Újabb nemzeti konzultációs „kérdőív” landol rövidesen a magyar polgárok postaládáiban, ami azt jelzi, hogy a kormány szükségét érzi saját propagandagépezetének turbó fokozatba kapcsolásának.
Eltelt ugyanis néhány hónap, amikor inkább egymással torzsalkodó kormánypárti politikusokról szóltak a hírek, mint újabb gazdasági sikerekről, és csendesebb lett a migránsozás is azok után, hogy a kabinet a külföldi állampolgárságú embercsempészek szélnek eresztéséről döntött. Ennek az időnek azonban vége, hiszen az újabb konzultáció felmelegíti ezt a témát is. - írja a Szegedi Kattintós
Nehéz időszakon van túl Orbán Viktor, hiszen lengyel szövetségese vereséget szenvedett a parlamenti választáson, kitört a háború a Hamász és Izrael között, ráadásul Pekingben sem tudta elérni legfőbb célját, hogy a kínai fél hozzájáruljon a Budapest-Belgrád vasútvonal beruházás kivitelezési szerződésének módosításához. Az infláció pedig továbbra is fojtogatja a pénztárcánkat, a magyar gazdaság pedig tartós recesszióba süllyedt. Mit lehet ilyen helyzetben tenni? Természetesen meg kell hirdetni az újabb teljesen értelmetlen és haszontalan nemzeti konzultációt.
A hírt maga a miniszterelnök jelentette be a közszolgálatinak csúfolt rádióban szokásos péntek reggeli monológja legfőbb üzeneteként. Az indoklás a szokásos: kell a választók támogatása a Brüsszel elleni szabadságharchoz. Nem mintha az EU döntéshozóit bármiben is befolyásolná az, hogy a magyar kormány milliárdokat költ teljesen felesleges kérdések feltételére, ráadásul ezeket általában úgy fogalmazza meg, hogy ne is lehessen más választ adni rá, mint amilyet a kormány elvár a polgároktól. A valódi cél természetesen az, hogy a Fidesz továbbra is dominálja a közbeszédet, és elterelje a figyelmet olyan valós problémákról, mint az oktatás reménytelen helyzete, vagy a gazdasági visszaesés.
Orbán Viktor pénteki bejelentése óta a részletek is körvonalazódtak, így megtudtuk Szentkirályi Alexandra kormányszóvivőtől, hogy a migrációs helyzet mellett a rezsicsökkentésről, a kamatstopról és az extraprofitadóról is megszondáztatják a népet. Miután mind a négy kérdésben meglehetősen egyértelmű a kormány álláspontja, nincs sok értelme most arról faggatni a polgárokat, hogy egyetértenek-e a multik megadóztatásával, vagy a banki kamatok szinten tartásával. De lelkük rajta, lehet majd lobogtatni Brüsszelben a kimutatásokat arról, mennyire nem akarnak a magyarok rosszabbul élni, mint négy éve.
A homogén etnikumú, kultúrájú és vallású államról tehát ugyanúgy le kell mondania Orbánéknak, mintha menekülteket fogadnának be.
Az igazán fontos üzenet azonban a migrációval kapcsolatos. A kérdés aktualitását az adja, hogy Orbán elvesztette lengyel szövetségesét, a Jog és Igazságosság párt által vezetett jobboldali koalíciót. Így most egyedül kell akadályoznia azt a folyamatot, amit a migrációtól leginkább sújtott déli frontországok szorgalmaznak, vagyis, hogy a menekültek ügyében a szolidaritás elve alapján osszák meg a terheket a tagországok. Ez nem jelentene túl nagy kihívást Magyarország számára, de Orbán kormánya rendszeresen összemossa a terrorizmus és a bevándorlás kérdését, amivel jó pontokat szerez a hazai szavazók előtt.
Pedig Magyarország is több százezer vendégmunkás befogadására készül, ami lényegében alig különbözik a bevándorlástól. Orbánék azonban a hazai akkumulátor gyárakba toborzott ázsiai munkaerőt teljesen más kategóriába sorolják, mint azokat, akik az éhség és a polgárháborúk elől menekülnek Afrikából vagy a Közel-Keletről. Pedig lényegében ugyanúgy más kultúrájú és vallású emberek érkeznek ide, akiket ugyanolyan jogok illetnek meg majd nálunk, mint a hazai munkavállalókat. A homogén etnikumú, kultúrájú és vallású államról tehát ugyanúgy le kell mondania Orbánéknak, mintha menekülteket fogadnának be.
Ha ugyanis valaki az Európai Unió területén kap munkát, legyen az helyben született, uniós polgár, vagy más kontinensről ide érkező ember, a munkakörülményeket, a fizetést és a munkavállalói jogokat illetően nem lehet különbséget tenni a dolgozók között. Hamis tehát az a kép, mely szerint izolálni lehet majd a vendégmunkásokat a helyben élőktől, és 1-2 évente cserélni fogják őket, nehogy eszükbe jusson Magyarországon letelepedni. Ha a nemzeti konzultáció arra kérdezne rá, hogy a magyar lakosság a gazdasági fejlődés érdekében szívesen venné-e vendégmunkások nagy számban való foglalkoztatását, annak bizony volna értelme. Ettől azonban ne féljünk, hiszen az Orbán-kormány olyan idegengyűlölő propagandát folytatott az utóbbi években, hogy biztos lehetne az elutasításban. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha részegen a kocsmában felejted a puskádat, ne csodálkozz, ha a következő sarkon azzal rabolnak ki.” (Szegedi Kattintós)
