Donáth Anna mostanában leginkább egy elszabadult hajóágyúhoz hasonlít! Úgy látszik, nagyon kell az a strasbourgi iroda és az EP-fizetés még egy ciklusra!
Amikor a Momentum a NOlimpiával hirtelen betört a politikai közegbe (jóllehet nem egyedül hozta össze az Orbánt átmenetileg megállító ellenállást, hanem a DK-val – erről senki nem beszél), sokan úgy vélték, hogy velük, fiatalokkal, új szín kerül az ellenzéki palettára.
A legtöbben olyanok vélekedtek így, akik korábban ugyanezt tételezték föl a Schiffer-féle LMP-ről, mely aztán 14-ben sikeresen összehozta a kétharmadot Orbánnak.
(Hogy azóta mit művelnek az LMP-ben, akiknek Hadházy és Szél nem kellett, Ungár viszont igen, azt hagyjuk. Lényegileg úgyis eltűntek a terepről, már csak a parlamenti frakciójuk kapaszkodik a székébe: 26-ig.)
Hát, kérem! Ezek a fiatalok igen hamar belevénültek a rendszerbe!
Fekete-Győr, az Orbán-epigon még epigonnak se járta, eltűnt.
A színtelen-szagtalan Gelencsér, aki sikeresen átjátszotta a Fidesznek a Várhegyet, most pedig, a hírek szerint V. Naszályt is ki akarja billenteni a polgármesteri székből – nos rá ne vesztegessünk sok szót, annál is kevésbé, mert hízelgőt nem mondhatnánk rá, ellenkezőleg. Maradjunk annyiban, hogy kell neki valami pozíció, amiért fizetést húz – bármi áron.
A NOlimpiával – és ezt a Momentum későbbi attrakciói alátámasztják – alighanem Szanyi Tibor találta fején a szöget annak idején: biztosították Orbán számára a tisztes visszavonulást az ötlettől, melyről persze – már akkor tudhatta, aki észen volt – sosem mondott le.
Akkor játszhatta a demokratát, aki meghajlik a nép akarata előtt, holott talán közben elmagyarázták neki, hogy infrastruktúráját, stadionjait, szálláshelyeit, egyebeket, például a közhangulatot tekintve Budapest még nem kész egy olimpia rendezésére, és a pályázatát el fogják hajtani.
Ma már igen! Ma már sikeresen pályázhat! És Orbán türelmes ember!
Mást a Momentum nem is nagyon művelt az eltelt időben!
Magát hol baloldalra, hol középre, hol mérsékelt jobboldalra helyezve, program híján gyakorlatilag az LMP stratégiáját koppintotta. Mely, úgy tűnik, hosszú távon nem sikeres!
A 22-es előválasztáson élharcosai voltak a DK-ellenes komplottnak, sikeresen elérve, hogy a rátermett Dobrev helyett az idióta, szélhámos Márki-Zay legyen a miniszterelnök-jelölt.
Az eredmény közismert. Igaz, Dobrev se nyert volna, de talán ilyen csúfos zakót nem kapunk! Ez már sosem fog kiderülni!
Mindenestere a Momentum (Márki-Zay, az LMP, az MSZP és a jobb sorsra érdemes Párbeszéd – miután kirúgta/lefokozta a pálfordulását ellenző Szabó Tímeát és a párt szóvivőt) mást sem művel, mint a DK-t mószerolja.
Donáth színrelépésével ez az attitűd mindennapos gyakorlattá válik.
Még alkalom se kell hozzá: ahányszor kinyitja a száját: DK így. Gyurcsány úgy, velük nem lehet győzni, ők a gátjai az ellenzék sikerének!
Igaz, hogy momentán a DK-nak több szavazója van, mint az összes többi ellenzéki pártnak együttesen, de hát, ilyen apróságok nem zavarják Donáthot.
Mint ahogy az sem, hogy érvek nem hangzanak el.
Ez már gyűlöletbeszéd-kategória – no nem Orbán ellen!
Vele kijövünk, kisztihand, időnként látványosan – már a kutyát se érdeklően – kordont bontunk a Várban, petíciót próbálunk átadni a Kínában tartózkodó miniszterelnöknek (Istenkém, úgysem olvasná el, de így lehet beszélni róla), befizetjük a kordonbontásért kiszabott bírságot, melynek jobb helye is lehetne, például Iványi valamelyik intézményénél!
De hát, az nem hírértékű! És kit érdekel?
Donáth Annát kezdetben rokonszenves, reményteli új színnek láttam az ellenzék soraiban. Kifejezetten sajnáltam, amikor hamis vádakkal próbálták lejáratni.
Ezek az idők elmúltak. Mi maradt? Egy nagyszájú, érvek helyett gyűlölködően elfogult, nyilvánvalóan egyéni karrierjét építő nőszemély, aki gond nélkül kilökte Strasbourgból a nála jóval képzettebb Cseh Katalint (két mandátumot nyilván nem fognak szerezni).
Olyan ő, mint még jó néhányan az ellenzék soraiból: megélhetési politikus, aki köp a rendszerváltásra. A nagy hangján kívül mással már nem tűnik ki!
Kár érte!
Lesz még egy ciklusa Strasbourgban. A pártja viszont el fog tűnni 26-ban, csakúgy, mint az MSZP, az LMP, a Párbeszéd, a Jobbik, Márki-Zay, Jakab és a többiek.
Ki fog maradni?
A DK. Gyurcsány az egyetlen közülük, aki felmérte (vagy egyáltalán érdekli – és a személyes motivációkat most hagyjuk), hogy Orbán választási rendszerében egyetlen nagy gyűjtőpártnak lehet halvány esélye, a szétszabdalt, egymással marakodó kis pártok csak a malmára hajtják a vizet – némelyikük talán pártmegbízatásból.)
(Gyurcsány viszont személyében, az általa elkövetett kormányzati baklövések, és a Fidesz-MSZP közös karaktergyilkosság hatásai miatt nem alkalmas. Dobrev az lenne, de Gyurcsány feleségeként, ugyebár!)
Ezért teljesen fölösleges a lengyel ellenzék kormányváltó győzelméből, abból, hogy valóban összefogtak, valamiféle következtetést levonni a magyar ellenzék helyzetére.
Legföljebb csak egyet lehetne! Kezdjétek elölről!
Másokkal!
Mint a régi viccben: Lenin a hatvanas években föltámad, és inkognitóban látogatást tesz a Szovjetunióban. Aztán visszamegy Svájcba, és táviratozik Trockijnak: gyere Genfbe! Elölről kell kezdenünk az egészet!
És egy gyorshír a végére: az Orbán ötödik hadoszlopát játszó, közben a (baloldali) szakszervezetek jogi ügyeit is intéző Schiffer leigazolt, na kihez?
Nem fogjátok elhinni, pedig nincs benne semmi meglepő: Toroczkai nyilas pártjához!
Hát kérem! Ez a magyar ellenzék! Tulajdonképpen mi bajunk van Orbánnal?