A szombati parlamenti választásokat követően még nem dőlhet hátra senki sem Szlovákiában.
A végeredmények jelentős meglepetéseket hoztak, a közvélemény-kutatások alaposan elszámították magukat. Három okot is meg lehet nevezni, ami jelentős hatást gyakorolt az eltérésekre. Emellett máris megindult a találgatás, a helyezkedés, az üzengetés: hamarosan kezdődhetnek a koalíciós tárgyalások. Ebben pedig bőven rejlik még meglepetés a szlovákok számára, a győztes Robert Ficora is izzasztó megbeszélések várnak, ami akár számos eddigi kampányígéretét megváltoztathatja.
A szombati választások továbbra is rengeteg kérdőjelet hagytak a szlovák politika jövőjével kapcsolatban. A legfontosabb kérdés most az, hogy ki lesz a következő szlovák kormányfő, pontosan milyen pártok vesznek majd részt a koalíciós kormányban, ehhez milyen kompromisszumokat kell megkötniük a feleknek, ki hogyan helyezkedik majd a tárgyalásokon. Emellett azonban a politikai kutatásokat végző cégeknek is jelentős önvizsgálatot kell tartaniuk. Turbulens időszak előtt áll még Szlovákia, amikor ugyanúgy minden kiszámíthatatlan, mint a választások előtt.
Mit mértek, mi történt?
AHOGY KORÁBBAN MEGÍRTUK, A KÖZVÉLEMÉNY-KUTATÁSOK ISMÉTELTEN NAGYON MELLÉ MENTEK.
Ez szinte már hagyományos az országban, a korábbi választások alkalmával is megbízhatatlannak bizonyultak a felmérések. Most sem sikerült ennek az ellenkezőjére példát találni, az összes kimutatás szoros versenyt jósolt az élmezőnyben, és a bejutók között is eltérő eredményeket mutattak.
A szombati szlovák parlamenti választások előtti utolsó közvélemény-kutatások átlagos eredménye és a végleges eredmények. Számos helyen jelentős eltérések láthatóak.
A szlovák közvélemény-kutatók szerint az okok összetettek lehetnek:
- Egyrészt bizonyos pártok egyértelműen alul, míg más politikai szervezeteket egyértelműen felülmértek. A magyarázat lényege, hogy egyes szavazók szívesen vallják be és mondják el, hogy melyik pártra szavaznak, míg mások jóval kevésbé. Kifejezetten jellemző a liberális formációkra, hogy szívesen válaszolnak a szavazóik a kutatók kérdéseire és szívesen vallják be, hogy kit választanak. Ez jól kirajzolódik a PS és a SaS pártjainál is, érezhetően felülmérik mindkettőt. Ezzel ellentétes, hogy sok olyan szavazó van, aki nem szívesen vallja be, hogy ő esetleg egy szélsőséges véleményeket valló politikai pártra szavaz.
A REJTŐZKÖDŐ SZAVAZÓK EGYÉRTELMŰEN A SMER-SD ESETÉBEN JELENTETTEK NAGY PLUSZT, AZONBAN EZ IS INGOVÁNYOS TEREP; KORÁBBI VÁLASZTÁSOKNÁL PONT A BALOLDALI-POPULISTA PÁRTOT MÉRTÉK FELÜL.
- Az utolsó pillanatos átszavazások: Szlovákiában a szavazók szinte minden alkalommal több, szinte teljesen azonos üzenetet hangoztató formáció közül tudnak választani. Ez azt is eredményezheti, hogy az utolsó pillanatban sokan inkább egy másik - hasonló programot hirdető - politikai párt mellett teszik le a voksukat, mint amit korábban hangoztattak. Szinte bizonyos, hogy a szombati eredményekben is nagy szerepet játszott ez a tényező. A szélsőjobboldali pártok nagyot gyengültek a korábbiakhoz képest, a biztos befutónak mért Republika nem érte el a szükséges 5%-ot, az SNS is csak 10 széket szerzett Pozsonyban, míg a szintén bevándorlásellenes üzenetekkel kampányoló Smer-SD nagyot nyert. Vélhetően sokan az utolsó pillanatban Robert Ficora voksoltak a szélsőjobboldal helyett.
IRONIKUS MÓDON EZ ÉPPEN A SMERNEK JÖTT KIFEJEZETTEN ROSSZUL, MIVEL PONT AZ A REPUBLIKA ESETT KI ÍGY A SZLOVÁK PARLAMENTBŐL, AMELYRŐL SZINTE BIZONYOS VOLT, HOGY A POPULISTA FICO KOALÍCIÓS PARTNEREI LENNÉNEK SZOMBAT UTÁN.
- A választók hatékony mobilizálása: a mostani parlamenti választásokon nagyon magas részvételi arány volt, ami azt mutatja, hogy a pártok hatékonyan tudták mobilizálni a szavazóikat. Ez azoknak pártoknak kedvezőtlen hatásokat okozott, akiknek pont a kisebb részvétel kedvezett volna. A szélsőjobboldali pártok mellett a magyar Szövetség is ezzel rosszabbul járt, de a liberális pártoknak sem kedvezett a magas részvétel. A Smer-SD és a Hlas-SD viszont egyértelműen a nyertesei voltak a közel 70%-os részvételi aránynak.
Mi "uralja" azóta a szlovák belpolitikát?
Ahogy a választások előtt, úgy azt követően is főleg a Smer-SD kapja a legnagyobb figyelmet.
MIUTÁN MEGNYERTÉK A SZOMBATI VOKSOLÁSOKAT, ROBERT FICO VASÁRNAP MÁR KI IS JELENTETTE, HOGY Ő AZT SZERETNÉ MEGVALÓSÍTANI, AMIVEL KORÁBBAN KAMPÁNYOLT.
Ebben nincsen semmi meglepetés, a migrációs nyomás miatt kemény intézkedéseket kíván bevezetni a szlovák-magyar közös határszakaszon. Először még – tévesen – , az a hír futotta végig a sajtót, hogy le fogja zárni a teljes közös határszakaszt, később ez jelentősen finomodott. Az is elhangzott, hogy a szlovákoknak a szlovákok az elsők, nem pedig Ukrajna. Ez már egy jóval finomabb megfogalmazás volt a korábbi orosz-ukrán háborús retorikához képest; akkor még azt mondta Robert Fico, hogy "egyetlen tölténnyel" sem fogja támogatni Kijevet.
A királycsináló harmadik Hlas-SD sokkal Európa-barátibb álláspontot fogalmazott meg, a baloldali formáció egyértelműen kiáll a nyugati értékek mellett, szerintük Robert Ficoéknak finomítaniuk kell az üzeneteiken.
A közbeszédet elsősorban a koalíciós találgatások, ígérgetések uralják az országban. Az elhangzó politikai üzenetek és beszédek sokkal inkább annak szólnak, hogy mindenki megpróbálja pozícionálni magát, mik azok a legfontosabb szempontok, amelyekhez ragaszkodnak, és mik azok, amelyek tárgyalóképesek lehetnek.
UKRAJNA ÜGYE EGY POTENCIÁLISAN VÁLTOZÓ TÉMA LEHET, MEGLEHET, HOGY ROBERT FICOÉK HAJLANDÓAK LESZNEK ENGEDNI A KOALÍCIÓS PARTNEREIKKEL SZEMBEN A KORMÁNYALAKÍTÁS ÉRDEKÉBEN.
Budapest szempontjából az egyik legfontosabb kérdés az, hogy a regionális V4 együttműködésre milyen jövő vár.
AMENNYIBEN FICO KÉPES LESZ KORMÁNYT ALAKÍTANI, AZ MINDENKÉPPEN JÓL JÖN ORBÁN VIKTORNAK, HISZEN ROBERT FICO NAGYON HASONLÓ ÁLLÁSPONTOT KÉPVISEL EGY CSOMÓ TÉMÁBAN, MINT BUDAPEST.
Emiatt a tetszhalott állapotban lévő V4 elmozdulhat a holtpontról és a magyar kormány szövetségest tud találni Pozsonyban. Ez nem jelentené azt, hogy újra erős lenne a négyes szövetség, sokkal inkább azt, hogy a törésvonalak alakulnának át. A jobbközép-liberális formációk hatalmon maradása esetén ez nem valósulna meg, sokkal inkább egy Kijev-barát, eurooptimista kormány maradna, ami Budapest számára nem hozna változást az utóbbi három évhez képest.
Merre tovább, Szlovákia?
Röviden: koalíciós kormány. Ez persze egyáltalán nem újdonság, ha Szlovákiában van valami, ami a választásokat követően szinte teljesen egyértelmű, az az, hogy koalíciós tárgyalások fogják követni a voksolások eredményét. Ez most sincs másképp, hiszen a nagy győzelmet arató Smer-SD is kevesebb mint 23 százalékot szerzett, ami 42 helyre volt elegendő. Ez messze elmarad a kormányalakításhoz szükséges 76 széktől a szlovák parlamentben, így Robert Ficoék kemény koalíciós tárgyalásokra számíthatnak. Viszont korántsem előre lerendezett a pálya, hiszen akár egy sokpárti koalícióval a jobbközép-liberális pártok keresztülhúzhatják a populista Fico számításait.
MINDKÉT OLDALNAK A HLAST ÉS PETER PELLEGRINIT KELL MEGGYŐZNIE, ŐK MOST A KÖVETKEZŐ SZLOVÁK KORMÁNY LEGFONTOSABB KULCSSZEREPLŐI.
A következő koalíciók jöhetnek létre a választásokat követően:
-
Smer-SD – Hlas-SD – SNS: ebben az esetben összesen 79 képviselő jönne össze az új szlovák kormányhoz, amit szinte bizonyosan Robert Fico vezetne. A legfontosabb gond ezzel az, hogy a Hlas-SD korábban két dolgot szögezett le; mégpedig azt, hogy nem hajlandó a szélsőjobboldali szlovák pártokkal együttesen dolgozni, a másik pedig, hogy az OL'aNO-val nem fog közös koalícióban részt venni. A felvázolt esetben, viszont a szélsőjobboldali Szlovák Nemzeti Párt (SNS) is a koalíció része lenne a maga 10 képviselőjével. Bizonyos, hogy kemény kompromisszumokat kell kötni, hogy ez a verzió működhessen. A találgatások mindenesetre megindultak, sokak szerint Pellegrini attól tart, hogy a Smer-SD megpróbálná elnyomni a Hlas-SD-t. Viszont létezhetnek olyan háttéralkuk, mi szerint Pellegrini elindul elnöknek jövőre, viszont a koalícióért cserébe a Smer is beáll majd mögé. Mindemellett az sem elhanyagolható szempont, hogy Robert Fico és Peter Pellegrini nem igazán ápol egymással jó viszonyt, szóval még a két baloldali párt sem tudna egyszerűen megegyezni egymással.
A LEGTÖBB VÉLEMÉNY SZERINT EZ A LEGVALÓSZÍNŰBB FORGATÓKÖNYV.
-
Smer-SD – Hlas-SD – KDH: logikus lehetőségnek tűnik, hogy, a szélsőjobboldali SNS helyett a kereszténydemokrata KDH jöjjön a koalícióba. Ez egy stabilabb kormánytöbbséget is jelenten, hiszen összesen 81 helyük lenne a parlamentben, ráadásul a Hlas-SD szélsőségeket elutasító igénye is teljesülne. A fő probléma azonban, hogy a KDH mereven elzárkózik attól, hogy Robert Ficoval egy koalíciót alkosson. Ez így megint egy patthelyzetnek tűnik, viszont sok-sok kompromisszumon keresztül lehet finomítani a felek álláspontján.
-
PS – Hlas-SD – OL’aNO – SaS – KDH: a Progresszív Szlovákia korábban már jelezte, hogy keresi azokat a lehetőségeket, hogy hogyan tudná megakadályozni Robert Fico kormányra kerülését. Ehhez egy minimum négypárti koalíciót kellene összehozniuk. Van egy olyan lehetséges forgatókönyv is, amelyben Igor Matovic és az OL’aNO is szerepel, azonban ez szinte bizonyosan nem fog sikerülni. Egyrészt a Hlas-SD korábban kategorikusan kijelentette, hogy nem hajlandó a volt miniszterelnökkel együttműködni, másrészt korábban a SaS és az OL’aNO közötti koalíciós csatározások voltak az egyik fő oka a jobbközép kormány bukásának. Azóta már Matovic is inkább elzárkózik a koalíciótól, vélhetően ez a forgatókönyv tehát már azelőtt elbukott, hogy létrejött volna.
PS – Hlas-SD – SaS – KDH: ez a felállás teljesen megegyezik az előzővel, azt leszámítva, hogy a 16 képviselővel rendelkező OL’aNO kimaradna a formációból. Még ezzel is bőven meglenne a többség, hiszen összesen 82 széket tudna adni ez a négy párt. Ennek amiatt is lehet reális esélye, mert a mérleg nyelvének számító Hlas-SD hosszú távon akár jól is járhatna egy ilyen koalícióval.
AMENNYIBEN EZ AZ OPCIÓ MEGVALÓSULNA, AZ GYAKORLATILAG ROBERT FICO RÉMÁLMÁT JELENTENÉ. A PÁRTOK KÖZÖTT KOHÉZIÓT JELENT, HOGY MINDEGYIK KIFEJEZETTEN SZLOVÁKIA NYUGATI INTEGRÁCIÓJÁT TÁMOGATJA.
Nem lenne egyedülálló, ha megvalósulna egy olyan eset, hogy a választáson győztes Smer-SD mégsem tudna kormányt alakítani.
EZ TÖRTÉNT 2010-BEN IS, AHOL MAJDNEM 35%-OT SZEREZVE NYERTÉK MEG A VÁLASZTÁSOKAT, AMI 63 HELYET JELENTETT A PARLAMENTBEN. EKKOR AZONBAN ÖSSZEÁLLT FICOÉK ELLENÉBEN EGY NÉGYPÁRTI KOALÍCIÓ, AMELY KÉPES VOLT KORMÁNYT ALAKÍTANI.
Hasonló forgatókönyv most is előfordulhat. Robert Fico a nagy győzelme mellett sajnálhatja, hogy a szélsőjobboldali pártok kissé leszerepeltek a választásokon, hiszen ha a szélsőjobboldali Republika is bejutott volna a parlamentbe, akkor sokkal jobb pozícióból várhatná a koalíciós tárgyalásokat, hiszen akkor minimum +10 hellyel bírnának a parlamentben.
Számos tanulság levonható a mostani eredményekből, azonban a legfontosabb, hogy egy nagyon izgalmas, és vélhetően fordulatokkal teli időszak várja a szlovákokat. Újra magyar pártok nélkül, hiszen hiába szerepelt jobban a magyar Szövetség, mint ahogy korábban mérték, ezzel sem jutott be a szlovák országházba. Ez akár az etnikai alapon szerveződő szlovák politika végét is jelentheti.
A LEGNAGYOBB KÉRDÉS AZONBAN MOST AZ POZSONYBAN, HOGY KI TUD JOBBAN HELYEZKEDNI, ÉS KI LESZ KÉPES PETER PELLEGRINIVEL JOBB KAPCSOLATOT KIALAKÍTANI. (Portfolio)