Szabadka vasúti pályaudvarát, a most felújítás alatt álló vasútállomás épületét 1882. december 5-én avatták fel, illetve adták át az utazóközönségnek.
Az akkori vasútfejlesztés keretében épült ki az egykori Osztrák–Magyar Monarchia egyik legnagyobb városában a vasút, amely igazi fellendülést hozott a vidék lakossága számára. Szegedről érkezett az első gőzmozdony, és a történelem során később számos államfő is megfordult az épületben. Na és a legendás Orient expressz útvonala is érintette a várost.
A villamosvonat
Szeged és Szabadka között amúgy nyolc éve nem jártak a vonatok, de legalább felújították a vasúti pályát, egy ideje már közlekedtek rajta a tehervagonokat vontató mozdonyok. Megújult és megszépült több apró vasútállomás, így a palicsi, a hajdújárási, királyhalmi és a horgosi épület is. A magyar és szerb illetékesek egyeztettek a menetrend kapcsán, hiszen a 141 évvel ezelőtti helyzet annyiban is változott, hogy most országhatár húzódik a két testvérváros között. Meg egy magas dupla kerítés is nyolc esztendeje az errefelé kóborló migránsok miatt.
Aztán híre ment, hogy a lehető legrövidebb idő alatt ér el majd a vonat a célállomásra, a maximálisra csökken a határőrizet és a vámszervek munkája miatti várakozás. Ellentmondó, de rendkívül biztató híreket hallhattunk a vonat menetsebességéről, míg aztán robbant az információ: a Hódmezővásárhely és Szeged közötti útvonalon pár éve jól bevált villamosvonat, a Tram-train közlekedik majd a dél-magyarországi és az észak-vajdasági város között is. Lázár János magyar közlekedési miniszter, Hódmezővásárhely korábbi polgármestere jelentette be ezt a hírt, így aztán nem kételkedhettünk annak hitelességében. Ahogy azt is készpénznek vehettük, amit Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter harangozott be október elején: „Október 23-án újraindul a vasúti személyszállítás Szeged és Szabadka között.”
Úgy jártunk azonban, mint a Jereváni Rádió egykori hallgatója évtizedekkel ezelőtt. A jóhiszemű polgár ugyanis megkérdezte a rádióállomás szerkesztőjét, hogy jól értette-e a hírt, miszerint Moszkvában Mercedeseket osztogatnak. A szerkesztő imigyen válaszolt: „Kedves hallgatónk, az ön információi nem egészen pontosak. Valójában nem Moszkvában, hanem Leningrádban, nem Mercedeseket, hanem Volgákat, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak. A hír egyéb részei stimmelnek.”
A mi esetünkben az derült ki, hogy a magyar oldal késik a villamosítással, így a szerbiai részen hiába készültek el azzal, az országhatáron át csak dízelmozdonyok közlekedhetnek. Egyelőre. Így esett meg velünk, hogy nyolcévnyi kiesést követően az újraindult szerelvény nem villamosvonat, a menetidő nem rövidült jelentősebben, október 23-a helyett csak november 28-án futott be az első vonat a szabadkai pályaudvarnak az építkezés miatt kihelyezett ideiglenes épülete elé. Igaz viszont, hogy ezen az első személyvonaton miniszterek, volt és jelenlegi államtitkárok is utaztak. Meg az elmaradhatatlan televíziós és rádiós csapatok, valamint az írott sajtó képviselői.
A csoda eltarthatósága
Nyolc nappal az első szerelvény Szabadkára érkezése után (nem 1882-ben, hanem 2023-ban) riportműsort hallok a rádióban. Az Újvidéki Rádió délelőtti adásában (még mindig) erről az újraindult vonatról beszélnek. A riporter lelkes, alákérdez a vele együtt utazó tisztségviselőknek, illetve politikusoknak. Mindannyian áradoznak, dicsérik a megvalósult projektet, egymást túllicitálva magasztalják a két ország és a két nép közötti baráti viszonyt, a lendületesen fejlődő együttműködést. Hangsúlyozzák a várható gazdasági hasznát is ennek a beruházásnak (a nyolc kiesett esztendőt és az emiatt elmaradt kölcsönös hasznot nem említik), hiszen a vasúti teherszállítás környezetkímélő, olcsóbb is, mint a közúti, és – nem utolsósorban – említik a határ menti két régió polgárait. Akik most ismét rövidebb idő alatt, kényelmesen juthatnak el rokonaikhoz és barátaikhoz. Egyik-másik lelkes interjúalany megemlíti az ingázókat, akik ugyancsak kedvezőbb helyzetbe kerülnek. Igaz, hogy az első vonat reggel 5 óra után Szegedről indul Szabadka felé, az ingázók pedig az ellenkező irányba tartanak, de ezt a kérdést senki sem feszegeti. Fontos, hogy a menetrendet is sikerült egyeztetnie a két félnek.
Az egyik illusztris utas aztán kikotyogja: a szerbiai választási kampány miatt indult meg a vasúti személyforgalom Szeged és Szabadka között éppen most, átmenetileg dízelmozdonyokkal, amíg a magyar oldalon be nem fejezik a villamosvezetékek szerelését. A magyar közlekedési miniszter aztán szinte a teljes napot Vajdaságban, a VMSZ pártrendezvényein töltötte, beszélt azokon, lelkesítette az itteni választópolgárokat. Ahogy azt minisztertársa, a magyar külügyek irányítója tette tavaly Belgrádban, a Szerb Haladó Párt nagygyűlésén. Igaz, hogy kiadós orosz beütéssel próbált meg szerbül szólni az emberekhez, de azok megértették, és méltányolták igyekezetét.
A rádió pedig, amely elvileg közszolgálati adó, miért adta le ezt a riportműsort, amely tömény propagandának számít egy héttel az esemény után? Nyilván azért, mert hisz a pártpropaganda erejében, a hallgatóság meggyőzhetőségében. Abban, hogy az ismétlés a tudás anyja, és hátha akad még polgár, aki nem hallotta az eredeti adást. Az Újvidéki Rádió egyébként is gyakran ismétli saját műsorait, aminek okairól hosszabb elemzést kellene készíteni. Olyat, amely foglalkozna például az alkalmazotti létszám folyamatos csökkentésével.
Addig is eleget kell azonban tenni az elvárásoknak, akár egy vonat újraindulásából is lehet egy-két héten át optimizmust sugározni. Az ilyen áru tartós, eltarthatóságában nem kell kételkedni. Így lett az aranykor kampányvonata 2023-ban a Szeged és Szabadka közötti újraindult járat.
