A kormányzat részéről nem először hangzik el, hogy az EU-s források pótolhatók, elveszítésük nem komoly probléma. Az uniós pénzeket szándékosan szimplán finanszírozási megoldásként próbálják beállítani, de ennél sokkal többről van szó.
Zsiday Viktor, a Citadella Alapkezelője a holdblogon azt a kérdést tette fel, hogy
valóban felkészültünk-e az EU-források nélküli létre.
Az uniós támogatások beérkezése vagy be nem érkezése jelzés arra vonatkozóan, hogy Magyarország mennyire az EU tagja még. Hasonlóképpen jelzés, méghozzá eléggé ijesztő, hogy az Európai Parlament nem szeretné, ha Magyarország betöltené a soros elnöki posztot: ez gyakorlatilag azt jelzi, hogy nemkívánatos országgá vál(hat)unk az unióban. És valójában ez a fontos, nem pusztán az, hogy befolyik-e a sokmilliárd euró – értékel írásában a befektetési szakember.
Az a kérdés, hogy a működő- és portfóliótőke-tulajdonosok meddig gondolják azt, hogy Magyarország tartósan az EU teljes értékű tagja. Ezzel párhuzamosan az is igencsak fontos kérdés, hogy a hazai lakosság meddig hiszi el ugyanezt. A piacokat és gazdaságokat percepciók mozgatják: a hit valóban hegyeket mozgat meg.
Ha meginog az a hit, hogy Magyarország az EU tagja marad tartósan, akkor mind a külföldi, mind a hazai befektetők tőkemenekítésbe kezdhetnek.
Ez a kérdés az EU-pénzek kapcsán, nem pusztán az eurómilliárdok. A magyar gazdaság legfőbb alátámasztó fundamentuma, hogy az unió tagja.
Zsiday Viktor véleménye szerint a másik tévedés, amit Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter egyik legutóbbi interjújában olvashattunk, miszerint a működőtőke pótolja az EU-pénzt, a kettő egyforma jellegű, hiszen egyiket sem kell visszafizetni. Ez nyilvánvalóan nem igaz. Az EU-támogatások valóban vissza nem térítendőek, és direkt módon a jegybanki devizatartalékot növelik, míg a működőtőke beruházásokra azok tulajdonosa nyereséget vár el, célja az, hogy összességében több pénzt vigyen ki, mint amit behozott, tehát a mostani devizabeáramlást a későbbiekben devizakiáramlás fogja ellensúlyozni.
Úgy látja: a harmadik tévedés, hogy keleti forrásokból pótolhatók az uniós pénzek. Az oroszoknak nincs pénze, maradnak a kínaiak, de azt Ázsia és Afrika számos országában láttuk, hogy ők korántsem önzetlenül segítettek, hanem számos esetben adósságcsapdába vezették az adott országot. A befektetett pénzt pedig kamatosan visszakérik – ellentétben az EU-val. Ezenkívül Magyarország fő értéke a keletiek számára is az, hogy az unióban vagyunk: ha nem lennénk teljes jogú tagjai, akkor miért jönnének ide?
A huxit nem úgy tud lezajlani (mint az Egyesült Királyságban), hogy deklaráltan kilépünk, hanem úgy, hogy de jure esetleg még tagjai vagyunk az uniónak, ám de facto egyre kevésbé. Nem kilépünk, hanem szép lassan kicsúszunk. Minél tovább nem kapjuk meg az EU-s forrásokat, minél több olyan jelzést kapunk Európából (lásd a soros elnökség kérdését), hogy mi nem is vagyunk valódi EU-tagok, annál könnyebben és hamarabb következhet ez be
Az EU-n kívül pedig nem a kormányzat által elképzelt, semleges és mindenkivel barátkozó gazdag Svájc lesz Magyarországból, hanem a két világ közé szorult Szerbia. Vagy Moldova.
– írja bejegyzésében a közgazdász. (24.hu)
