A kissé túlértékelt (ezt most nem fejtem ki) Juval Noah Harari is azon kesereg az Izraelinfo hasábjain, hogy a világ baloldali, nem zsidó közössége az október hetediki Hamász-mészárlás után (és kapcsán) nem Izrael és a zsidóság, hanem a palesztinok, sőt a Hamász mellett tüntet, velük rokonszenvezik.
Csatlakozott is ahhoz a kilencven izraeli értelmiségihez, akadémikushoz és békeaktivistához, akik élesen elítélték a „globális baloldali aktivistákat”, mert a Hamász oldalára álltak, hangot adtak annak, hogy felháborítónak tartják a progresszívek közömbösségét.
A szerző (társaival egyetemben) elfelejt néhány apróságot, amikor – joggal – a világ baloldali, (és tegyük hozzá, liberális) részének, köztük értelmiségieknek a közönyéről, vagy egyoldalú, palesztin-barát hozzáállásáról kesereg.
1./ És a továbbiakban ez lesz a vezérfonalunk: sajnos David Ben-Gúriónnak igaza volt: Izraelnek nincsenek barátai!
2./ Úgy gondolom, hogy a baloldali és liberális nem zsidó értelmiség doktriner, brossúra ízű politikai felfogása elméleti, és nem tükrözi az érzelmi hozzáállásukat.
A teoretikus/osztályharcos megelőzi az érző embert.
Feledve a történteket, a közel-keleti konfliktust egy militáns állam és egy hazátlanná tett nép küzdelmeként vizionálják.
3./ És lássuk be, ehhez járul sokak politika-semleges, zsigeri antiszemitizmusa, akár tagadják, akár nem!
A zsidó maximum sajnálatra méltó – feltéve, hogy őt üldözik! Ha megvédi magát, pláne, ha győz, nos az már egy másik helyzet.
4./ Mellesleg nem látom, hogy az elvbarátok harcosan tiltakoznának a kurdok, a rohingják, az örmények, a tucik, a Szudánban, Eritreában lemészároltak vagy elüldözöttek, a perzsa, afgán, szaúdi nők jogfosztásának megszüntetése érdekében. Ezek nem érdekes dolgok.
De, a zsidó! Az egészen más!
Egzisztenciálisan (is) érint(het)! Mert gyarló az ember, bármilyen a politikai krédója. Konkurens a tanszéken, a könyvpiacon, a szerkesztőségben (és a többi)!
5./ Ehhez a lélektani vonáshoz járul még a tény, hogy Izrael kétségtelenül követett el a nemzetközi jogba ütköző cselekedeteket (Szabra, Satila, Huava és társai), Netanjáhú politikája pedig egész Izraeltől elidegeníti még azokat is, akikben nincs zsidó- és Izrael-ellenesség, mert – tévesen – azonosítják az országot a kormánykoalícióval.
6./ Aztán végül ott az agymosás jelensége és hatékonysága!
Tudomásul kell venni, hogy néhány – jellemzően zsidók által irányított nagy amerikai – lap kivételével a világsajtó mindig is arabbarát volt.
Ennek a hatásai pedig kivédhetetlenek!
Jellemző, hogy a BBC azonnal – ellenőrizetlenül – leadta a gázai kórházba csapódott rakéta sztoriját, mármint, hogy egy izraeli rakéta ötszáz embert ölt meg.
Aztán kiderült, hogy palesztin rakéta volt és huszonöt embert ölt meg (egy is sok!).
Ezt sokáig nem adták le azon a címen, hogy ellenőrizetlen.
Mi marad meg az olvasóban/hallgatóban/nézőben?
Az első verzió!
Sajnálom kedves Harari úr, de, legyenek bárminő értékeid, produktumaid, te a világon bárhol – kivéve Izraelt – elsősorban zsidó vagy, ráadásul közismerten, fölvállaltan homoszexuális is.
Ezt nem véletlenül említem! A két „stigma” fogadtatása nagyon hasonló!
(És most nem a nyílt antiszemitákról és a fröcsögő homofóbokról beszélek!)
Elvi alapon persze semmi bajunk vele, csak hát, mégis! Valahogy mégsem egészen gilt!
Ki nem mondjuk, mert hát, hogy venné az elő magát!
Csak érezzük! És tartózkodóak vagyunk! És látni nem akarjuk!
Hányan éreznek így, azok közül, akiknek elviekben nincs kifogásuk egyikkel kapcsolatban sem? És közülük hányan vallják be magukban, maguknak az ellenszenvüket?
