Minimálbérről és munkaviszonyról szó sem lehet
Noha alig 23-45 ezer forinttal emelkedett a hozzátartozóikat családi körben gondozók díjazása az elmúlt 13 évben, a Belügyminisztérium szerint a kabinet elkötelezett a témában. Amíg 2006-ban az ápolási díj esetében a legalacsonyabb összeg a minimálbér harmada, a legmagasabb pedig a fele volt, most a legalacsonyabb ápolási díj a minimálbérnek alig az ötöde, a kiemelt díj esetében pedig kevesebb mint a harmada.
„Minden további emelés meghatározása a mindenkori költségvetés helyzetének függvénye”. A többi között ez a válasz érkezett a Belügyminisztériumtól arra a kérdésünkre, tervezi-e az Orbán-kormány az ápolási díj emelését. Megkérdeztük azt is, hogy a szervező aHang nevű civil szervezet meghívása ellenére miért nem ment el múlt csütörtökön a témában tartott egynapos demonstrációra – vagy ahogy a szervezők fogalmaztak, kiállásra – a gondoskodáspolitikáért felelős államtitkár, illetve tervezi-e Fülöp Attila, hogy a közeljövőben meghallgatja az érintetteket. Ezekre nem érkezett válasz.
A hozzátartozóikat otthon ápolók az egész napos munkájukért a jelenlegi 40-80 ezer forint díjazás helyett legalább minimálbért szeretnének kapni. Azt is kérik, hogy ez a nyugdíj mellett is folyósítható legyen, és számítson munkaviszonynak.
A Belügyminisztérium sajtóosztályától a Népszava kérdéseire a következő válasz érkezett: a 2010-et megelőző utolsó években az ápolási díj összege nem emelkedett. Ezzel szemben 2010 óta a kormány elkötelezett az ápolási díjak emelése mellett. 2019. január 1-jétől 15-, majd a következő három évben 5-5, 2023-ban további 5,2 százalékkal emelkedett a hozzátartozó otthon gondozása esetén folyósítható ápolási díj összege. A tartósan beteg gyermeküket otthon ápolók számára pedig 2019-ben bevezette a kormány a gyermekek otthongondozási díját (GYOD), amely ellátás a gyermek életkorától függetlenül folyósítható. Ez 2022-ben és idén is azonos a minimálbérrel – áll a tárca válaszában.
A Népszava megnézte, hogy mit is jelent, illetve milyen eredményt hozott az – ahogy a minisztérium fogalmazott – elkötelezett magatartás a kormány részéről.
A 2010 előtti időszakot vizsgálva – erre hivatkozott a tárca – 2006-ban egy hozzátartozó ápolási díja a beteg állapotától függően 20 ezer és 33 ezer forint között mozgott, 2008-ban pedig 23-37 ezerre nőtt. Tehát az nem igaz, hogy „az utolsó években nem emelkedett”. A minimálbér egyébként 2006-ban 62 500 forint, 2008-ban pedig 69 ezer forint volt. 2010-ben, amikor a minimálbér 73 500 forintra emelkedett, az ápolási díj összege nem változott. Viszont sokat elárul a helyzetről, ha az ápolási díjat a minimálbér arányában nézzük. Itt ugyanis fokozatos leszakadást látni. Amíg 2006-ban az ápolási díj esetében a legalacsonyabb összeg a minimálbér harmada, a legmagasabb pedig a fele volt, most a legalacsonyabb ápolási díj a minimálbérnek alig az ötöde, a kiemelt díj esetében pedig kevesebb mint a harmada. (2021-ben a minimálbér 167 400 forint volt, az ápolási díj 41-74 ezer forint, napjainkban pedig a minimálbér összege 232 000 forint, az ápolási díjé pedig 46-82 ezer forint).
Jelenleg több, mint 30 ezren részesülnek ápolási díjban. Ők azok, akik akár a nap 24 órájában egy olyan hozzátartozójukat ápolják, aki tartós gondozásra szorul, súlyos betegségben szenved vagy fogyatékkal él. De csak egyenesági hozzátartozó – szülő, nagyszülő, gyerek, férj, feleség, testvér – után jár pénz, az, aki például a meghalt testvére beteg gyerekét, esetleg az állandó felügyeletre szoruló élettársát, vagy apósát, anyósát gondozza, egy forintot sem kap.
A minisztérium pozitív példaként a gyereküket ápolók megemelt díjazását említette. Az érintettek viszont állítják: lehetetlen különbséget tenni aszerint, hogy valaki a gyermekét, vagy más hozzátartozóját gondozza. A különbségtételnek jogos alapja lehet például a hozzátartozó állapota, de a rokonsági viszony semmiképp. A tárca nemrég azzal magyarázta a különbségtételt, hogy az önellátásra képtelen gyerekekről való gondoskodás alapjaiban határozza meg a családok működését. Emiatt a szülő évtizedekig nem tud visszalépni a munkaerő-piacra. A tárca szerint az adatok azt mutatják, hogy ezzel szemben a családtag ápolása nem egész életen át tart, és mellette, ha korlátozottan is, de lehet dolgozni.
Ezt a lapunkban korábban megszólaló hozzátartozók határozottan cáfolták. Van, aki 2006 óta ápolja féloldalára lebénult édesanyját, más 2015 óta gondozza 80 éves demens, cukor- és mozgásszervi betegségekkel küzdő szülőjét, vagy 62 éves demens férjét. Egyikőjüket sem lehet magára hagyni, még a bevásárlás is külön szervezést igényel. A múlt csütörtöki demonstráción a most 42 éves Frik Zoltán szerette volna elmondani Fülöp Attilának, hogy ő 13 évig ápolta édesanyját, és „aki hosszú távon csinálja az otthon ápolást, az munkahelyre nem tud bejárni. Ha pedig meghal a hozzátartozója, akkor még rosszabb lesz a helyzete. Onnantól ugyanis egy forint sem jár, a foglalkoztatók viszont elzárkóznak tőle, hiszen kinek kell egy olyan munkavállaló, aki hosszú évekig otthon volt,és szakmai tudása elavult”.
A minisztérium szerint a gyermeküket ápolók helyzetét legalább már megoldották, ám valójában ez sem igaz. Az ugyanis pontozáson múlik, hogy erre jogosult lesz-e a szülő, vagy csak az ápolási díjat kaphatja, esetleg még azt sem. Tíz kategóriából álló értékelés alapján dől el, milyen jogcímen és mennyi pénzt kaphat. A családokat egy szakértő látogatja meg az otthonukban, akinek az a feladata, hogy elbírálja a gyerek önellátási képességét. Annak a betegnek jár a legtöbb pont, aki teljes segítséget igényel az étkezésben, öltözésben, vetkőztetésben, egyedül nem képes eljutni oktatási vagy nevelési intézménybe, és viselkedése miatt elszigetelődik a környezetétől. A köztes állapot pontozása a szakértő egyéni mérlegelésén múlik.
Ezekről az ellentmondásokról szerettek volna, és szeretnének a jövőben tárgyalni a döntéshozókkal az érintettek. Egyelőre azonban a kormányban erre nincs fogadókészség. (Népszava)
