David Attenborough, a természetfilmesek doyenje és legnagyobbika aranyszabályát szegték meg a BBC természetfotósai a Planet Earth III forgatásán.
Halászhálóba gabalyodott teknősöket szabadítottak ki fogságukból (Qubit), ezzel rányitva az ajtót a nagy kérdésre, melyre Sir David egyértelműen nemmel szavaz: szabad-e beavatkoznunk a természetbe, az állatok (és növények) életébe?
Mert ugyebár, Darwin, nagyon leegyszerűsítve a mondandóját, azt a tételt állította föl, hogy a természetes kiválasztódás az evolúció alapelve: az erősebb fennmarad, a gyenge elpusztul.
Ez pedig a faj fennmaradásának követelménye, mert a legalkalmasabbak örökítik tovább a faj génjeit.
Nem hagyhatjuk azonban szerintem figyelmen kívül a következő néhány distinkciót!
1./ „A szerencse nem más, mint a felkészültség találkozása a lehetőséggel.”
Ez az aranyköpés, mely a Google primitív amerikanizmusával szemben nem bizonyos Darrell Royal nevezetű egyéntől származik, hanem Senecától (pontosan: „a szerencse az, amikor a felkészülés találkozik a lehetőséggel” – talán Darrell pajti olvasta valahol, ami mindenképpen a javára írható, bárki legyen is, viszont lekoppintotta, ami plágium).
Na, mármost! Seneca bölcsessége így elsőre jól hangzik (Darrell Royal urat hagyjuk most már), szellemes is, részben igaz is – mert a szerencsét megragadni, de elmulasztani is lehetséges –, csakhogy nem ad teljes választ.
Mit kezdjünk ugyanis az ellentétével, a pechhel?
A „rosszkor volt rossz helyen” esetkör kárvallottjai például kizárólag a véletlennek, és nem a képességeik hiányának köszönhetik a balszerencséjüket, rosszabb esetben a tragédiájukat!
2./ Visszatérve most már eredeti, szorosan vett témánkhoz: a természet veszteseinek pusztulását, például a dínók kihalását tekinthetjük ugyan az alkalmazkodó képesség hiánya, vagy elégtelensége következményének, mégis, úgy gondolom, itt a náluk hatalmasabb égiek rendelkeztek, méghozzá bejelentés nélkül, soron kívül.
Ezt kivédeni!
És ami ennél is rosszabb: az égieken kívül bizonyos földiek is ott vannak a pályán.
Olyan földiek, akikkel a többiek genetikailag sem számolhattak, ellenük védekező/alkalmazkodó, a túlélést biztosító mechanizmust évszázezrek alatt se építettek ki: nem volt rá szükség, minthogy évszázezrekig emezek is csak egyek voltak közülük!
Kik ezek?
A homo sapiens sapiens!
Akkor, amikor az ember nevű lény nem egyszerűen fajokat irt ki évente százszámra, hanem most már az egész földi populáció létét veszélyezteti (beleértve a sajátját is), hamisnak tűnik Darwin és Attenborough válasza! Persze, nem az ő hibájuk!
3./ Itten Noé járt el helyes és demokratikus úton: egy-egy pár előre, aztán meglátjuk!
Azért néhány fajról, mint a szúnyog: ámbár a madarak tápláléka, a meztelen csiga: a kutya se fogyasztja, ellenben ő a termést, mi végre van a Földön(?), a mezei és ágyi poloska, meg a társai, nagyvonalúan megfeledkezhetett volna!
Ámbár nem játszhatott Istent! Akkoriban még nem volt szokásban.
4./ Azt gondolom, hogy Attenborough igazsága alapvető, és alapvetően elavult.
Igenis mentsük, akit tudunk! Legyen bár ember vagy teknős!
Matt Brandonnak, a sorozat producerének alighanem igaza van: a klímaváltozással és a természetpusztító emberi tevékenység globálissá válásával az élőhelyeken tanúsított magatartás szabályai is változnak!
5./ A Google szerkesztői (inkluzíve Wikipedia and Co) pedig, Hölgyeim és Uraim, kicsit alaposabban! Nem minden amerikai, ami fénylik!
Az agyamat dobtam el, amikor egy filmben valaki kifejtette, hogy a „minden ember egy sziget”, bizonyos rockzenész mondása!
Baszki, haver! John Donne! Maximum Hemingway, aki mottóul idézte!
Hallottátok nevüket?
És a dolgok valahol itt érnek össze!
