“A politikai ponerológia egy olyan fogalom, amelyet Andrzej Łobaczewski lengyel pszichiáter népszerűsített.
Łobaczewski azt javasolta, hogy a pszichológia, a szociológia, a filozófia és a történelem területét vegyék figyelembe az olyan jelenségekre, mint az agresszív háború, az etnikai tisztogatás, a népirtás és a despotizmus.
A második világháború alatt Łobaczewski a Lengyel Honi Hadseregnek, egy földalatti lengyel ellenállási szervezetnek dolgozott. A háború után a Jagelló Egyetemen tanult Edward Brzezicki pszichiátriaprofesszor mellett. Łobaczewski osztálya volt az utolsó, amely a szovjet ideológia és cenzúra által nem befolyásolt oktatásban részesült, amely után a pszichiátria a pavlovi koncepciókra korlátozódott. A genetika és a pszichopátia tanulmányozása tilos volt.
Łobaczewski a teológiai gonosz tanulmányozásával foglalkozó ágából vette át a " ponerológia " kifejezést, amely a görög poneros szóból származik.
Łobaczewski szerint minden társadalom "boldog idők" és "boldogtalan idők" között ingadozik.
A boldog időkben a kiváltságos osztályok jólétet élveznek, és a hatalom folyosóin elnyomják a pszichopatológiai befolyásról szóló.. fejlett pszichológiai ismereteket.
Bár boldog idők ezek, erkölcsileg nem feltétlenül fejlettek, mivel a kiváltságos osztályok jólétének vagy boldogságának előfeltétele lehet mások elnyomása vagy kizsákmányolása.
Az ilyen kellemetlen igazságok (a lelkiismeret hangja) kizárására a kiváltságosok "konvertáló gondolkodást" alkalmaznak, ami azt jelenti, hogy az érvelési folyamat kimenetelét egy kényelmesebb eredményre változtatják. Ezt az egoizmus és az érzelmesség növekedése kíséri.
A kiváltságos osztályok növekvő "hisztériája" (érzelmesség, egoizmus és konvertáló gondolkodás) több generáción keresztül terjed a társadalomban.
E nemzeti hisztéria természetes körforgás, és egy majdnem 200 éves szinuszhullámot alkot.
A hisztéria hatására az emberek elveszítik azt a képességüket, hogy különbséget tegyenek a lelkileg egészséges és a kóros egyének között.
Ebben a környezetben a "jellembetegek" vagy az enyhe agyszöveti károsodással (pl. mérgező anyagok, vírusok, nehéz szülések, kóros szülői magatartás) rendelkező egyének viselkedését normálisnak fogadják el,
és ez kapuként működik a genetikai eltérésekkel rendelkezők viselkedésének normalizálásához, beleértve a pszichopátiát is.
Végül, a maximális hisztéria pontjához közeledve a társadalom polarizálódik és megbénul, és a "varázslók" közül a legpatologikusabb egoista kerülhet hatalomra.
E varázsló lerontja a befolyása alatt állók lelki egészségét.
Ez lehet egy "patokrácia" kezdete (bár nem elkerülhetetlen), amelyben biológiailag pszichopatológiával, köztük személyiségzavarokkal (különösen pszichopátiával) rendelkező egyének foglalnak el hatalmi és befolyásos pozíciókat.
A varázsló egy "ideológiai maszk" mögé bújik, egy hitrendszer mögé, amelyet a hatalom megszerzésére használ.
Bármilyen hitrendszer használható ideológiai maszkként, beleértve a vallást is.
A pszichopatáknak nem okoz gondot a személyes vagy ideológiai maszk viselése, és a varázsló mozgalomban normálisnak fogadják el őket.
A pszichopaták hálózata fokozatosan kezd uralkodni...
Egy bizonyos ponton a pszichopaták kisebbségi tömbje leszámol mindazokkal, akiket bitoroltak. (akik felett uralmat gyakorolnak)
A teljes kifejlettségű patokráciát totalitárius államnak nevezik,
..és jellemzője, hogy a kormány a saját népe ellen fordul.
A patokrácia akkor alakulhat ki, ha egy társadalom nem védekezik eléggé az ilyen abnormális pszicho-patológia tipikus és elkerülhetetlen kisebbségével szemben...
Azt állítja, hogy ilyen esetekben ezek az egyének beszivárognak intézményekbe vagy államba, az uralkodó erkölcsi értékek az ellenkezőjükké torzulnak,
és az Orwell-féle kettős gondolkodáshoz hasonló kódolt nyelv kering a főáramba, amely a valódi logika és erkölcs helyett a paralógiát és paramoralizmust használja.
A Łobaczewski által leírt patokráciának különböző azonosítható szakaszai vannak.
Végül a patokrácia azért hal meg, mert a patológiás embereket hatalmi pozíciókba léptetik elő, még akkor is, ha kevés tehetséggel vagy képességekkel rendelkeznek.
Łobaczewski szerint az egészséges társadalmi erkölcs gyökere a népesség túlnyomó többségének veleszületett ösztönös infrastruktúrájában (kollektív tudatában) rejlik, és míg a normális népesség egy része fogékonyabb a patokratikus befolyásra, és annak lakájává válik, a többség ösztönösen ellenáll.
Boldogtalan időkben az értelmiség és a társadalom egésze visszanyerheti a valódi értékeket, hogy az új társadalmi rendet mentálisan egészségesebb irányvonalak mentén oldja meg.”
L. Ritók Nóra
