Hadházy mostanában nem leplez le semmit.
A feledés homályából Nagy János volt földművelésügyi államtitkár kétmilliárdos hűtlen kezelési ügye kapcsán előbukkant Nobilis Kristóffal, néhai Ungár András és Spéder Zoltán egykori üzlettársával, a kilencvenes évek legnagyobb cápáinak egyikével kapcsolatban jutott ez eszembe. egyelőre úgy néz ki, hogy egymilliárdot kaszált a felszámolás alatt volt Nemzeti Kataszteri Programból elsinkófált kétmilliárdból.
Hadházy eladta a repülőjét. Vagy rájött, hogy tiszteletre méltó munkásságának az ég világon semmiféle hozadéka nincs, nem rendíti meg, nem tántorítja el a lakosság túlnyomó többségét, a nyomozó hatóságokat pláne nem (legfeljebb dolgoztatja őket kicsit), maximum a majdani történeti, esetleg a (kútba esett) bűnügyi krónikák számára szolgáltat adatokat.
Vagy rájött arra, ami nem kérdés!
Azt kellene végre felfogni ugyanis, hogy Magyarországon a rendszerváltás után semmi más, mint az eredeti tőkefelhalmozás folyamata indult meg.
Csak más módon, mint annak idején a Brit, vagy a Holland Keletindiai Társaság, vagy akár történelmi magyar arisztokrácia esetében, melyet szétzúzott a történelem.
A Társaságok a király/nő engedélyével és részesedésével a gyarmatokat fosztották ki, a magyar arisztokrácia hűbéri birtokokat és monopóliumokat kapott a szolgálatai fejében.
Ezek a mai, kisebb és nagyobb felkapaszkodott gazemberek, Spéder, Nobilis, néhai Ungár, Wekler, Simicska, Csányi, Szijj, Bige, Horváth, meg a kisebb-nagyobb vidéki „bárók”, és Orbán strómanjai (Mészáros, Tiborcz) viszont a magyar állam, a kilencmillió állampolgár vagyonát lopják el, sajátítják ki. Mert hagyják nekik!
Minden párthoz tartoznak (tartoztak) gazdasági érdekcsoportok, melyek a torta felosztásában (voltak) érdekeltek, és a pártjuk politikai vizein eveztek be a révbe, szereztek vagyont.
Vannak (voltak) persze pártokhoz nem köthető, egyéni úton kezdeményező szerencselovagok is, akik személyi kapcsolataikat, miegymást kihasználva tettek visszautasíthatatlan ajánlatot, kötöttek kiváló üzleteket az ÁVÜ-vel.
Ma néhány ellenzéki vezetésű kerületben, vidéki polgármesteri hivatalban ugyanaz folyik, mint folyt a korábbi fideszes polgármester idején. A csókosok, rokonok befészkelik magukat minden létező pozícióba, és jöhet a zsé! Ha már ott vagyunk, kérem szépen! És amíg ott vagyunk! (Nem Pikóra, Niederhauserre, Baranyira gondolok!)
És szerte az országban, lombkorona-sétányoktól „vendégházakig”. Szépen, csendben kiépülnek a „családi gazdaságok”.
Kálmán Olga jól fizető stallumokba rágta be magát. És nincs egyedül.
Orbán csak abban különbözött a többiektől, hogy ügyesebb, pofátlanabb, erőszakosabb, és a torta egészére vágyott.
Morzsákat elhullajt azoknak, akik nem keresztezik az útját. Néhány, az „ellenzékhez” tartozó bajtárs is kaszálhat a rend kedvéért. Nálunk kérem szépen demokrácia van!
A többieket kivégzi.
Orbán emberei, Boldogtól Simonkáig, Veres Margittól feltehetően e Nagy Jánosig mindent megúsznak! Ha véletlenül elítélik őket, hát kegyelmet kapnak. Ádertől például, suttyomban.
Schadl és Völner se fog ülni! Vagy megeszem a kalapomat!
