Bernard Guetta, a Renew Europe-frakcióban ülő EP-képviselő írását közli a Narancs, „Az orosz emigráns ellenzéknek az a feladata, hogy kormányzásra készüljön” címmel.
Guetta úr sokszor szerepel a hazai független lapokban, egyáltalán nem változó sikerrel: általában melléfog! De, ez a mostani okfejtése másnak, mint hajmeresztően naivnak, és a valóságtól elrugaszkodott álmodozásnak nemigen nevezhető.
(Talán nem véletlen, hogy a liberálisok támogatottsága Európa-szerte a padlót verdesi!)
Guetta a jelenlegi orosz belpolitikai helyzetet a megszállt Franciaországéval állítja párhuzamba, hogy aszongya. a francia emigráció is sokszínű volt, de mégis találtak közös pontot a politikai programjukban!
Guetta úr! Na neee! Kicsit (nagyon) megszaladt a fantáziája!
A francia párhuzam több, mint erőltetett, a két történelmi helyzetnek az ég világon semmi köze egymáshoz!
Franciaország külső megszállás alatt állt, melyet angolszász katonai erővel számoltak föl.
És volt egy jelentős ellenállás, partizánmozgalom. mely felszabadító harcot vívott a nácik ellen. Az emigránsoknak nem volt nehéz közös pontot találniuk!
(Egész a felszabadulásig. Aztán egymásnak estek, és kis híján polgárháború tört ki - ugyanúgy, mint Olaszországban és ténylegesen Görögországban - a kommunisták és a gaulle-isták közt.)
Oroszországra egyik kritérium se igaz!
Ami a másik állítását illeti, nevezetesen, hogy „Putyinnak ugyan több szövetségese van, és sokan gondolkodnak hozzá hasonlóan, de a tömegek nem, világszerte”, hát ez se nagyon állja meg a helyét!
Putyinnak Nyugaton és Amerikában, az ukrán háború, a migrációs helyzet és egyéb okok miatt (közvetve és közvetlenül) egyre több híve van, nem véletlen, hogy a neonáci/fasiszta erők tömegtámogatása nő, ezeket a pártokat pedig egy-két kivétellel (talán csak nem tudunk róla) Putyin pénzeli, futtatta föl, és képviselnek (az egyetlen Meloni kivételével) oroszbarát, ukránellenes politikát, végső soron Putyint erősíti.
A nemzeti választások eredményeként sorra alakuló fasiszta, vagy néppárti-neonáci koalíciós kormányok nem a szerző álláspontját erősítik.
És akkor még előttünk áll az osztrák és a német neonácik koalíciós kormányba vonása a legközelebbi választáson! (Az FPÖ biztosan, sőt tán az első helyről, az AfD valószínűleg bekerül a kormányba.) Akik egyértelműen Putyin pártján állnak.
Egy szélsőjobb áttörés az EP-választáson azt fogja jelenteni, hogy Putyinnak sikerül, ami I. Sándor cárnak csak percekre, és Sztálinnak majdnem: kijut a La Manche-csatornához.
Jól érzékelhetően fogy a kormányok és a tömegek türelme az elhúzódó háború miatt, és ez egyértelműen Putyin malmára hajtja a vizet.
Egyébként sem sok esélyük volt az ukránoknak, csoda, hogy ennyi ideje ellenállnak, de a háborús matematika (potenciál, élőerő) ellenük szól. És a Nyugat támogatása nélkül maximum már csak partizánharcok lennének arrafelé.
Putyin tehát nem bukott bele a háborúba, sőt, szerintem megerősödött: leszámolt minden potenciális ellenfelével/bírálójával/kihívójával, a tömeg nem mozdul (1905 és 1917 kivételével nem szokott).
A lassan második Jom Kippur-háborúvá szélesedő izraeli hadi fejlemények sem segítik Ukrajnát.
Amerikának, ahol Biden már így is nehezen tud újabb katonai-pénzügyi segélyeket biztosítani az ukránoknak, a republikánusok minden eszközzel akadályozzák és a lakosság többsége is ellenzi – amit Biden a választások előtt nem hagyhat figyelmen kívül, most elsősorban a bajba jutott Izraelt kell segítenie.
(Mellesleg, ha már itt tartunk, na, kinek jött jól, pont a megfelelő időben a Hamász elképesztően összehangolt és elképesztő erejű támadása az októberre, az első igazságügyi reformcsomag felülvizsgálatáról tervezett legfelsőbb bírósági döntés és a második igazságügyi reformcsomag parlamenti elfogadása, vagyis a balhé előtt percekkel?
És másodlagos haszonként, bűnbakká képezve a váratlan Hamász-támadás miatt, Netanjáhú minden bizonnyal ki fogja rúgni Joáv Galant védelmi minisztert, meg David Barneát, a Netanjáhú által kivéreztetett Moszad igazgatóját, akik mindketten nyilvánosan ellenzik Netanjáhú belpolitikai lépéseit. De, ez egy másik történet.)
Egyszóval tehát, kedves Guetta úr, csak két-három apróságban tetszik tévedni: Putyin hatalma nem gyengült, hanem megerősödött, külföldi politikai- és tömegtámogatottsága nő, a belföldi nem rendül, az (egyébként a száz évvel ezelőtti helyzettel ellentétben most érdemben nem létező) orosz emigrációnak körülbelül annyi esélye van kormányalakításra Moszkvában, mint amennyi a polgárháború idején volt!
A többi stimmel!
