Biztosan neked is ismerős az az embertípus, aki olyan témákban osztja az észt, amelyhez se tapasztalata, se tudása nincs, önbizalma és visszatarthatatlan véleménye viszont annál inkább.
Mindannyian összefutottunk már egy-egy terület botcsinálta szakértőjével, aki óriási hévvel magyarázta érveit és véleményének ellenkezőjéről lehetetlen volt meggyőzni. A covid új időszámítást hozott és kitermelte a vírus naprakész mindentudóit, de ott vannak a gyereknevelési kérdésekben kéretlen tanácsokat osztogatók, a közösségi oldalak komment szekciójának megmondó emberei vagy épp a gazdasági és politikai kérdések önjelölt szakértői.
A véleményét hangoztató és a téma valódi értőjeként viselkedő ember egyfajta kognitív torzítás miatt okosabbnak, alkalmasabbnak hiszi magát másoknál.
Gyakran viszont nyilvánvaló, hogy nem ért kiemelkedően az adott területhez. Nem feltéten tudatlan vagy kevésbé intelligens, mint az átlag, sőt, lehet kimagaslóan értelmes, felkészült ember, csak épp nem abban a témában hozzáértő, amelyben a véleményét hangoztatja.
Természetes, hogy mindannyiunknak vannak hiányosságai, vakfoltjai, nem érthetünk mindenhez és nem is kell. A Dunning-Krueger hatás áldozatában viszont nem tudatosul mindez. Nem érzi, hogy adott témakörben kevés az ismerete és nem kellene tanácsokat osztogatnia vagy a véleményét hangsúlyozni.
Felértékelt szakértelem
A hatásról David Dunning és Justin Kruger, a Cornell Egyetem pszichológusai írtak tanulmányt 1999-ben. A szakértők különböző képességeket teszteltek embereknél, akiket arra is megkértek, hogy értékeljék ezen készségeiket. Az eredmény meglepő volt: akik alulteljesítettek, messze többre értékelték magukat valós képességeiknél. A pszichológus páros megállapította, hogy az inkompetens emberek gyakran túlértékelik magukat, míg mások hozzáértését, képességét képtelenek felismerni, ráadásul saját hozzá nem értésüket és hibájukat nem veszik észre.
Mi okozza a tisztánlátás hiányát?
Ezeknél az embereknél épp az a tudás és szakértelem hiányzik, amely alapján fel tudnák értékelni maguk és mások hozzáértését. De mivel ez a tudás nincs meg, nem látják hiányosságaikat és indokolatlan magabiztosságra tesznek szert.
Mindezek után érdekes lehet a kutatásban résztvevő és jó eredménnyel szereplő emberek reakciója. A valódi hozzáértők reálisabban látták saját képességeiket és hajlamosabbak voltak alábecsülni magukat, mivel azt gondolták, mások is rendelkeznek annyi tudással, mint ők.
Ha jól belegondolunk, a való életben számtalanszor találkozunk a Dunning-Kruger hatással. Hányszor fordul elő, hogy az jut előrébb, aki magabiztosan hajtja a félig elmélyült tudását, míg a valóban hozzáértő, tehetségesebb csendben marad? Sajnos ennek a helyzetnek a kiküszöbölésével kapcsolatban semmilyen jótanáccsal nem szolgálhatnak a szakértők, hiszen megállapítást nyert, hogy a tudatlanság sokszor nagyobb hajtóerővel bír, mint a kompetencia, egyszerűen azért, mert a tudatlan nem tudja, hogy nem tudja…és ez ellen tényleg nincs mit tenni. (Bien)