A Völner-Schadl-per csütörtöki tárgyalásán a szigetszentmiklósi végrehajtói irodában majd az ügyben érintett fonyódi irodában is dolgozott végrehajtó-helyettes S. Tímeát hallgatta meg a bíróság.
Folyatódott a Völner-Schadl-per a Fővárosi Törvényszéken. Míg Schadl Györgyöt és a III. rendű R. Róbertet ezúttal is kommandósok hozták a terembe, addig a szabadlábon védekező, szinte minden tárgyaláson jelen lévő Völner Pál ezúttal nem jött el.
Mint ismeretes, az ügyészség azzal vádolja Schadl Györgyöt, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar (MBVK) volt elnökét, hogy egy bűnszervezetet üzemeltetett, a kiválasztott végrehajtói posztokra saját embereit nyomta be, majd az irodából származó jövedelmük nagy részét, összesen több mint 900 millió forintot visszakért tőlük.
Az ügyészség szerint Schadl az Igazságügyi Minisztérium volt államtitkárán, Völner Pálon keresztül érte el, hogy saját embereit nevezzék ki végrehajtónak, akinek ezért Schadl havi rendszerességgel 2-5 millió, összesen 83 millió forintot adott „rendelkezésre állásért”.
Az ügyészség Schadlre 10, míg Völnerre 8 év börtönbüntetést kért.
Schadl pozícióját gyengíti, hogy az ügyben meggyanúsított volt végrehajtók elismerték, hogy strómanok voltak, ezért felfüggesztett börtönbüntetéseket kaptak.
Ugyanakkor a Schadl György és Völner Pál közötti kapcsolat esetében úgy tűnik, elég gyenge lábakon áll a vád. A „koronatanú” F. Vivient – Schadl volt irodavezetőjét – nyár óta többször meghallgatta a bíróság, ám a védők kérdéseire rendre kiderült, hogy F. Vivien a korábban, a nyomozati szakaszban tett vallomásában, miszerint „tisztában volt azzal, hogy Völner Pál segített Schadl-nek a végrehajtói kinevezésekben” csak vélelmezte, illetve szerinte Schadl Györgytől hallotta, de nem látott ilyen tranzakciót.
Jellemzően a koronatanú meglehetősen zavaros válaszokat adott arra is, hogy a Schadl-féle irodában talált „házipénztár” nevű excel fájlokat – ahol az iroda kifizetéseit listázták, így a V. P. monogramú tételeket is – egyáltalán ki hozta létre, illetve ki módosította.
A csütörtöki tárgyaláson a szigetszentmiklósi végrehajtói irodában majd az ügyben érintett fonyódi irodában is dolgozott végrehajtó-helyettes S. Tímeát hallgatta meg a bíróság. A régóta a végrehajtói szakmában dolgozó hölgy már az elején leszögezte, hogy Völner Pált nem ismeri, csak egy-két konferencián látta. Schadl György 2018-ban lett a főnöke, amikor a végrehajtói kar volt elnöke egy időre átvette a szigetszentmiklósi végrehajtói irodát, ahol S. Tímea végrehajtó-helyettes volt.
Azonban a Schadl-féle új MBVK vezetése jogi végzettséghez kötötte a végrehajtói posztokat. A nőnek egy szakvizsga kellett volna ahhoz, hogy a pozíciója továbbra is megmaradjon. S. Tímea először nem akarta aláírni a munkaszerződést, mivel Schadl-ék „olyan irodát festettek le, ami kevésbé volt humánus és szimpatikus” számára, ám végül azt az ígéretet kapta, hogy nem fognak érdemben változtatni az iroda működésén.
A Schadl-lel folytatott tárgyalás sajátos pontja volt, hogy végül S. Tímea beadta a derekát, hogy marad az irodában, ám szakvizsga híján lejárt a bírósági ügyintézéshez szükséges elektronikus kártyája. Ekkor Schadl telefonált a minisztériumba, hogy oldják meg az ügyet. A tanú nem tudta megmondani, hogy kivel beszélt Schadl az Igazságügyi Minisztériumban.
"Valakinek ma tovább kellett dolgozni a minisztériumban" - emlékezett vissza a tanú Schadl megjegyzésére.
Schadl György másfél évig vitte az irodát, majd kiírták rá a pályázatot. Ezután (a későbbi IX. rendű vádlott) F. Miklós érkezett meg végrehajtónak a szigetszentmiklósi irodába. A tanú elmondása szerint F. Miklós nem igazán tűnt kompetens szakembernek. F. Miklós korábban ügyészként tevékenykedett, így S. Tímea szerint „az nem volt nagy meglepetés, hogy a végrehajtói szakmához nem igazán értett”.
F. Miklós nem is titkolta, hogy a végrehajtói szakvizsgát ugyan abszolválta, ám a gyakorlati részhez nem értett. „Azt kérdezte, mit javasol, hogy kedveljék meg a kollégák?”, mire S. Tímea azt mondta, hogy tanulja meg a szakmát. „Vettünk neki egy komputert, hogy majd távkapcsolatban tanítgatjuk, ám végül ez nem igazán történt meg. Ennek ellenére idővel F. Miklós „valamennyire belerázódott, a napi munkában nem vett részt - tette hozzá.
Hasonló volt a helyzet a fonyódi irodába végrehajtónak kinevezett N. Gábor XI. rendű vádlottal kapcsolatban. Az irodáról hamar kiderült, hogy súlyos elmaradásban vannak, így Schadl S. Tímeát kérte meg, hogy „nézze meg, hogyan állnak ott az ügyek.”
A tanús szerint N. Gábor sem igazán értett a végrehajtáshoz. Ő is hetente egyszer jött le aláírni, az érdemi munkát az iroda munkatársai végezték. Arról nem tud, hogy F. Miklós vagy N. Gábor és Schadl között milyen megállapodás lehetett.
„Mivel Schadl korábban is sok irodát mentorált, így nem tűnt furcsának, hogy végig ott maradt N. Gábor mögött.”
„Igyekeztem nem tudni róla”
A bíróságon Tóth Erzsébet bírónő a szünet után arról kérdezte S. Tímeát, hogyan lehetett, hogy miután F. Miklós (IX. rendű vádlott) megkapta a végrehajtói kinevezését a szigetszentmiklósi irodába, az iroda költségeit továbbra is Schadl György fizette.
Mint a tanú elmondásából kiderült F. Miklósnak tulajdonképpen alig kellett dolgoznia, heti egyszer feljött a lakhelyéről, Szegedről, és aláírta amit kellett.
S. Tímea szerint konkrétan elhangzott, hogy Schadl mindenben segít és ő fogja állni az iroda költségeit, még akkor is, amikor már nem Schadl vezette az irodát. (a IX. rendű F. Miklós már korábban elismerte, hogy Schadl-lel megállapodott arról, hogy ő lesz az iroda vezetője, amiért cserébe le kellett adnia az iroda bevételeit Schadl-nek.)
Jellemző, hogy az iroda működéséhez szükséges összegekről F. Miklóst nem is értesítette S. Tímea. „Nem volt releváns” – fogalmazott.
Bár az irodát névleg F. Miklós vezette, S. Tímea jellemzően Schadl-nek szólt, ha az irodához szükség volt pénzre, akkor a IV. rendű vádlott M. Viktor hozott készpénzt. S. Tímea ilyenkor úgy vezette fel az összegeket, hogy „Miklóstól” jött ez a pénz. „Miklóst akartam védeni ezzel” – vallotta a tanú, akivel az ügyészség korábban vádalkut kötött.
„Amikor elhangzott, hogy Schadl fogja adni a pénzt az iroda költségeihez, az felmerült, hogy miért? - kérdezte Tóth Erzsébet bírónő S. Tímeát.
„Én nem foglalkoztam ezekkel. Én tudom, hogy ez nem helyes. Én nem foglalkoztam, hogy milyen megállapodás lehetett közöttük (F. Miklós és Schadl György között), igyekeztem nem is tudni róla. Nekem az volt a feladatom, hogy szakmailag irányítsa az irodát. Elfogadtam, hogy mentor és nem tartozott rám, hogy a pénzek honnan jönnek.”
Furcsának találta ezt vagy sem? - kérdezte a bíró.
„Annyira nem tartottam furcsának, mert azt vélelmeztem, hogy valami megállapodás lehetett közöttük. Azt vélelmeztem, hogy F-nek ügyészként akkora a megtakarítása, hogy végrehajtói irodát vegyen, tehát lehetett közöttük megállapodás.”
S. Tímea szerint F. Miklós csak „jóval a letartóztatása után mondta el, hogy milyen megállapodása volt Schadl-lel.”
S. Tímea volt, aki az iroda osztalékainak a felvételéről is tudott, (amelyeket a vád szerint utána F. Miklós átadta Schadl-nek.) A tanú pontosan nem tudta megmondani, hogy mennyi osztalék volt. A bíró unszolására annyit mondott, hogy az éves osztalék ötven és százmillió közé tehető.
Hasonló volt a helyzet a fonyódi járásbíróság mellé kinevezett végrehajtó (a XI. rendű vádlott) N. Gábor esetében. Ő szintén nem értett a szakmához, ám az iroda költségeit a Schadl által finanszírozott szigetszentmiklósi iroda "házipénztára" állta. S. Tímeát Schadl kérte, hogy menjen le rendbe szedni az irodát. "Van ott egy fiatal kolléga, aki nem igazán ért a szakmához" - mondta Schadl a tanúnak. (Népszava)
