A magyarok 70 százaléka ritkán vagy egyáltalán nem utazik vonaton, napi szinten csak minden századik, heti rendszerességgel pedig minden harmincadik megkérdezett száll fel a MÁV szerelvényeire – derült ki a Publicus Intézet Népszava számára készített felméréséből.
A vonatozók hatodának nincs más közlekedési alternatívája, több, mint felük viszont annak ellenére a zötykölődést választja, hogy busszal vagy autóval is eljuthatna úti céljához. A vasutat legalább havi szinten használók közel háromnegyede kényelmi okok miatt dönt a vonatozás mellett, tízből négyen ezt tartják a legolcsóbb közlekedési eszköznek, hárman pedig így jutnak el a leggyorsabban a célállomásukra.
Utóbbiakat érinthette a legrosszabbul az Építési és Közlekedési Minisztérium, valamint a vasúttársaság júliusi döntése, mellyel bezártak tíz vasúti szárnyvonalat, illetve a hivatalos indoklás szerint további intézkedésig vonatpótló autóbuszokkal biztosítják a forgalmat az érintett szakaszokon. A pótlóbuszok azonban – ahogyan erről lapunk is beszámolt – nem ritkán hosszabb menetidővel közlekednek, a Sásd-Komló vonalon például cirka 25, Miskolc és Nyékládháza között pedig 20 perccel tart tovább immár az utazás.
A válaszadók közel négytizede (38 százalék) ingyen vagy csak helyjeggyel utazik, negyedük (26 százalék) él valamilyen kedvezménnyel, négy százalék használ ország- vagy vármegyebérletet, s csak tízből hárman fizetnek teljes árat a jegyvásárlásnál. A kedvezményeket értelemszerűen a hatvan felettiek használják ki a legnagyobb mértékben, kilencven százalékuk ingyen utazik, ahogyan a 45-60 év közöttiek kétötöde is, míg a 30-44 köztiek közül csak minden tizenegyedik élhet ezzel a lehetőséggel. Közülük utaznak a legtöbben teljes áron – csaknem kétharmaduk –, míg a kedvezményes jeggyel leginkább – bő 40 százalék – a 18-29 évesek élnek, ami nem meglepő, hiszen a korosztály jelentős része még középiskolában vagy a felsőoktatásban tanul, így kihasználják a diákkedvezményt. Érdekesség, hogy a vármegyebérletet is ez utóbbi csoport vásárolja leginkább (esetükben is csak 17 százalék), míg a többi életkori csoportnál szinte elenyésző a számuk.
A statisztikák szerint az idei év első öt hónapjában minden tizedik személyvonat legalább öt percet, minden huszadik pedig minimum negyedórát késett, s a vármegyebérletek májusi bevezetése óta még látványosabb a járatok menetidejének növekedése: míg áprilisban a szerelvények 69 százaléka, addig júniusra csak felük érkezett meg pontosan a kijelölt állomásra.
Ezek alapján nem meglepő, hogy a MÁV szolgáltatásaival csak a megkérdezettek harmada elégedett, s ugyanennyien még éppen elfogadhatónak tartják a nívót. A válaszadók valamivel kevesebb, mint fele szerint az elmúlt években javult a színvonal, szűk harmaduk szerint nem változott semmi, negyedük viszont állította, csökkent a nívó. Jellemző a hazai viszonyokra, hogy egy ilyen, elvileg szakmai-kényelmi kérdésben is tetten érthető a politikai hovatartozás, ugyanis míg a kormánypártiak 58, addig az ellenzékiek 48, míg a bizonytalanok 36 százalékban látnak színvonaljavulást, ezzel szemben a Fidesz-KDNP-seknek csak szűk tizede, míg az ellenzékieknek csaknem fele szerint egyértelműen csökkent a szolgáltatások nívója.
Kritikaként a legtöbben – 46 százalék – a már említett késéseket nevezték meg, s számukra kevés pozitív változással kecsegtet, hogy a szakemberek szerint ennek legnagyobb oka, hogy kevés a vasúti jármű, illetve a jelenlegi gépállomány nagy része elavult, a leggyakrabban használt V43-as mozdonyok átlagéletkora 53 év. (Az augusztusi szakaszbezárásokat nem sokkal azután jelentették be, hogy egy Bz motorvonat felforrt hűtővize hat utasnak okozott égési sérüléseket Hodásznál, illetve annyira elavultak a cseh szerelvények, hogy már nem tudtak eleget forgalomba állítani közülük.)
Mindez persze nem elsősorban a vasúttársaság hibája, s a válaszadók nagy többsége szerint, ami a MÁV-on múlik, abban érezhető a fejlődés, hiszen közel háromnegyedük elégedett a tisztasággal, a fűtés és hűtés szabályozásával, a jegyvásárlási lehetőségekkel és az utastájékoztatási rendszerrel. (Népszava)
