéki Gáborral együtt így kerültek az ország akkori egyik legrosszabb színházába, Kaposvárra. Ja kérem, miből lesz a cserebogár!?

Türelem a nehezen indulókhoz

Például abból, hogy Kaposváron volt türelem a nehezen indulókhoz, szabálytalan alkatokhoz, fölöttébb érzékeny lelkűekhez, akár a komoly beszédhibásokhoz is. Ott tehetséges emberek másokban is megorrontották a tehetséget. Kemény, akár sértődéseket is okozó, akár szó szerint éjjel-nappali munkával kihozták belőlük a maximumot.

Az akkori vezető színészek, rendezők közül ma már csaknem mindenki Kossuth-díjas. Kivéve Koltait, ami persze nagy szívfájdalma. Róla többen, tán a Kossuth-díj bizottságban ülők is, azt gondolják, hogy elment a könnyebb ellenállás irányába.

Amikor bemutatták a Sose haluk meg című, az egykori szerencsejáték szenvedélyével is szembenéző, sőt abból táplálkozó első, remek filmjét, végig akarta követni országszerte az útját. Ezért nem vállalta Luka nagyszerű szerepét Az éjjeli menedékhelyben Kaposváron, amit rá akart osztani Ascher Tamás. Sértődés, szakítás lett belőle a kaposvári teátrummal. Örök fájdalom, hogy azok a rendezők, akikkel remekül dolgozott együtt, húsz évig meg sem nézték, mit és hogyan játszott máshol.

Ő pedig váltig mondja, hogy mindenhová viszi magával a kaposvári szellemiséget. Akkor is, ha könnyed bohózatot játszik, igyekszik tökéletesíteni az alakítását, és másokba is iparkodik átplántálni azt a munkamorált, amit fiatal korában egy életre megtanult.

Nagy öröm volt számára, hogy megtört a jég, és a Katona József Színház Kamrájába, a színházból távozó Haumann Péter helyett, Ascher hívta, hogy álljon be A mi osztályunk előadásába.

A Sose halunk Gyuszi bácsija pedig emblematikus alakításává vált. A nagybácsija ihlette a figurát, aki lóversenyszenvedélyben és örökös pénzhiányban szenved, és végtelenül svihák, mégis szeretetre méltó, mert ő is szereti az embereket, az életet pedig valósággal habzsolja.

Kisember, aki házaló vállfaárus, jóval jelentősebb formátum annál, mint amire jutott. Nem lett belőle nagy ember, de lett belőle nagy fazon, aki remek dumájával, markáns karakterével, esendőséggel párosuló nagyotmondásával, megolvasztja az emberek szívét.

Lett belőle Dés László remek zenéjével színház is. Koltai Szolnokon, a József Attila Színházban, Zalaegerszegen egyaránt játszotta, de adta sportcsarnokokban is.

Balfácánok, kétbalkezesek

Robi, ahogy szinte mindenki szólítja, aki személyesen ismeri, díjak terén megragadt az érdemes művész címnél és lényegében a színészet utazó nagykövete lett, az ország egészen különböző pontjain tűnt fel különböző produkciókban. És mindenütt megkapta az emberek szeretetét.

Az általa rendezett filmeket jócskán több mint 2 millióan nézték meg a mozikban, játszott olyan többszázas sikerszériában, mint amilyen A miniszter félrelép volt a József Attila Színházban, ahol a Balfácánt vacsorára is több százas szériát élt meg az ő címszereplésével.

Balfácánokból, kétbalkezesekből, az életben kevéssé boldogulókból tekintélyes mennyiséget játszott el. És temérdek alkalommal szórakoztatott.

Ha amikor Kaposvárról a Nemzetibe kerül, nem slisszol vissza, Pesten faképnél hagyva az akkor felbolydult méhkasra hasonlító, de már eredményeket felmutató Nemzetit, ha nem megy vissza Kaposvárra, és aztán ott viszont nem mond fel, valószínűleg másként alakul a pályája.

Szakmai szempontból bizonyos mértékig magára maradt, kikerült olyanok piksziséből, akik fontosak neki. De ez szabadságot is jelentett, ez tette lehetővé, hogy filmeket készítsen, és számtalan helyen föllépjen.

Ő maximálisan úgy érzi, hogy a legkisebb településre is viszi magával a kaposvári szellemiséget. Fáradhatatlanul jobbítja a már műsoron lévő produkciókat, kollégáinak szinte egyfolytában mondja mit lehetne jobban és még jobban csinálni, ötlethalmazokkal rukkol elő, egész impulzív lényével, hihetetlen energiáival serkenti a munkát.

Illetékes elvtárs, Illetékes úr

Úgy húsz évvel ezelőtti gerincsérv műtétje után is szinte rögtön színpadon termett. Szerencsejáték szenvedélye is zömében szakmai szenvedélybe torkollott.

Közismert figurája, Illetékes elvtárs, aki aztán a rendszerváltás után úrrá avanzsált, aktuálisabb, mint valaha. Egy ideig pihentette ezt az alakot, de érezte, újra elő kell vennie, sajnos megint megérett rá az idő.

Hadováló, kérdéseket mellébeszéléssel lepasszoló, a kérdezőt letámadó, hazudozó hivatalnokból, politikusból megint van bőven. Ért hozzá, hogy megmutassa a dolgok fonákját, kiváló improvizációs készségével, emberismeretével, a legvadabb kérdések esetén is állja a sarat. Amikor nem kapott elég feladatot, keresett magának. Méltán büszke lehet arra az estjére, amiben Móricz Zsigmond nagy port felvert, végtelenül őszinte naplójának részleteit élte meg a pódiumon. Ezúttal nem szórta a poénokat.

Ez a komolyabbik arca. Az az énje, amivel Az ügynök halála fajsúlyos címszerepét adta Veszprémben, vagy az, amivel annyi és annyi szerepet játszott Kaposváron, például a Godotra várva című emblematikus Beckett darab véglényét, Osztroszvszkij Erdő című darabjának csepűrágóját, vagy éppen Az öngyilkos címszerepét.

Évtizedekig Pogány Judit volt a társa a magánéletben, és többször partnere színpadon, filmen is. Imádtam például amikor a Marica grófnőben komédiáztak, hatalmas elánnal énekelték, táncolták, hogy „Szép város Kolozsvár…”

Azt is fölöttébb szerettem, amikor még a fiatal Tarr Béla Panelkapcsolat című filmjében eljátszották egy betonrengetegbe szorult, nehezen megélő, egymást szeretve is sokat veszekedő házaspár sorsát, sok mindent a maguk életéből is merítve.

Ők is tekintélyes ideig szorultak Budapesten egyen kaptafára készült panellakásba. Úgy tűnt, hogy mindhalálig együtt élnek, de aztán másként alakult. Egy ideje Gaál Ildikó rendező a párja a munkában is.

Ő állította színpadra például a Batang felé című kétszereplős darabot, amiben Robi, Szirtes Balázs partnereként, elbutulófélben lévő öregurat játszott, aki tengerésznek képzeli magát, és az ábrándjaiban élő lehető legjobb világ, Batang felé hajózik, ami tán nem is létezik.

Ábrándozni ő maga is változatlanul nagyon tud. Képes belerévedni az emlékeibe, gondolataiba, kölykös naivitással tudja álomvilágba ringatni magát, miközben felfokozott érzékenységgel pontosan észleli mi van a világban.

Nem csinált titkot abból, hogy jóindulatú agydaganata volt, amit megműtöttek, és a műtét szerencsére sikerült. Újra jól tud járni, beszélni. Azt hiszem, nem adta fel egy pillanatra sem, életszeretete, humora már temérdek mindenen keresztülsegítette. De azért valahogy a 80 éves születésnapját nem pompázatos jutalomjátékkal ünnepli. Nagyon remélem, hogy ami késik, nem múlik. Sokan szeretnék még élvezni az ő karakteres, egyéni ízekkel teljes, színpadi játékát. (tudas.hu)