Narges Mohammadinak a nők elnyomása elleni, valamint az emberi jogok és a szabadság előmozdításáért folytatott küzdelméért ítélték oda az elismerést.
A bizottság indoklásában kiemeli, hogy Narges Mohammadi bátor küzdelme óriási személyes áldozatokkal járt.
Tizenhárom alkalommal tartóztatták le, ötször ítélték el, és összesen 31 év börtönnel és 154 korbácsütéssel büntették. Mohammadi jelenleg is börtönben van.
Mohammadi már az 1990-es években, fiatal fizikus hallgatóként is az egyenlőség és a nők jogainak szószólójaként jellemezte magát. Tanulmányai befejezése után mérnökként, valamint újságíróként dolgozott. 2003-ban csatlakozott a teheráni Emberi Jogvédők Központjához, a Nobel-békedíjas Shirin Ebadi által alapított szervezethez. 2011-ben tartóztatták le először, és több éves börtönbüntetésre ítélték a bebörtönzött aktivisták és családjaik segítésére tett erőfeszítéseiért. Két évvel később, óvadék ellenében kiszabadult, és a halálbüntetés ellen kezdett kampányolni. Tevékenysége 2015-ben ismét letartóztatáshoz és további börtönbüntetéshez vezetett, ekkor hívta fel a figyelmet a politikai foglyok, különösen nők elleni szisztematikus kínzásra és szexuális erőszakra.
Az idei Nobel-békedíj odaítélésével a Nobel-bizottság azokat is el kívánja ismerni, akik bátor harcot vívnak Iránban az emberi jogokért, a szabadságért és a demokráciáért.
A díj annak a több százezer embernek is szól, akik az elmúlt évben tüntettek a nőket célzó diszkriminációs és elnyomási politika ellen.
A tüntetők mottója, a „Nők, élet, szabadság” a bizottság szerint jól kifejezi Narges Mohammadi munkáját.
Közleményében a Nobel-bizottság felidézi, hogy 2022. szeptemberében heves tüntetések kezdődtek Iránban a 22 éves Mahsza Amini megölése miatt.
Amint arról a Népszava is beszámolt, a nyugat-iráni, zömében kurdok lakta Szakkez városában élő fiatal nőt tavaly szeptember 13-án Teheránban tartóztatta le az Erkölcsrendészet, mert megsértette az iszlám köztársaság öltözködési szabályait, azzal, hogy nem viselte „szabályszerűen” fejkendőjét, (néhány tincs kilógott a hidzsáb alól). Néhány óra múlva az erkölcsrendészet fogdájában tartott nevelőórán összeesett. Két és fél napig feküdt kómában, fején sérülések voltak, a fogdából szabadult más lányok szerint már véres fejjel érkezett az oktatásra, de a hatóságok mindmáig tagadják, hogy bántalmazták volna. Azt állítják, hogy szívrohama és agyvérzése volt egy állítólagos gyerekkori agyműtét miatt, családja viszont cáfolja, hogy egyáltalán létezett volna ilyen sebészeti beavatkozás.
A lány halála először csak a kurdok lakta országrészben váltott ki zavargásokat, de rövidesen országos tiltakozó mozgalommá duzzadt az említett „Nők, élet, szabadság” jelszó alatt.
Az 1979 óta létező iszlám köztársaság legnagyobb tüntetési hulláma kezdődött, amely az elnyomó rezsim alapjait rengette meg. Példátlan módon nők tömegei dobták el kötelező fejkendőjüket, nyíltan szembeszállva az iszlám köztársaság kormányzati rendszerével, ellenállásuk pedig a társadalom minden rétegében támogatásra lelt.
A brutális hatósági erőszak nyomán a biztonsági erők az Iran Human Rights jogvédő szervezet szerint 551 tüntetőt öltek meg, és az Amnesty International közlése alapján több mint 22 000 embert tartóztattak le, közülük hetet a nemzetközi tiltakozások és szankciók dacára már ki is végeztek.
A Nobel-békedíj az egyetlen, amelyet nem a díjak svéd alapítója, Alfred Nobel hazájában, hanem Norvégiában, Oslóban ítélnek oda és adnak át. Nobel halálakor, 1896-ban Norvégia még Svédországhoz tartozott, vélhetőleg ezért rendelkezett így a feltaláló, de végakaratában nem indokolta döntését. A díjat adományozó bizottság a norvég parlament, a Storting által kinevezett öt tagból áll, döntését kizárólagos felelősséggel hozza meg, de kikérheti szakértők véleményét. A kitüntetést „a békekonferenciák előmozdítói, a leszerelési tárgyalások főbb szereplői és a népek közötti testvériség élharcosai”, valamint az emberi jogokért küzdők kaphatják meg.
A Nobel-békedíjjal járó érem különbözik a többitől: előlapján más szögből látható a díjalapító portréja, hátlapján három egymást ölelő férfialak áll a latin „Pro pace et fraternitate gentium” (A békéért és népek testvériségéért) felirat alatt, az érme oldalába vésik bele az évet és a díjazott nevét. A díjjal járó pénz összege idén 11 millió svéd korona (370 millió forint), a kézzel írott, norvég nyelvű diplomán a Stockholmban kihirdetett díjaktól eltérően nem szerepel az indoklás.
