5-600 ezres tömegnek kellene kimennie az utcára, hogy megakadályozzák a hatálybalépést, de erre nincs esély - mondja a Pegagógusok Szakszervezetének elnöke. Azért vannak terveik a folytatásra.
A pedagógusok jogállásváltásáról szóló jogszabálytervezetet státusztörvénynek nevezik a legtöbben, bár ellenzői szívesen hivatkoznak rá bosszútörvényként. Sokak szerint ugyanis a lassan két éve nem csituló tiltakozási hullámra történő rendőrminiszteri reakció, bosszú motiválja a rendelkezéseket. Mindenesetre a tervezet megismerése óta csak felerősödtek a tiltakozások. Mind a pedagógusok, mind a diákok úgy érvelnek, hogy ha simán visszavonnák a Belügyminisztérium javaslatát, akkor sem lennének semmivel előbbre, csupán pontosan ugyanott tartanának, mint ahonnan elindultak a tiltakozások.
Az adminisztratív stílusú problémamegoldás azonban már a tiltakozási hullám elején sem volt idegen a kormánytól: emlékezetes, hogy a már eleve nagyon nehézkesen gyakorolható sztrájkjogot éppen a várható sztrájkhullám ellehetetlenítése okán szigorították a végletekig. Arról, hogy mit is tartalmaz a most már benyújtott szöveg, és mit tesznek most, Totyik Tamással, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnökével beszélgettem.
– Mi az, ami változott ebben a szövegben, mi az, ami a parlament elé került végül?
– A legelső, hogy végig titkolta a kormány: ez kétharmados törvénytervezet.
– Mitől tud ez kétharmados lenni?
– Ezt alkotmányjogászoktól kell megkérdezni, így a bírósággal, az ügyészséggel egy szintre emelték a pedagógusokat.
Ezzel az a gond, hogy ezután csak kétharmad módosíthatja ezeket a jogszabályokat.
Például a fizetési fokozatoknak az alapbére is ebben van. Ezeket is csak kétharmados többséggel lehet megváltoztatni.
– Korábban ez semmilyen szövegből nem derült ki, ami nyilvánosságra került?
– Így van.
– Az egyeztetéseken sem volt erről szó?
– Eszünkbe se jutott megkérdezni, mivel a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény (KJT) és a Munka törvénykönyve is „feles” törvény. Ráadásul, az egyeztetésekkel szemben a benyújtott törvényjavaslat a pedagógusok új életpályájáról szól. Ez számunkra azt jelenti: a kormány elismerte, hogy a 2013-ban bevezetett pedagógus életpályamodell csődöt mondott.
– A helyzet ettől jobb lesz?
– Nem, sőt, sok tekintetben rosszabb lesz. Például a túlóráknál az eddigiekhez képest duplájára nőhet az ingyen végzett munka.
– Még kevesebb túlórát fizetnek ki, mint eddig?
– Így van.
– Ezt kompenzálja valami?
– Semmi nem kompenzálja. Ez azt jelenti, hogy egy tanévben, a hatvan ingyenes túlórát alapul véve nyolc munkanapot ingyen dolgozik egy pedagógus.
– Hát az mondjuk egy negyed hónap, még ezzel a kevés fizetéssel is sok pénz.
– Pontosan.
– Változott a felmondás (jogviszonyról való lemondás) szabályozása is?
– A kormány azt ígérte, hogy a KJT jelenlegi szabályai szerint fogják elbocsátani a pedagógusokat, akik nem óhajtanak a jogállásváltás után dolgozni. Ezzel szemben a törvényjavaslatban egy havi végkielégítés szerepel.
– Ez is visszalépés?
– Igen. A KJT szerint kettőtől nyolc hónapig járhat a végkielégítés, attól függően, hány évig dolgozott a pedagógus. Azaz ebben is a pénzkivonás a fő szempont.
– Van-e valamilyen területen pozitív változás a benyújtott szövegben?
– Az eredeti tervezethez képest van, de a tárgyalásokon ismertetett, már módosított változathoz képest nincs, de azokról már a tárgyalásokon megegyeztünk.
Kisfilmben a lényeg
A másik nagy szakszervezet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete pilisborosjenői csoportja egy rövid filmben mutatja be, mit is jelenthet majd a státusztörvény a szülők mindennapjaiban. A közeljövőben játszódó film egy fogadóórát mutat be, ahogy az majd megtörténhet akkor, ha a belügy tanügyi javaslata elfogadásra kerül a jelenlegi formájában.
– Romániában is küzdenek a jogaikért a pedagógusok, azzal a különbséggel, hogy ott a sztrájk az valódi sztrájk. Tehát ott zárva maradnak az iskolák.
– Mi nem tudjuk bezárni, mert jogszabálysértést követünk el.
– A diákmozgalmak egyre radikálisabban lépnek fel. Szakszervezetként nem gondoltak rá, hogy esetleg más eszközökhöz folyamodjanak?
– És konkrétan tudna ilyet mondani?
– Elhangzik a tüntetéseken az általános sztrájk követelése.
– És ön úgy gondolja, hogy azokon a kisebb településeken, ahol még a pedagógusok fizetése is áhított bér, vállalnák a kollégák?
– Értem. Tehát ön szerint emiatt sem lehet nálunk megszervezni?
– Így van. Mert emiatt a tömegek nem fognak mellé állni.
– Romániában ezt hogy tudták megszervezni?
– Ott nincs sztrájkot tiltó törvény, a munkavállalói jogokat biztosítják az európai normák szerint. Nálunk nem.
Annak ellenére, hogy az unió felszólította a kormányt: a sztrájkot mint alapjogot helyezze vissza, és ne korlátozza semmilyen formában, de a magyarországi kormánypártok ezt nem hajlandók figyelembe venni.
A másik, hogy a román kollégáknak van egy nagy előnyük: nagyon tudatosan, 10-15 éve folyamatosan képzik a kollégákat.
Mi Magyarországon ezt elhanyagoltuk.
Ez nemcsak a köznevelésre igaz, érvényes az összes munkavállalói rétegre: elfelejtettük tudatos munkavállalóvá nevelni a dolgozókat, akik kiállnak jogaikért. Ezen kívül Romániában önkormányzati tulajdonban vannak az oktatási intézmények. Egy önkormányzattal szemben bátrabban tudnak fellépni a román kollégák, mintha magával az államhatalommal kellene szembeszállni, ahogy Magyarországon kell. Mivel Romániában az önkormányzatok nem kapják meg azt a finanszírozást, ami a változáshoz szükséges, a megmozdulásokban az önkormányzatok is partnerek.
Ezzel szemben nálunk a polgármesterek még meg is fenyegetik a pedagógusokat: ha beleállnak a sztrájkba, akkor például a férjük nem kapja meg a beszállítói státuszt, vagy az intézményvezetőkkel folytatnak eszmecserét, hogy ez politikailag káros a településnek, mert így esetleg nem kapják meg az ígért fejlesztési pénzeket.
Nemcsak kormánypárti, hanem független polgármesterek is fenyegetnek, mert a kormány zsarolja az önkormányzatokat ebből a szempontból.
– Dokumentálják ezeket a fenyegetéseket?
– Mivel mi nem voltunk személyes tanúi ezeknek, bíróság elé nem tudunk menni, mivel sajnos a kollégáink sem vállalják, hogy ezeket a nyilvánosság előtt elmondják. A félelem nagyon nagy úr. Például van egy olyan hajdú-bihari település, ahol a sztrájkban érintett kollégákat megfenyegették, és vissza is léptek. Kértük őket, mondják el, hogy történt ez a fenyegetés.
Senki nem volt hajlandó, mert azt mondták, hogy a házuk azon a településen hatmilliónál nem ér többet, és ha egy másik tankerületbe szeretnének elmenni dolgozni, akkor nem tudják eladni a lakásukat úgy, hogy pl. a megyeszékhelyre tudjanak költözni.
Tehát röghöz kötöttség is van, és ezzel a kormány nagyon ügyesen vissza is él.
– Hogyan lehet ezt másképp csinálni, ha ilyen nehéz? Hiszen, amit elmondott, abból én azt érzem, hogy nem sok eszközük maradt.
– Elkezdtük másfél hónappal ezelőtt az országot járni, mint az ókeresztények, személyesen elmegyünk a legkisebb falvakba. Elmentünk egy olyan településre is, ahol 2500 lakos van, de 50 pedagógus ott volt a környékbeli településekről. Ott is elmondtuk, hogy milyen veszélyt rejt a státusztörvény, mi az, amiben tudatosabbnak kell lenniük helyi szinten az óvodapedagógusoknak, az általános iskolai tanároknak. Ránk is csodálkoztak, mint akik a Holdról jöttek, nem is gondolták, hogy vannak jogaik is. Tehát a legfontosabb, hogy tudatos munkavállalókat neveljünk. Azaz járni kell az országot, bátorítani az embereket, nem az íróasztal mellett ülni. Ez a legfontosabb, úgy, mint a románoknál vagy a franciáknál.
Emellett olyan képzési rendszert kell kidolgoznunk, ahol az alapszervezeti titkárokat megtanítjuk arra, hogyan kell sztrájkot szervezni, hogyan kell odamenni a tagokhoz, megszólítani, beszélgetni velük, közösséget szervezni ahhoz, hogy a szakszervezet régi tekintélyét vissza tudjuk szerezni.
Emellett szakmai vitát is szeretnénk gerjeszteni a pedagógustársadalomban arról, milyen legyen a jövő iskolája, milyen Nemzeti alaptanterv legyen, milyen órakeretek legyenek. Érezniük kell a pedagógusoknak, hogy aktívabb szerepet fog játszani és vállalni a szakszervezet. Remélem, ez meg fogja hozni azt a változást, amivel egy jobban szervezett szakszervezetet tudunk majd az utódainknak hátrahagyni.
– Kapcsolatban állnak a román kollégákkal?
– Természetesen. Tőlük tudtuk meg azt is, hogy átjárnak magyar pedagógus kollégák Romániába tanítani, mert ez jobban megéri nekik. Emellett a francia és dán kollégákkal is egyeztetünk, és segítenek minket információkkal.
– Térjünk vissza a státusztörvényre. A szakszervezet nem parlamenti erő. Milyen terveik vannak, hogy megakadályozzák a törvény elfogadását vagy legalábbis a hatálybalépését?
– A hatálybalépését biztosan nem fogjuk tudni meghiúsítani, ahhoz egy 5-600 ezres tömegnek kellene kimennie az utcára. Ez a mai magyar társadalmi állapotok mellett nagyon nehezen elképzelhető. Amit a szakszervezet viszont meg tud tenni, hogy az Európai Bizottsággal folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, jelezzük azt, hogy a törvény mely paragrafusai azok, amelyek az európai jogrenddel, illetve a kormány vállalásaival ellentétesek. A kormány ugyanis vállalta az európai uniós források lehívásával kapcsolatban, hogy a pedagógusokat hátrányosan érintő jogszabályváltozásokat nem fog bevezetni.
Márpedig a státusztörvény az eddigi állapotokhoz képest nagyon sok helyen hátrányos változásokat vezetne be.
Ezeket jelezni fogjuk a bizottság számára. A bizottságnak azért elég komoly nyomásgyakorló ereje van. A PSZ megyei elnökeit is felkérjük, hogy a parlamenti képviselőkkel kezdjenek konzultációt, illetve keressék meg őket levélben. Amennyiben nem partnerek a párbeszédre, konzultációra, a sajtó nyilvánosságához fogunk fordulni, és név szerint mondjuk meg, hogy mely fideszes, kormánypárti képviselők azok, akik nem voltak hajlandók a szakszervezetekkel párbeszédet folytatni, a választópolgáraik véleményét meghallgatni, hiszen a megyei elnökök egyben az ő választópolgáraik.
– Itt több elemző szerint van egy hatalmas nagy kommunikációs szakadék. A Fidesz deklaráltan politikai kormányzást folytat, 2010 óta. A szakszervezetek viszont mindig hangsúlyozzák, hogy szakmai kérdésekben vitatkoznak. Viszont a diákok által szervezett tüntetéseken most már nem csupán szakmai, hanem kifejezetten politikai követelések hangzanak el. Egyet tud érteni ezekkel a törekvésekkel? Tehát, hogy így igazából nem lehet eredményre jutni, mert egy politikai kormányzással szemben politikai fellépésre van szükség?
– A pártpolitika nem a mi terepünk, már csak azért sem, mert nálunk is vannak fideszes szavazópolgárok, tehát ezt a saját tagságunk nem fogja engedni. Ők a szakmai vitában partnerek, és azt mondják, hogy ebben odaállnak a szakszervezetek mellé. Vannak szakmapolitikai kérdések és vannak pártpolitikai kérdések.
A kormány megbuktatása pártpolitikai kérdés. Az nem a szakszervezetnek a feladata.
Azonban szakmapolitikai kérdésekben lehet a kormány álláspontját gyengíteni, illetve a kormányzóképességét is megkérdőjelezni.
Viszont, ha a pártok megkeresnek, ahogy eddig is megkerestek ellenzéki pártok, és szakmai kérdésekben kérdezik az álláspontunkat, azokkal párbeszédet folytatunk, és hál' Istennek a parlamenti vitákon nagyon sokszor vissza is halljuk az általunk mondottakat. Bár időnként kapunk a tagságtól megrovást, de ha egy szakmapolitikai kérdésben a pártok egyetértenek a mi szakmapolitikai felfogásunkkal, az azt jelenti, hogy a társadalom számára elfogadható álláspontot képviselünk.
– Ezek szerint nem is kívánja kommentálni azt, hogy a diáktüntetéseken most már nyíltan a kormányellenes jelszavak hangzanak el?
– Nem szeretném. Viszont azzal, hogy ne egy rendőrminiszter, hanem egy szakember irányítsa az oktatást, azzal maximálisan egyetértek, mert nem rendőri módszerekkel kell az oktatásirányítást megoldani, mint ahogy most Pintér Sándor óhajtja. Maruzsa Zoltán államtitkár ugyan félig-meddig szakembernek tekinthető, bár a köznevelésben nem sok időt töltött, ám nincs kompetenciája döntéshozatalra. Meghallgat bennünket, elmegy a kormányülésre, visszajön, és utána ad választ. Ez nem teszi hatékonnyá az egyeztetést sem.
– Mi a következő lépés, amit tenni fognak a státusztörvénnyel kapcsolatban?
– Szerdán a PSZ és a PDSZ alkotta sztrájkbizottság a tárgyalások folytatását sürgette a kormánnyal. Ezt ugyanis szüneteltettük addig, amíg a jogállásváltásról szóló törvénytervezet egyeztetése folyt. Valószínűleg lesz egy sztrájk még a tanévzárás előtt, amikor a javaslat parlamenti vitája megkezdődik. Ha tüntetések lesznek, azokon, ahogy eddig, továbbra is ott leszünk. (szmo.hu)
