Ugrás a tartalomra
CIVILHETES
  • Belföld
  • Külföld
  • Gazdaság
  • Vélemény
  • + »
    • Időjárás
    • Kultúra »
      • Film
      • Zene
    • Tudomány »
      • Környezet
      • Technika
      • Kütyü
    • Életmód »
      • Egészség
      • Gasztro
      • Sport
      • Állati
    • Bulvár »
      • Kék
      • Rejtély
    • Fiatal
    • Videó
{{title}}
{{title}}

Kapitalizmus, rasszizmus, és a közép-európai illiberalizmus

Vélemény
2023.10.28.
Profile picture for user CIVILHETES
By CIVILHETES on

Ivan Kalmar White But Not Quite című könyve új alapokra helyezi a közép-európai illiberalizmusról szóló vitát.

Gazdasági vagy kulturális sérelmekben gyökerezik az illiberalizmus? Ez a kérdés azóta osztja meg a társadalomtudósokat és a szakértőket, amióta a populista radikális jobboldal Európában és az Egyesült Államokban a politikai főáram része lett. A leginnovatívabb válaszok azonban megkerülik ezt az erőltetett szembeállítást.

Ivan Kalmar White But Not Quite című provokatív és figyelemreméltó könyve erre példa. A könyv a rassz alapú kapitalizmus elméletét felhasználva friss meglátásokat hoz be a közép-európai illiberális lázadásról szóló zsúfolt szakirodalomba.

Közép-Európa, amelyet Kalmar a Cseh Köztársaság, Szlovákia, Lengyelország és Magyarország visegrádi országaival azonosít, a liberalizmus elleni globális mozgalom élvonalába tartozó politikai erők otthona. A szokásos narratíva a régió állítólagos antiliberális kulturális örökségét teszi felelőssé.

Ebben az elbeszélésben a csehek, magyarok, lengyelek és szlovákok sosem voltak elég demokratikusak és liberálisok, az illiberalizmus a kelet-európaiak vérében van. Bár a régió szolgál példákkal e kulturalista narratíva táplálására, összességében ez az érvelés hiányos, félrevezető, előítéletes és lekezelő.

Kalmar szembeszáll a kulturalista narratívával, és nemcsak azt mutatja be, hogy a rasszizmus és a kapitalizmus kéz a kézben járnak, hanem azt is kiemeli, hogy Közép-Európa illiberalizmusának ez a kulturalista olvasata a nyugati Kelet-Európa-ellenes sztereotípiák tágabb rendszerébe illeszkedik.

A Kelet-Európa-ellenesség pedig rasszista, teszi hozzá a szerző. Kalmar az illiberalizmust Európa gazdasági feszültségei alapján elemzi. Ez a megközelítés visszhangozza a gazdasági sokkok és egyenlőtlenséget szerepét tárgyaló szakirodalmat, beleértve a saját munkáimat is. Kalmar, a Torontói Egyetem társadalomantropológusaként, egyszerre boncolgatja a Kelet-Európa-ellenességet a gazdasági egyenlőtlenségekben gyökerező rasszizmus egyik formájaként, valamint a kelet-európaiak rasszizmusát is, amit szerinte részben szintén gazdasági logika vezérel.

Ebben a könyvismertetőben először a rassz alapú kapitalizmus fogalmát mutatom be, amely Kalmar érvelésének gerincét alkotja. Az áttekintés második részében összefoglalom a szerző érveit és bizonyítékait a kelet-európaiakkal szembeni nyugat-európai rasszizmusról. Ezt követően áttekintem a könyv főbb pontjait a kelet-európaiak rasszizmusával kapcsolatban.

A negyedik részben az illiberalizmus és a rasszizmus közép-európai gazdasági összefüggéseit veszem górcső alá. Az áttekintés során kiemelem a könyv néhány korlátját, például a Kelet- és Közép-Európa közé húzott éles határt, valamint a politikai-gazdasági dimenzió részletesebb kifejtésének szükségességét. Az utolsó szakaszban néhány tágabb elméleti és politikai következtetéssel zárom Kalmar könyvének tárgyalását.

Rassz, kapitalizmus, rassz alapú kapitalizmus

Hogyan lehetnek rasszisták a kelet-európaiakkal szembeni sztereotípiák? A kelet-európaiak végül is fehérek – hangozhat az ellenérv. A rasszizmus nemcsak a fenotípusról szól, azaz nemcsak az emberek egy csoportjának megfigyelhető jellemzőit, mint például a bőrszínt, veszi alapul.

Ahogy Cedric Robinson (2000: 2), a fekete marxista társadalomtudományi hagyomány egyik központi alakja írja, „a rasszizmus nem egyszerűen az európai és a nem-európai népek viszonyának rendezésére szolgáló konvenció, hanem az európai népek ‘belső’ viszonyaiban gyökerezik.” Kalmar könyve erre a fekete marxista hagyományra épít, hogy elemezze a kelet-európaiak által és ellen elkövetett rasszizmus társadalmi-gazdasági összefüggéseit.

A rasszizmus lényege, hogy legitimálja azok kiváltságait, akiket társadalmilag fehérnek tekintenek. A rasszizmust a kevésbé kiváltságos fehérekkel szemben is alkalmazzák.

A rasszizmus korai esetei gyakran nyelvi besoroláson alapultak. A nácik az irániakat és az észak-indiaiakat azért tekintették fehérnek, mert indoeurópai nyelveket beszélnek (lásd az árja kifejezés náci használatát). Ezzel szemben az arab és a zsidó szemita nyelvek.

A zsidó „faj” iránti náci gyűlölet nem a bőrszínen alapult. Ahogyan a zsidók kiűzése sem a Spanyol Királyságból 500 évvel korábban. Az írekkel szembeni brit gyűlölet szintén nem a bőrszínen alapult. Létezik fehér–fehér rasszizmus is.

Másodszor, miért függene össze a rasszizmus és a kapitalizmus? Végül is emberek csoportjai közötti gyűlölet idősebb, mint a kapitalizmus – hangozhat az ellenérv.

Bár az erőszakos gyűlölet megelőzte a kapitalizmust, a rassz alapú kapitalizmussal (‘racial capitalism’) kapcsolatos irodalom meggyőzően mutatta be, hogy a kapitalizmus új szintre emelte a rasszizmust.

A rasszizmus szisztematikusan beépül a kapitalista társadalmakba, hogy igazolja a hatalomhoz és az erőforrásokhoz való egyenlőtlen hozzáférést. A rasszizmus nem egyszerűen az egyéni morálról vagy attitűdről szól. Ahogyan a Crystal Fleming (2018) érvel a rasszizmussal kapcsolatos gyakori tévhiteket leleplező sikerkönyvében, a rasszizmus több, mint a Ku-Klux-Klan vagy a nácik.

A kapitalizmus a tőke felhalmozásának impulzusára épül, ami szükségszerűen különbséget termel. E társadalmi különbségeket pedig indokolni, legitimálni kell. Magyarázatra szorul, hogy miért „természetes” a különbség a tőke tulajdonosai, a munkások, és azok között, akiknek a földjét ellopják, vagy akiket messze földön rabszolgának adnak el.

Mint Theodore Allen (1994) sokat idézett könyvében kimutatta, maga a fehér rassz a gyarmati Amerika kizsákmányoló ültetvénygazdasága által ösztönzött találmány. A rasszizmus igazolja, hogy egyes rassz alapon meghatározott csoportok miért nem érdemesek ugyanazokra a jogokra, mint mások, a társadalmilag fehérként meghatározottak, elsősorban a fehér kapitalisták.

A rasszizmus segít fenntartani a fehér munkások kizsákmányolását is. Amikor a fekete és ír ültetvényes munkások 1676-ban, a Bacon-lázadás során fellázadtak fehér brit uraik ellen, ez komoly fenyegetést jelentett.

A rasszizmus, a fehér felsőbbrendűség ideológiája kapóra jön, hogy megossza a szabadság nélküli fekete és fehér munkásosztályt. A fehér munkásokat kizsákmányolják, de ők fehérek, így legalább reménykedhetnek abban, hogy majd egyszer osztozhatnak a fehér kapitalisták kiváltságaiban.

Erre a jelenségre használta W.E.B. Du Bois (2014 [1935]), a modern szociológia sokáig elhanyagolt fekete úttörője a „fehérség pszichológiai bére” kifejezését. Bár a pénzbeli bér nem lenne elég, hogy megvegye a fehér munkások támogatását, a fehérség pszichológiai bérével kiegészítve már elérhető a fehér munkások rendszer iránti lojalitása.

A kelet-európaiak elleni rasszizmus

Az amerikai rassz alapú kapitalizmusról szóló szakirodalom bemutatta, hogy a későbbi fehér csoportok, amelyeket kezdetben nem fehérnek vagy nem teljesen fehérnek gondoltak, hogyan váltak fehérré.

Az ír, olasz és kelet-európai bevándorlókat az Egyesült Államokban sokáig megvetéssel kezelték, és kizárták őket a fehér kiváltságokhoz való hozzáférésből. E csoportok csak lassan, az uralkodó faji alapú hierarchia fokozatos elfogadásával váltak teljesen fehérré. Azonban, ahogy Kalmar (2022: 44) érvel, az elmúlt évtizedekben Európában „a kelet-európaiak nem fehérebbek, hanem kevésbé fehérek lettek”.

A Kelet-Európa-ellenesség elsődleges funkciója az, hogy megtagadja a teljes hozzáférést a nyugati kiváltságokhoz, hogy Európa keleti perifériáját „kvázi gyarmati állapotban” tartsa az olcsó munkaerő és a nyugati termékek piacainak forrásaként.

A nyugati középosztályok lecsúszó csoportjai és a bizonytalan helyzetű munkások különösen hajlamosak a kelet-európaiakkal szembeni előítéletességre. Kalmar újszerűen terjeszti ki Wallerstein világrendszer-kategóriáit a társadalmon belüli centrum, félperiféria és periféria elemzésére.

A társadalmi centrumot a felső és felső-középosztályok alkotják, a nagy nyereségű, csúcstechnológiás termeléssel foglalkozó csoportok, amelyek a nagyvárosok jómódú területein vagy felkapott üdülőterületeken élnek. A társadalmi perifériát a krónikusan alulfoglalkoztatottak és az alsó munkásosztály alkotják. A társadalmi félperiféria a lefelé mozgó alsó középosztályra és a szakképzett munkásosztályra vonatkozik.

E félperifériás csoportok az anyagi státuszuk védelméért küzdenek. Ahogy a nyugati alsó-közép és munkásosztály tagjai számára elérhető anyagi erőforrások szűkülnek, úgy értékelődnek fel a szimbolikus erőforrások, mint például a fehérség.

Rengeteg bizonyíték van erre a nyugati Kelet-Európa-ellenes rasszizmusra. 2023 januárjában a charleroi-i ügyészség úgy döntött, hogy a rendőrség nem felelős Jozef Chovanec, egy szlovák állampolgárságú, mentális betegséggel küzdő férfi haláláért (Chini 2023). Chovanec-et a charleroi-i repülőtéren vették őrizetbe, mert agresszívan viselkedett a repülőgépen.

A kiszivárgott videófelvételen látszik, hogy a rendőrök éjszaka behatoltak a cellájába. Néhányan a mellkasára térdeltek, miközben egy rendőrnő náci üdvözlést imitált. Chovanec később a kórházban meghalt. Családja George Floyd halálához hasonlítja az esetét. A rendőrség azt állítja, hogy azért kellett rátérdelni, mert erőszakosan viselkedett a cellájában.

Az ilyen esetek azonban ritkák. A kevésbé erőszakos rasszizmus mindennapi formái sokkal gyakoribbak. A Brexit-kampányt közismerten a kelet-európaiakkal szembeni paranoia táplálta, akik állítólag kiszipolyozzák a brit egészségügyi és szociális szolgáltatásokat, és elveszik az őslakosok munkahelyeit. Ennek egyik ismert megnyilvánulása volt az a tábla, amelyet egy angol horgásztó tulajdonosai helyeztek ki tó bejáratánál: „Lengyel vagy más keleti horgászoknak belépni tilos”.

Hiba lenne azonban, ha a társadalmi félperifériát tennénk kizárólagosan felelőssé az illiberalizmusért. A felsőbb osztályok tagjai között is bőséggel akadnak, akik az illiberális politikára szavaznak és/vagy abból hasznot húznak, Trumptól a Brexitig. Másrészt a nyugati kulturális és társadalomtudományos elitek körében is népszerű vélemény a kelet-európaiak „civilizációs inkompetenciájáról” (Sztompka 1993) szintén hozzájárul e Kelet-Európa-ellenességhez.

A kelet-európaiakkal szembeni rasszizmus a politikai döntéshozatalt is befolyásolja, ahogy Alexandra Lewicki (2023) nemrégiben bemutatta egy cikkében. Vezető német politikusok, köztük szociáldemokraták, a COVID-19 terjedését a kelet-európaiak németországi jelenlétével hozták összefüggésbe. Mégsem zárták le a keleti határokat, mert Németország függ a kelet-európai ápolóktól.

Egy másik példa a szociális jogok korlátozása az EU bővítését követően. A félelem a közszolgáltatásokkal visszaélő kelet-európaiaktól a szociális jogok korlátozásához vezetett, miután a nyugati munkaerőpiacokat megnyitották a kelet-európaiak előtt. A szociális jogokra csak azok jogosultak, akik bizonyos ideig az országban éltek, és egy bizonyos összeg feletti jövedelmet keresnek.

Egy harmadik példa a kitoloncolások esete. Míg Németországban és az Egyesült Királyságban 2020/21-ben csökkent a kitoloncolások összesített száma, a kelet-európai országokból származó kitoloncoltak aránya nőtt az összes kitoloncolton belül (Lewicki 2023).

A kelet-európaiakkal szembeni rasszizmus tehát nemcsak dühös munkások kocsmai beszédére, vagy bajkeverő középvállalkozókra jellemző, hanem számos ponton tetten érhető a nyugati országok közpolitikai folyamatában is.

A kelet-európaiak rasszizmusa

Bármilyen csúnya is ez a kelet-európaiakkal szembeni rasszizmus, elhalványul a nem fehér, gyarmati népekkel szembeni rasszizmus mellett. A kelet-európaiak fehérek, és ezért részleges fehér kiváltságokkal rendelkeznek. Fehér, de nem egészen – „piszkosfehér”, ahogy Böröcz József (2021) írta, aki szintén jelentősen hozzájárult a kelet-európai rasszizmus politikai gazdaságtanának tanulmányozásához.

A nem fehérekkel szembeni rasszizmus Kelet-Európában súlyosabb, mint Nyugat-Európában. Kalmar szerint Nyugat-Európa nem azért kevésbé rasszista, mert eleve erkölcsileg magasabb rendű, és mindig is immunisabb volt a rasszizmusra, hanem azért, mert nagyszámú nem fehér bevándorló csoportnak ad otthont, akik kiharcolták jogaikat és elfogadásukat.

E csoportok elég nagyok ahhoz, hogy választási szempontból számítsanak, és eléggé szervezettek ahhoz, hogy a nyilvánosságban jelentős hangjuk legyen. Kelet-Európában e feltételek hiányoznak. Kelet-Európa túlnyomórészt fehér, ezért találják a nyugati illiberálisok olyan vonzónak a régiót. Az illiberálisok a kelet-európai bevándorlás elleni harcot úgy állítják be, mint a „fehér ember utolsó harcát”.

A kelet-európai rasszizmus másik jellemzője, hogy a régió országai nem vettek közvetlenül részt a rasszalapú gyarmati kizsákmányolásban. A gyarmati múlt hiánya táplálja a régió fehér „ártatlanságának” érzését.

Ez többek közt abban nyilvánul meg, hogy egyes kelet-európaiak nem hajlandók részt venni olyan szimbolikus cselekedetekben, mint például a térdelés a sportmérkőzések megnyitóján. Nem hajlandók megérteni a Black Lives Matter mozgalommal való szolidaritás fontosságát, és nem értik az olyan szlogenek mögött meghúzódó rasszizmust, mint az „All Lives Matter” vagy a „White Lives Matter”.

A bevándorlóellenes rasszizmus a közép-európai EU-tagállamokban az antikolonializmus elhibázott, illiberális megnyilvánulása, érvel Kalmar.

A szerző szerint a nyugati politikai korrektség elutasítása tökéletes eszköz a sértett kelet-európai öntudat kifejezésére. Azokban az országokban, ahol szinte egyáltalán nincsenek muszlimok, a „provokatív iszlamofóbia politikailag biztonságos eszköz arra, hogy szembeszálljanak a brüsszeli liberálisokkal és a helyi értelmiségi és üzleti elitben lévő vélt szövetségeseikkel” (175. o.).

Az EU létfontosságú szerepet játszott a nyugati multinacionális vállalatok hegemóniájának megteremtésében a régióban, amelyek a helyi gazdaság legjövedelmezőbb szegmenseit uralják. A „gyarmatosítás” tapasztalata akár szolidaritáshoz is vezethetne más, a nyugati tőke által kizsákmányolt régiókkal. Az illiberális propaganda azonban éppen ellenkező hatást vált ki.

A rendszeres, országos kampányok arra késztetik a kelet-európaiakat, hogy megerősítsék fehérségüket, és ezzel kifejezzék, hogy igényt tartanak a Nyugat által élvezett fehér kiváltságokra.

A kelet-európaiak vágya, hogy „a fehér kiváltságok áldozatai helyett fehér kiváltságok haszonélvezői közé tartozzanak, nagyban magyarázza a rasszista retorika sikerét sok közép-európai körében” (197. o.).

Társadalomantropológusként Kalmar elsősorban a kulturális és történelmi dimenziókra koncentrál, a gazdaságra kevésbé. A nemzeti kapitalistáknak a magyarországi illiberális fordulatban betöltött szerepéről szóló kutatásom azonban alátámasztja Kalmar narratíváját (Scheiring 2022).

E nemzeti kapitalisták hosszú ideje lobbiztak azért, hogy nagyobb védelmet kapjanak a transznacionális vállalatokkal szemben. 2010-ig azonban minden kormány, különösen a szocialista-liberális koalíciók, olyan politikát erőltettek, amely a külföldi befektetőknek kedvezett a hazai tőkével szemben. Miközben e politikák hozzájárultak egy versenyképes exportszektor kialakulásához, egyúttal törést eredményeztek a gazdaság külföldi dominanciájú, technológiaintenzív exportágazatai és a kevésbé versenyképes, nem technológiai, belföldi orientációjú ágazatok között.

Orbán Viktor felismerte a nemzeti kapitalisták frusztrációjában rejlő politikai potenciált, és szoros szövetséget kötött velük. E politikai-gazdasági szövetség érdekei mozgatják a külföldi hatalmakkal és a multinacionális cégekkel való összecsapásokat.

E szövetség azonban túl gyenge ahhoz, hogy megtörje a multik uralmát a feldolgozóipari exportágazatokban. A magyar tőkének így maradnak a belföldi orientációjú szolgáltatások és az építőipar – azok az ágazatok, ahol Orbán alatt a gazdasági nacionalizmus uralkodik. A gazdaság legfontosabb exportszektoraiban továbbra is a külföldi tőke a meghatározó.

Orbánnak eddig sikerült eladnia ezt a politikai szövetséget a posztszocialista átmenet miatt elégedetlen munkavállalóknak is, akik a multinacionális vállalatokat szintén a gyarmatosítással és kizsákmányolással hozzák összefüggésbe (Scheiring 2020).

Azonban, ahogy Kalmar is érvel, ez a gazdasági „szabadságharc” nem a munkások és a bizonytalan alsó-középosztály emancipációját szolgálja. Az elsődleges cél az Orbánt körülvevő új elit gazdagítása, miközben a munka részesedése a megtermelt nemzeti jövedelemből folyamatosan csökken. A bevándorlók és más kisebbségek ellen irányuló kirekesztő nacionalizmus pacifikálja a rendszer relatív áldozatait, és megszilárdítja Orbán ellentmondásos illiberális szövetségét.

Közép- vagy Kelet-Európa

A kelet-európaiak egymás között is hierarchiákat hoznak létre, például „Közép-Európát” (a túlnyomórészt katolikus vagy protestáns visegrádi országokat) megkülönböztetik Kelet-Európától (az ortodox keresztény posztszovjet országoktól), illetve a Balkántól (ahol az ortodox kereszténység és az iszlám befolyása nagyobb). Kalmar kritikusan viszonyul e mondva csinált hierarchiákhoz.

Kritikusan megjegyzi, hogy Közép-Európa megkonstruálása „nem ártatlan gyakorlat” (197. o.). A közép-európai elitek országaikat Európa nyugati oldalán helyezik el, miközben keleti és délkeleti szomszédjaikat a leértékelt Másik szerepében tartják.

Kalmar érvelése itt olyan szerzők érveire emlékeztet, mint Maria Todorova (2009) és Melegh Attila (2006), bár a rassz alapú kapitalizmusra Kalmar nagyobb hangsúlyt fektet, mint elődei. Ezzel együtt jó lett volna több párbeszédet látni, különösen az utóbbi szerzővel, akinek kelet–nyugat lejtő fogalma jelentős hozzájárulás a téma irodalmához.

Kalmar a Közép-Európával kapcsolatos féligazságokról szóló fejezetben akaratlanul is megerősíteni látszik ezt a Közép- és Kelet-Európa közötti különbségtételt. E szempontból könyve azt példázza, hogy még neki is nehéz túllépnie az ilyen megkülönböztetések megalkotásán, amikor azt próbálja bemutatni, hogy a keletiek ugyanolyan fehérek, mint a nyugatiak. Ez rámutat az olyan alternatív paradigmák hiányára, amelyek lehetővé teszik, hogy másként beszéljünk a Keletről, mint pusztán a Nyugattal való összehasonlítás révén.

A Közép-Európával kapcsolatos féligazságokról szóló fejezet elsődleges célja, hogy lerombolja a Kelet-Európával szembeni előítéleteket azáltal, hogy megmutatja, hogy Közép-Európa nem is különbözik annyira a Nyugattól. Például a bűnözés és a béke szempontjából Közép-Európa országai a világviszonylatban a legjobban teljesítő országok közé tartoznak; a Cseh Köztársaság a 8., Magyarország a 13. helyen áll a Global Peace Index szerint (Institute for Economics & Peace 2023).

Az összehasonlítások legelgondolkodtatóbb aspektusa az, amikor Kalmar a régiókat és a városokat hasonlítja össze. Például a vásárlóerő paritáson mért egy főre jutó GDP a Cseh Köztársaságban magasabb, mint Mississippiben. Budapest egy főre jutó vásárlóerő paritáson mért GDP-je magasabb, mint Olaszországé vagy Kentuckyé. Ebben az értelemben a közép-európai fővárosok az EU „leggazdagabb” régiói közé tartoznak (Eurostat 2023).

E kiemelkedő számok hátterében azonban a külföldi befektetések nagyfokú koncentrációja áll, ami elmélyíti a főváros–vidék egyenlőtlenségeket. Másképp fogalmazva, a kiugró számok nem azt mutatják, hogy Közép-Európa mennyire gazdag, hanem azt, hogy mind keleten, mind nyugaton jelentős regionális egyenlőtlenségek vannak.

A lemaradt nyugati régiók a félperifériás, feltörekvő gazdaságok szintjén vannak. E nyugati regionális egyenlőtlenség lényeges tényező a radikális jobboldali populizmus népszerűsége mögött. A nyugati társadalmak kulcsfontosságú szegmenseinek szociálisan félperifériás helyzete ismét rávilágít a Kelet és Nyugat közötti párhuzamokra. Épp emiatt jó lett volna többet olvasni a könyvben a társadalmi periféria gondolatáról, amit Kalmar némileg elhanyagoltan kezel.

A GDP-adatoktól függetlenül a régió bérei messze elmaradnak a nyugati országokétól. Míg Magyarországon az egy főre jutó GDP magasabb, mint Walesben, addig az éves nettó átlagbér fele a walesi átlagbérnek.

„Annak ellenére, hogy Közép-Európában még mindig viszonylag egalitárius a vagyon eloszlása, nyilvánvaló, hogy a kapitalizmushoz való visszatérés óta megtermelt vagyon igen aránytalanul nagy része a munkáltatókhoz és a befektetőkhöz került, nem pedig a bérből élő tömegekhez” (139. o.). Kalmar itt Kelet-Közép-Európa politikai gazdaságtanának egy alapvető jellegzetességére tapint rá: a gazdasági növekedés és az export-versenyképesség ideálja elfedi a felszín alatti problémákat, a társadalmi és gazdasági dezintegrációt (Scheiring 2021).

Fontos, hogy Kalmar azt is kiemeli, hogy a közelmúltig Közép-Európa nem volt lényegesen kevésbé demokratikus, mint sok nyugat-európai ország. Magyarország a liberális értékek és intézmények magas szintű támogatásával büszkélkedhetett közvetlenül Orbán Viktor hatalomra kerülése előtt – azaz nem volt kulturális igény a demokrácia lerombolására (Pew Research Centre 2009).

A Cseh Köztársaság továbbra is számos nyugati országot megelőz a demokrácia számos mutatójában. A demokrácia hasonló gyökerekkel rendelkezik Közép-Európában, mint számos, ma stabil demokráciának tekintett nyugati országban. A lengyel parlament, a Szejm által 1791-ben elfogadott liberális alkotmány volt az első írott alkotmány Európában.

A rasszizmus történelmileg sem adott a régióban. Kalmar elmeséli a Napóleon által a haiti lázadók elleni harcra küldött lengyel katonák történetét. Megérkezésükkor e katonák a rabszolgasorba taszított feketék oldalára álltak. Válaszul Jean- Jacques Dessalines, az első fekete köztársaság első államfője ezeket a lengyel katonákat „Európa fehér feketéinek” nevezte.

Következtetések

Ivan Kalmar White But Not Quite című könyve számos újítást tartalmaz, amelyek megváltoztatják az illiberalizmusról való gondolkodásunkat.

A rassz alapú kapitalizmus felfogásának kiterjesztése hatalmas kiaknázatlan lehetőségeket rejt magában Kelet-Európa illiberális fordulatának megértésében. A könyv merész kihívás a kulturalista narratívával szemben, amely nemcsak a közszolgáltatásokat kiszipolyozó kelet-európai bevándorlók miatt aggódó elégedetlen nyugati munkások körében népszerű, hanem a nyugat- és kelet-európai liberális elitek körében is. Emiatt a könyv kétségtelenül vitát fog kiváltani.

Kalmar könyvéből kiderül, hogy a rasszizmus és az illiberalizmus kultúrája Európában mélyen összefonódik Európa gazdasági berendezkedésével.

A társadalmi félperiféria fogalma, amelyet Kalmar a könyv első fejezetében vezet be a lecsúszó közép- és munkásosztálybeli emberek rasszizmusának magyarázatára, szintén hatalmas potenciállal bír. Jó lett volna ezt az elképzelést később az empirikus fejezetekben is látni, de a bevezető után sajnos többé nem kerül elő.

A könyv ezzel együtt is számos tanulságokkal szolgál nemcsak a társadalomelmélet, hanem a politika számára is. Emlékeztet bennünket arra, hogy mennyire visszás az a népszerű toposz, mely a centrumországokat a demokrácia, a jólét és a béke fogalmaival köti össze, míg a (fél)perifériát az illiberalizmus, a nyomor és az erőszak jelenségeivel.

A demokrácia, a jólét és a béke nem a centrumországok privilégiuma, ezek az ideálok más gazdasági pozícióban is megvalósíthatóak, feltéve, hogy méltányosabb feltételek uralkodnak. Ehhez a félperifériának fel kell hagynia a fehér kiváltságokért folytatott versengéssel.

Kalmar könyve napjaink egyik legjelentősebb kísérlete arra, hogy a fekete marxista hagyományt párbeszédbe hozza a kelet-európaiak ellen és a kelet-európaiak által elkövetett rasszizmussal.

Kötelező irodalom mindenkinek, aki szeretné megérteni a rasszizmus és az illiberalizmus politikai gazdaságtanát Európában.

 


Irodalom

Allen, Theodore W. (1994): Invention of the White Race, Volume 1: Racial Oppression and Social Control. London–New York: Verso Books.

Böröcz, József (2021): “Eurowhite” Conceit, “Dirty White” Ressentment: “Race” in Europe. Sociological Forum, 36 (4): 1116–1134.

Chini, Maïthé (2023): No Trial for Death of Chovanec in Charleroi Police Cell, States Prosecutor’s Office. The Brussels Times, January 17, 2023.

Du Bois, William Edward Burghardt (2014 [1935]): Black Reconstruction in America: An Essay Toward a History of the Part Which Black Folk Played in the Attempt to Reconstruct Democracy in America, 1860–1880. Oxford: Oxford University Press.

Eurostat (2023): Regional Gross Domestic Product (PPS per inhabitant) by NUTS 2 Regions. Eurostat. https://ec.europa.eu/eurostat/databrowser/view/TGS00005/default/table

Fleming, Crystal Marie (2018): How to Be Less Stupid About Race: On Racism, White Supremacy, and the Racial Divide. Boston: Beacon Press.

Institute for Economics & Peace (2023): Global Peace Index (GPI). Institute for Economics & Peace.

Kalmar, Ivan (2022): White But Not Quite: Central Europe’s Illiberal Revolt. Bristol: Policy Press.

Lewicki, Aleksandra (2023): East–West Inequalities and the Ambiguous Racialisation of ‘Eastern Europeans’. Journal of Ethnic and Migration Studies, 1–19.

Melegh, Attila (2006): On the East-West Slope: Globalization, Nationalism, Racism and Discourses on Eastern Europe. Budapest–New York: Central European University Press.

Pew Research Centre (2009): The Pew Global Attitudes Project 2009: Two Decades After the Wall’s Fall: End of Communism Cheered but Now With More Reservations. Washington: Pew Global.

Robinson, Cedric J (2000): Black Marxism: The Making of the Black Radical Tradition. (Revised and Updated Third Edition.) Chapel Hill, NC: UNC Press Books.

Scheiring, Gábor (2020): Left Behind in the Hungarian Rustbelt: The Cultural Political Economy of Working-Class Neo-Nationalism. Sociology, 54 (6): 1159–1177.

Scheiring, Gábor (2021): Varieties of Dependency, Varieties of Populism: Neoliberalism and the Populist Countermovements in the Visegrád Four. Europe-Asia Studies, 73 (9): 1569–1595.

Scheiring, Gábor (2022): The National-Populist Mutation of Neoliberalism in Dependent Economies: The Case of Viktor Orbán’s Hungary. Socio-Economic Review, 20 (4): 1597–1623.

Sztompka, Piotr (1993): Civilizational Incompetence: The Trap of Post-Communist Societies. Zeitschrift für Soziologie, 22 (2): 85–95.

Todorova, Maria (2009): Imagining the Balkans. Oxford: Oxford University Press.

 

(Scheiring Gábor)/Új Egyenlőség


Scheiring Gábor (Budapest, 1981) közgazdász, szociológus, a Georgetown University Katar professzora. Kutatásai a kapitalizmus kortárs átalakulásainak megélt tapasztalatával és politikai gazdaságtanával foglalkoznak. Egy demokrácia halála (Budapest, Napvilág – London, Palgrave) című könyve, amely elnyerte a Brit Kelet-Európa Tanulmányok Társaság könyvdíját, az illiberális hegemónia politikai gazdaságtani alapját elemzi. Korábban aktív szervező, majd országgyűlési képviselő (2010-2014) volt.

Címlapkép forrása: University of Tartu
felzárkózás
illiberalizmus
KAPITALIZMUS
kelet–nyugat
lejtő
populizmus
RASSZIZMUS
Profile picture for user CIVILHETES
CIVILHETES
Publikálva 2023.10.28. - 07:08
Módosítva 2023.10.28. - 07:09
A- A+

  • „Magyarország szégyene lesz, ha ezt elfogadják”

    „Magyarország szégyene lesz, ha ezt elfogadják”

  • Madridban lelőtték Janukovics volt ukrán elnök tanácsadóját

    Madridban lelőtték Janukovics volt ukrán elnök tanácsadóját

  • Elvileg 28 millió forint megtakarítása van minden magyar háztartásnak

    Elvileg 28 millió forint megtakarítása van minden magyar háztartásnak

  • CNN: Kiszivárgott egy hangfelvétel, ahol magukat megadó ukrán katonák kivégzésére adnak utasítást

    CNN: Kiszivárgott egy hangfelvétel, ahol magukat megadó ukrán katonák kivégzésére adnak utasítást

  • Szijjártó Péter: Magyarország még szorosabbra kívánja fűzni az együttműködését a türk államokkal

    Szijjártó Péter: Magyarország még szorosabbra kívánja fűzni az együttműködését a türk államokkal

  • Menczer szerint nem a Facebookon szervezik a Harcosok Klubját, és nem is sorsolnak ki mindenféle ajándékot

    Menczer szerint nem a Facebookon szervezik a Harcosok Klubját, és nem is sorsolnak ki mindenféle ajándékot

  • Élesen tiltakoznak a Fidesz „sajtóterve” ellen a legnagyobb médiacégek képviselői

    Élesen tiltakoznak a Fidesz „sajtóterve” ellen a legnagyobb médiacégek képviselői

  • Nem határolódott el az egri önkormányzati bizottság Rák Sándornétól, aki rasszista tömeggyilkosozó posztot osztott meg Dobrev Kláráráról

    Nem határolódott el az egri önkormányzati bizottság Rák Sándornétól, aki rasszista tömeggyilkosozó posztot osztott meg Dobrev Kláráráról

  • Tisza Párt: Magyar Pétert nem tájékoztatták, hogy ukrán hírszerzővel találkozhatott

    Tisza Párt: Magyar Pétert nem tájékoztatták, hogy ukrán hírszerzővel találkozhatott

  • Új poszton a bukott polgármesterjelölt

    Új poszton a bukott polgármesterjelölt

  • Pottyondy Edina: Nem hittem, hogy az én életemben is eljön az a pont, hogy komolyan el kell gondolkodnom a hazám elhagyásán

    Pottyondy Edina: Nem hittem, hogy az én életemben is eljön az a pont, hogy komolyan el kell gondolkodnom a hazám elhagyásán

  • Az EU 5,5 millió eurós gyorssegélyt nyújt a Szabad Európa Rádió fenntartásához

    Az EU 5,5 millió eurós gyorssegélyt nyújt a Szabad Európa Rádió fenntartásához

  • A Harcosok Klubja beismerése annak, hogy vesztésre áll a Fidesz

    A Harcosok Klubja beismerése annak, hogy vesztésre áll a Fidesz

  • Hadba álltak Orbán digitális szabadságharcosai

    Hadba álltak Orbán digitális szabadságharcosai

  • A MOL-toronyban vacsorázott Orbán Viktor, amíg a parlamentben az átláthatósági törvényről szavaztak

    A MOL-toronyban vacsorázott Orbán Viktor, amíg a parlamentben az átláthatósági törvényről vitáztak

  • Megvan kit lő tarkón elsőként az átláthatósági törvény

    Megvan kit lő tarkón elsőként az átláthatósági törvény

  • George Simion bejelentette, hogy megtámadja a román elnökválasztás eredményét

    George Simion bejelentette, hogy megtámadja a román elnökválasztás eredményét

  • Már szerdán előveheti az EP Magyarországot a Fidesz átláthatósági törvénye miatt

    Már szerdán előveheti az EP Magyarországot a Fidesz átláthatósági törvénye miatt

  • Csapadékos időre készülhetünk

    Csapadékos időre készülhetünk

  • Elképesztő időjárás: hőség Izlandon

    Elképesztő időjárás: hőség Izlandon

  • Nagy átalakulás jöhet a háziorvosoknál

    Nagy átalakulás jöhet a háziorvosoknál

  • Kérek még

Maradjon velünk!

 

Rovatok

  • Belföld
  • Külföld
  • Gazdaság
  • Vélemény
  • Minden más

© 2011-2025 CIVILHETES /Középen állunk/

Lábléc menü

  • Impresszum
  • Jogi nyilatkozat
  • Adatkezelés
  • Régi CIVILHETES
Címlap
CIVILHETES
Független Közéleti Magazin
  • Belföld
  • Külföld
  • Gazdaság
  • Vélemény
  • +
    • Időjárás
    • Kultúra
      • Film
      • Zene
    • Tudomány
      • Környezet
      • Technika
      • Kütyü
    • Életmód
      • Egészség
      • Gasztro
      • Sport
      • Állati
    • Bulvár
      • Kék
      • Rejtély
    • Fiatal
    • Videó
Clear keys input element