A kezdet vagy a vég?

Nem tudjuk, vagy nem akarjuk érezni azt az új valóságot, amely itt jön a párhuzamos úton, vagy csak egy térben, ahol úgy vagyunk, hogy nem vagyunk, mert nem lehetünk, hiszen oda csak a tudás az ismeret vagy az akarat, a szándék visz be. 

Kik vagyunk, miként lettünk azok, amik, mindennap megjelenünk valamilyen térben, aminek vagy van értelme, vagy egyszerűen nincsen.

Imádjuk magunkat és az agyunk által kínált teret, annak minden szabadságával vagy zártságával együtt, abban a semmiben, amit szántak nekünk, mert mára az érzés, értés nem elég, lépni kell ki, vagy be valamibe, ami egyre távolabb kerül a vélt valóságunktól.

 A verseny megindult, a térért, vagy a térben, ami vagy valódi lesz, vagy csak egyszerű evolúció, amiben a lelket, testet habzsoló cselekvés megmásít mindent, amit az ember emberinek gondolt eddig. A virtuális tér nem csak a mesterséges intelligencia tere, hanem a kontroll nélküli EGÓ-É is, aki megpróbálja a technikát és a szabadságot maga alá gyűrni, hiszen nincs nagyobb veszély az EGÓ-ra, mint az alternatív tudás és lehetőség, a tér és időbeli korlátlanság, amelyhez viszonyulni kell, mert viszony nélkül egyszerűen elmegy melletted és semmivé vagy jelentéktelenné tesz, attól függetlenül, hogy mennyi és milyen eszközzel rendelkezel, az ember által uralt térben. 

Itt az új szabadság az új honfoglalás a virtuális tér honfoglalása, ahol nincsenek hegyek és miniszterek, csak valami, ami állandóan megújulva tágulva vesz be magába olyanokat, akik legalább nem ellenkeznek. Szabadság, de kinek a szabadsága és mire lesz jó, ma nem tudjuk, de lehet, hogy a tér szabadsága a gondolat erjedő tágulás maga adja a korlátokat az új félelmeket, a semmit, ami brutál technikával lesz működtetve az emberért, vagy az ember ellen. Nincs későn a tanuláshoz, a tudáshoz, de már későn van az ijedtséghez, a félelemhez, mert itt a visszafordulás már nem lehetséges.