Önökön is múlik, hogy kit engednek be a szlovák nagypolitikába. Vélemény.
Az egyik szakfolyóiratban találtam egy érdekes írást a vezető beosztású emberek veszélyes személyiségjegyeiről. És arra gondoltam, lám megint egy érdekes jelenség: az üzleti szférában a vezetők alaposan megvizsgálják a jövendő alkalmazottaik személyiségjegyeit és képességeit és csak a legjobbakat alkalmazzák. A nagypolitikába viszont „bárki“ bejelentkezhet tudás és felkészültség nélkül is.
Mivel már csak néhány nap van hátra a választásokig, néhány olyan személyiségjegyet felsorolnék, melyet az üzleti szféra veszélyesnek tart, ezért az ilyen embereket nem alkalmazná. Önökön is múlik, hogy a szlovák nagypolitikába beengedik-e őket.
A lélektan sötét triásznak nevezi az alábbi három legfontosabb negatív személyiségjegyet:
1. A narcisztikus vezetőről (politikusról) már hallottak , ezért csak a főbb jellemvonásait említem meg. Az ilyen ember elsőre jó benyomást kelt, igazi karizmatikus vezetőnek tűnik. Lelkesnek és kreatívnak látszik, gyakran beszél látványos terveiről. A narcisztikus ember lenézi a többieket és megingathatatlanul hisz saját nagyszerűségében. Igazi exhibicionista, folyton a középpontban akar lenni. A valóságban azonban túlértékeli magát és sokszor belebukik nagyravágyó terveibe, ámde ezt sohasem ismeri el, mindig másokat hibáztat. Veszélyes!
2. A machiavellista jó megfigyelő, könnyen kifürkészi, hogy a többség mit szeretne hallani és eszerint formálja beszédét. Alapvető jellemzője, hogy másokat manipulál. Azt ismételgeti, hogy „a cél szentesíti az eszközt“, és gátlások nélkül cselekszik. Nem riad el az aljas eszközök használatától sem. Ügyel arra, hogy magáról elbűvölő képet alakítson ki, de a valóságban egy önző kaméleon. Veszélyes!
3. A pszichopata vezető impulzív és gyakran indulatos. Az érzelmeire nem lehet hatni, mert hideg és könyörtelen. Egocentrikus. Nem szégyenkezik, nincs sem bűntudata, sem lelkiismeret-furdalása. Nem jellemző rá a szorongás vagy a félelem. Nem figyel az emberekre, empátiaszintje nagyon alacsony. Kedveli a kockázatos megoldásokat. Ha elbukik, akkor lelkiismeret-furdalás nélkül ajtót mutat még a leghűségesebb munkatársainak is. Veszélyes!
Jól tudom, hogy a kedves Olvasók többsége erre azt fogja mondani, hogy az összes jelölt ilyen. Csakhogy ez nem igaz. A többség nem ilyen. Csak figyelni kell, és rájövünk a különbségekre.
Sok polgárnak van egy másik kifogása is, mégpedig az, hogy minek menjen el választani, hiszen az ő szavazata úgysem dönt el semmit.
Nekik a híres Hillél rabbi szavait idézem, aki 2000 évvel ezelőtt a társadalom iránti felelősségről a következőket mondta: „ha én nem teszem meg, akkor ki teszi meg helyettem?“
Persze lesz, aki megteszi. Például a szélsőséges pártok támogatói lelkesen fognak szavazni, mert ők vakon hisznek „a csodatevő megváltóban“, ezért a sötét triász jelöltjeit fogják támogatni.
Csakhogy az országnak most nem „csodatevőkre“ van szüksége, hanem tisztességes, felkészült szakemberekre. (DENNIKN)
