A szerződés két vagy több fél egybehangzó akaratnyilvánítása! Első évfolyam a jogi karon.
Most kapják kézhez a bosszútörvény szerint elkészített „szerződéseiket” a pedagógusok, melyet vagy változtatás nélkül elfogadnak, vagy egy havi végkielégítéssel fel is út, le is út!
A teljesség igénye nélkül (nem férne bele egy cikk kereteibe) csak néhány apróság, ami jól jelzi ennek a gumi-szabályhalmaznak (melyet "szerződés" helyett nevezzünk inkább diktátumnak) a valódi tartalmát és a kormányzat szándékát:
- Az illetménytábla, a hároméves ugrás megszűnt, néhány tényező mellett (szakmai gyakorlati idő, felsőfokú végzettségek) teljesen szubjektív munkáltatói (tankerületi) döntés alapján határozzák meg az alapilletményt: a jó elvtárs többet kap.
- Nincs egy szó sem arról, hány évenként, és mennyivel kell emelni az illetményt.
Ez egy kőbe vésett összeg mindörökre? - A tól-ig határ olyan nagy, hogy a különféle pótlékok kivezetésével sokak jövedelme csökkenhet.
Ugyanis csak azt garantálták, hogy az alapilletmény és az abba most beépített "ágazati szakmai pótlék" együttes összegénél nem lehet kevesebb.
- Az osztályfőnöki pótlékot a gyakornoki alapilletmény százalékában állapítják meg.
Miért a gyakornoki fizetésre vetítik, főként pedig hány százalékában?
Erről kussolnak, mint ahogy egyetlen konkrét, számonkérhető adat sincs az egész förmedvényben.
- A szabadság évi ötven nap, melyből tizenöt napra a tanár igénybe vehető. vagyis a garantált szabadság harmincöt nap.
- Az egész, tízoldalas irományban – amit jogász nem látott – egyetlen árva szó sincs a munkáltató kötelezettségeiről!
Ez egy szerződés?