„Útmutató az ellenzék választási sikeréhez” címmel Tóth Zoltán tett közzé egy írást a Hírklikkben. Értem én! Próbálkozni kell! Kitalálni valamit! Bármi áron!
Hát ez egy tévút-mutató, amit a jeles választójogi szakértő itt most az asztalra tett!
Megint egy elméletieskedő javaslathalmaz, mely csak a realitásokkal nem számol!
Mit állít a szerző?
1./ A nagy tömegpártok korszakának vége, az ellenzék közös listája hozhat megoldást.
2./ Új politikai innovációra van szükség, melynek elemei:
- önszerveződés, az együttműködés teljes elutasítása a jelenlegi kormánypártokkal és az általuk irányított állami szervekkel;
- a szabad sajtó közös létrehozása, amelynek anyagi feltételeit a világ független, szabad média-tulajdonosai teremthetik meg;
- egy új társadalmi szövetségi rendszer kialakítása szükséges belpolitikailag, amelyben az együttműködő ellenzéki pártok maguknak tartják fenn a jogot egy általános társadalmi, gazdasági és politikai stratégia integrálására, de a szakpolitikai koncepciók, stratégiák és taktikák kidolgozását a civil szervezetekre bízzák. Az együttműködő civil szervezeteket médianyilvánossággal és infrastruktúrával támogathatják a pártok;
- a civil szervezetekkel való kapcsolat fő üzenete egyrészt a társadalmi szolidaritás, másrészt az együttműködés elve legyen.
- közös lista létrehozása az EU Parlamenti választáson, amely a mandátumok maximalizálásával előnyben részesíti a közös listán induló pártokat az önálló listákkal szemben.
(A közös lista mandátumszerzési feltétele öt százalék, függetlenül a rajta szereplő pártok számától.)
A közös lista állításának azonban politikai előfeltétele, hogy a jelenlegi pártelnökök között jöjjön létre bizalmai kapcsolat egy politikai szerződésben. Ez a szerződés garanciát ad arra, a választási napi exit poll, (vagy közvélemény-kutatás) eredménye alapján a pártok a valós teljesítmény alapján – az általuk elért szavazati arányuk alatt – visszaléptetik a közös listán szereplő jelöltjeiket. Ezzel a módszerrel megszűnik a közös lista „névsor háborúja”.
A megoldáshoz azonban a pártelnökök közötti bizalmi kapcsolat létrehozása szükséges. (Ami jelenleg hiánycikk.)
Na, kérem!
1./ A szerző téved: egyáltalán nincs vége a tömegpártok dominanciájának!
Sőt! Stabil kormányzó erőként csak nagy tömegpártok jutnak érdemi szerephez. Lásd az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok, Ausztrália, Olaszország, a CDU (és az AfD), az ÖVP és az FPÖ, a PiS, a Fidesz, nem sorolom tovább. A húszféle kis törpepártból álló törékeny, százfelé húzó koalíciók „sikerére” a legújabb példa Szlovákia.
Ezt az alapaiban változatlan tendenciát csak erősíti a fasizálódó világ, a tömegeket mozgató, azok vállán hatalomra kerülő neonáci/fasiszta pártok sikere.
Megjegyzem, Le Pent Macron másodszor (és szerintem utoljára) is csak azzal tudta legyőzni, hogy fű-fa, virág a kisebbik rossz alapján őt támogatta a Nemzeti Front ellen, mely ma Franciaország egyetlen tömegpártja.
Megjegyzem továbbá, hogy az 1990-es választójogi törvény, melynek előkészítésében Tóth Zoltán is részt vett, szintén két nagy tömegpárt választási forgójára modellezett.
Jó, azóta eltelt harminc év! De, a helyzet nem változott!
2./ Az együttműködés teljes elutasítása a rezsimmel (például a parlamentből kivonulás) nem szerepel egyetlen ellenzéki párt elképzelései közt sem.
Sőt gazdasági érdekközösségek sokkal mélyebb együttműködésre utalnak köztük.
Ki fog akkor kilépni a buliból? Hiszen a pártvezetők abból élnek.
3./ Kik azok a „független gazdag külföldi médiatulajdonosok”, akik finanszíroznák a hazai független sajtót?
Hiszen még a hazai, ellenzéki (nek beállított) gazdag Ungár Péter is felszámolta a lapját.
Hiszen még a meglévő ellenzéki sajtó (városi lapok, tv, ahol az ellenzék irányít) is, ha egyáltalán, szűk párt-, vagy/és személyi érdekeket szolgál (emlékezzünk a ferencvárosi lappal kapcsolatos csatározásokra), sőt öngyilkos módon az ellenzéki önkormányzat maga számolja fel a saját információs szócsövét (Tatabánya).
Nevezzen meg a szerző egyetlen külföldi médiatulajdonost, aki ilyen körülmények közt és kilátások mellett befektetne ebbe a projektbe!
4./ "Egy új társadalmi szövetségi rendszer" a pártok között: jól hangzó üres lózung az egymást marcangoló ellenzéki pártokra vetítve!
És mi lenne a tartalma, a fazonja ennek az "új társadalmi szövetségi rendszernek?" Erről egy árva szó sem hangzik el!
5-6./ A civil szervezeteket és tanácsadókat maguk a pártok hajtották el a 22-es előválasztás után, nehogy részt kérjenek a tortából.
Ezek a civilszervezetek és szakértők végzetesen bizalmatlanok azokkal a pártvezetőkkel szemben, akik kiszorították őket, a tanácsaikat nem fogadták meg, és csak ócska, pitiáner, hátbaszúrásos komplottokra futotta az erejükből.
A jelek szerint pedig máig folytatják ezt, a kizárólag saját széküket mentő huszadrangú "politizálást". Kikkel akarja a szerző végrehajtani a jól hangzó változásokat?
7./ Nem beszélve arról, hogy a szerző maga állapítja meg, a./ Orbánt választásokon, alkotmányos eszközökkel nem lehet legyőzni, b./ az ellenzéki szavazók száma nem, hogy nőne, csökken. Oda a bizalom!
A szerzőnek elméletileg sok mindenben igaza lenne! Kiváló diplomadolgozat! Csakhogy ez egy kívánságlista! A világunk, kedves Zoli, nagyon másképp működik!
