Idén nyáron a Galileo Project keretében olyan mikroszkopikus fémgömböket találtak a Csendes-óceánban, amely a kutatók, jelesül Avi Loeb és kollégái szerint egy csillagközi meteorit maradványai, amely akár egy idegen technológiai eszköz is lehet.
Számos tanulmány vitatja azonban Loeb ezen állítását, és független elemzések alapján a gömböcskék valószínűleg az ember által okozott ipari szennyezésből, különösen a szárazföldi szénégetésből származnak. A kritika ellenére Loeb megvédi megállapításait, és óvatosságra int az összegyűjtött minták további elemzéséig.
A Galileo Projectről már mi is rengetszer írtunk, ennek lényege röviden, hogy nyáron sikerült az IM1-nek nevezett, a csillagközi térből érkezett, és az óceánba csapódott objektum szilánkjait előkeríteni az óceán fenekéről. Hogy még szenzációsabb legyen a felfedezés, az előzetes analízis alapján a kutatók azt sem zárták ki, hogy a meteor akár egy idegen technológiai eszköz lehetett.
Hogy milyen eszközről beszélhetünk? Akár egy idegen “drónról”, amely egy nagyobb anyahajóról leválva állt neki a bolygónk felderítésének. Legalábbis a mostani expedíciót vezető, mára elég híres/hírhedt Avi Loeb harvardi tudós és a Pentagonon belül az UAP-jelenségek tanulmányozására felállított iroda, az AARO igazgatója, Sean Kirkpatrick egy ilyen forgatókönyvet is elképzelhetőnek tartott a közösen írt tanulmányukban.
Habár jelen állás szerint nincs végleges eredmény a gömböcskék eredetével kapcsolatban, több független tudós is támadja Loeb állításait és feltételezéseit méghozzá két irányból – számol be róla a Live Science. Először is vita folyik már arról is, hogy a kérdéses meteor, tehát az IM1 valóban a csillagközi térből érkezett-e egyáltalán. Mivel az objektumot csak amerikai katonai eszközök (tehát nem dedikált tudományos készülékek) rögzítették, így egyes kutatók szerint lehetséges, hogy az érzékelők hibáztak a sebesség rögzítésekor – derül ki az arXiv-re november 13-án közzétett új, nem lektorált dokumentumból. Azonban a feltételezések szerint még a megfelelően kiszámolt sebesség esetén is kicsi az esély arra, hogy egy meteor jelentősebb darabja “túlélje” a légkörön át tartó száguldást.
Loebék előzetesen egyébként ezt a tényezőt is figyelembe vették, és szerintük a meteor elég sűrű, sőt szokatlanul sűrű volt ahhoz, hogy maradjanak utána szilánkok – és szerintük épp ez a nagyarányú fémes koncentráció az, ami miatt felmerül, hogy ez egy technológiai eszköz.
A friss tanulmány szerint azonban ha a meteor tényleg a megállapított sebességgel haladt (ami szükséges ahhoz, hogy egyáltalán feltételezhessük, hogy a csillagközi térből érkezett), akkor a túlnyomó része, a 99,8 és a 99,9999 közötti százaléka egyszerűen elpárolgott volna a légkörben – a maradék pedig olyan elhanyagolható mennyiség, hogy azt képtelenség lenne megtalálni.
A második probléma már azzal kapcsolatos, hogy még ha igaz is az IM1 intersztelláris eredete, akkor a gömbök valóban ebből a tárgyból származnak-e. A kutatók szerint nem tudhatjuk, hogy az objektum tényleg becsapódott (vagy tehát lényegében teljes egészében elpárolgott), és ha igen, akkor hol, de ezen 2014-es eseményt követően közel 10 évvel később az óceán egy 48 km-es sugarú körének az átkutatása erősen kérdéses, hogy eredményes lehet. Ilyen gömböcskékkel ráadásul tele az óceáni aljzat: némelyik mikrometeorit, másokat vulkánok lövellnek ki, vagy ipari tevékenység hozza őket létre. Ezek idővel természetes módon gyűlnek össze az óceán fenekén.
A technológiai eredet felé kacsingató legerősebb érv Loeb és társai részéről a gömbök összetétele. Ha az űrbeli származásból indulunk ki, akkor ez valóban szokatlan. A Research Notes of the AAS folyóiratban október 23-án megjelent legújabb tanulmány azonban rámutat, hogy ez az összetétel megegyezik a szénhamu szennyezésének a profiljával. A tanulmány szerzője, Patricio Gallardo, a Chicagói Egyetem csillagásza azt írta, hogy emiatt
a meteorit, mint eredet hátrányba kerül.
Magyarán a gömböcskék összetétele magyarázható egy egyszerű, a földön zajló technológiai folyamattal, míg az idegen eszköz eredethez feltételeznünk kell, hogy a gömbök valóban az űrből érkeztek, amit viszont nem igazán lehet bizonyítani – sőt a fentiek alapján több érv is ez ellen szól.
A NASA asztrobiológusa, Caleb Scharf szarkszatikusan úgy foglalta mindezt össze az X-en:
Nos, valóban felfedeztek bizonyítékot egy technológiai civilizációra… itt a Földön.
https://t.co/CzJ1Sh0GWM
— Thayne Currie (@AstroThayne) November 2, 2023
Oh my God !!!!
🤣🤣🤣🤣🤣🤣
Loeb azonban nincsen ellenérvek híján, és ezekben is akad ésszerűség. Szerinte egyrészt az új tanulmány másodlagos információk alapján, a gömböcskék tényleges tanulmányozása nélkül nem tudja minden kétséget kizáróan megállapítani azok összetételét.
Loeb idézte tudományos csapatának egyik tagját, Jim Lemet, a Pápua Új-Guineai Műszaki Egyetem munkatársát is, aki a következőket írja:
A régióban, ahol az expedíció zajlott, nem kerülhet sor a szén ásványosodására. Ezenkívül a szén nem mágneses, és a kihalászáshoz mágnesszánt használtak.
Loeb hozzátette azt is, hogy a minta 93 százalékát még nem is analizálták, így amíg ezzel kapcsolatban el nem készül a tanulmány, így addig minden feltételezés ezen gömböcskék természetével kapcsolatban szakszerűtlen megközelítés eredménye lehet csak. (Rakéta)
