Műanyagipari szakértők szerint lehetetlen helyzet elé állíthatják az uniós döntéshozók a műanyagipart: néhány éven belül olyan kötelező újrahasznosítási arányt vezethetnek be, amelyhez egyszerűen nincs megfelelő mennyiségű és minőségű hulladék.
A laikus számára mindez talán távoli problémának tűnhet, pedig a műanyag életünk szinte minden területén jelen van, hiánya pedig súlyos következményekkel járhat. - írja a 24.hu
Egyre kevesebben firtatják, hogy napjaink egyik, ha nem a legnagyobb kihívása a környezeti krízis. Az emberiség számtalan módon befolyásolja súlyos, a saját fajunkra is visszaható módon környezetét az éghajlat átalakításától az élőhelyek pusztításán át a környezetszennyezésig. Utóbbi körbe tartozik hulladékaink természetbe eresztése.
Ha szemétről beszélünk, a többség tudja, hogy a műanyagok különösen problémásak. Ezen mesterséges anyagok rendkívül sokszínű csoportot alkotnak, általánosságban azonban elmondható róluk, hogy meglehetősen lassan – akár több száz év alatt – bomlanak le, olyan vegyületeket tartalmaznak, amelyek veszélyesek lehetnek az élő szervezetre, és önmagukban is képesek sérüléseket okozni, elég az elnyelt hulladék miatt elpusztult tengeri állatokra gondolni.
Küszöbön a szigorúbb szabályok
Nem csoda, hogy az elmúlt időszakban sok területen igyekeztek visszafogni a műanyaghulladékok mennyiségét. A törekvéseknek számos eszköze van, bizonyos műanyag termékek például egyszerűen helyettesíthetőek, de az újbóli felhasználással és az újrahasznosítással is mérsékelhető a keletkező szemét.
A műanyaghasználat megreformálása immár politikai kérdéssé vált, ennek nyomán pedig egyre több jogszabály születik. Az Európai Unió ezen előírások terén az élen jár, a műanyag szívószálak elleni hadjáratra, az egyszer használatos műanyagokkal szembeni eddigi lépésekre sokan emlékezhetnek.
A történet legújabb fejezete a European Plastics Pact (európai műanyagegyezmény), amellyel a csomagolások és az egyszer használatos termékek esetében próbálnák serkenteni a többszöri használatot és az újrahasznosítást. A vállalások szerint az érintett termékekben átlagosan 25-30 százalékban újrahasznosított műanyagot kell majd használni 2025-től – 2021-ben az arány átlagosan még csak 10 százalék volt.
Konkrét jogszabály egyelőre nem született a kötelező újrahasznosítási hányaddal kapcsolatban, ám a döntéshozók láthatóan keresik a lehetőségeket.
Sőt bizonyos területekre már kezd beszivárogni a szemlélet, ilyen a gépjárművek életciklusára vonatkozó szabályozás, amelynek értelmében 2025-től kezdetben 6, majd 25 százalékban újrahasznosított műanyaggal kell majd tervezni azokat. Ez a gyakorlatban a 2030-2031-ben gyártásba kerülő autóknál fog elsőként érvényesülni, de ekkora valószínűleg az egyéb termékeket érintő szabályok is életbe lépnek, ami komoly kihívás elé állíthatja a műanyagipart.
A fejleményekre felfigyelve a Magyar Műanyagipari Szövetség (MMSZ) kezdeményezésére önkéntes, külső befolyástól független projekt indult a lehetőségek és kilátások felmérésére. A csoport már kiadott egy, kifejezetten a polipropilénre vonatkozó jelentést – cikkünk részben ezen alapul –, az eredményeket pedig a hulladékgazdálkodási koncessziót megnyerő MOHU Mol-lal is megosztják.
Lesz-e elég műanyag?
Az újrahasznosítás napjainkban nem pusztán a környezetvédelmi törekvések csapásiránya, hatalmas ágazat alakult ki a reciklikálás köré. Mint minden iparágnak, úgy a műanyag-újrahasznosításnak is alapanyagra van szüksége, amely értelemszerűen nem más, mint a hulladék.
A laikus számára a műanyagok egységes anyagnak tűnhetnek, ám rendkívül sokszínű csoportról van szó, amelynek tagjait eltérő módon állítják elő, más-más az összetételük, a tulajdonságaik, és alkalmazásuk is változatos. Csak hogy néhány, elterjedt típust említsünk: létezik
- polietilén-tereftalát (PET), amely palackok, PET-fóliák, polár pulóverek alapanyaga;
- a már említett polipropilén (PP), amelyből többek között szálak, textíliák, fröccsöntött, autóipari és háztartási termékek, bútoralkatrészek készülnek;
- polietilén (PE), amely a köznyelv által nejlonoknak hívott fóliák anyaga, de flakonokat, kannákat, hordókat és tartályokat is létrehoznak belőle;
- polivinil-klorid (PVC), amelyből kábeleket, csöveket, fóliákat gyártanak;
- illetve polisztirol (PS), amelyből például ládák, kupakok, játékok és csövek állíthatóak elő.
Ahogy a gyártásnál, úgy az újrahasznosításnál is egyedi, megfelelő minőségű anyagokra van szükség a kívánt termék előállításához. Bár azt hihetnénk, a hulladék mennyiségéből adódóan végtelenek a lehetőségek, ez messze nincs így: egyrészt kevés a jó minőségű reciklátum, és a jó minőségű regranulátumok is csak korlátozottan használhatóak.
A regranulátum az újrahasznosítás alapanyaga, amelyet a műanyaghulladék megdarálásával létrejött, 1-5 centiméteres darabkákból, ömlesztést követően hoznak létre. A regranulátumot régóta hasznosítják, elsősorban az anyagköltségek csökkentésére, valamint olyan termékek előállítására, amelyek műszakilag kevéssé igényesek. A helyzet ugyanakkor gyökeresen meg fog változni, amikor az EU-s előírásoknak megfelelően sokkal szélesebb körben válik kötelezővé az újrahasznosítás, a regranulátum alkalmazása elviekben jelentősen kiszélesedhet.
Az MMSZ ernyője alatt működő projekt számításai alapján csak Magyarországon 100-150 ezer tonna jó minőségű regranulátumra lenne szükség az elvárások teljesítéséhez. Ami ipari és fogyasztói oldalról egyaránt aggasztónak tűnik: egyelőre messze nem áll rendelkezésre elegendő alapanyag.
Az újrahasznosítás korlátai
A hétköznapi felhasználó ritkán van tisztában vele, de a műanyagok újrahasznosításának nagyon komoly korlátai vannak. A PP esetében például az úgynevezett folyásindex tartomány (MFR vagy MFI) jelent kihívást, ez a mérőszám sokat elárul az adott anyag tulajdonságairól, bizonyos termékek alacsony, míg mások magas MFR-ű műanyagot igényelnek.
Az MMSZ projektje 77 tipikus polipropilén típust vizsgálva megállapította, hogy csupán 15-höz társul regranulátumigény, valamint megoldás. A PP-t illetően a gond az, hogy az újrahasznosítás során fellépő hősokk és a polimerláncok degradációjának következtében a folyásindex nő, az alacsony folyásindexű hulladékból tehát képtelenség hasonlóan alacsony folyásindexű regranulátumot létrehozni.
A helyzet megértéséhez képzeljük el, hogy a nyári melegben kapunk egy-egy jégkockát, egy bögrét és egy öngyújtót. A feladatunk az, hogy rövid időn belül prezentálni tudjunk a bögrébe egy adag vizet, egy kis jeges kását, illetve egy érintetlen jégkockát.
A víz előállítása nem okoz gondot, a forróság nekünk dolgozik, az öngyújtóval pedig rásegíthetünk az olvadásra. A jégkása sem jelent különösebb kihívást, ha kellően felenged a jég, kész is a pép. A baj akkor kezdődik, amikor néhány perc után ugyanolyan állapotban kellene visszaadnunk a jeget, a meleg ugyanis itt már ellenünk dolgozik. Ha pedig az első „újrahasznosítási” kör után újabb jön, talán már a kása előállítása is lehetetlen lesz.
A polipropilénhez visszatérve: a szőtt textília újrafeldolgozásával például MFR 3-4,2-es szálból MFR 5-6-7-8-s folyásindexű regranulátum jön létre, ez az érték leginkább fröccs típusú termékek számára alkalmas. A legértékesebb hulladékok a nagyon alacsony folyásindexű termékek, az MFR 1-nél kisebb indexű termékek jellemzően nem is kerülnek a hulladékáramba.
A PP-újrahasznosítás alapjai az MFR 2,5-4 közötti PPH Raffia és PPH BOPP hulladékok lehetnének. Utóbbi típusnál probléma, hogy ezek a termékek többnyire apró, például cukorkák számára készített csomagolóanyagokat jelentenek, amelyek könnyedén szétaprózódnak, valamint beszennyeződnek, gyűjtésük, reciklikálásuk ezért igencsak nehézkes.
A minőséget tekintve nagy gond továbbá, hogy az újrahasznosított termékek többnyire sötétszürkék, feketék, ami nem felel meg a gyártói és fogyasztói követelményeknek, hiszen szinte mindenhol világosabb, esetleg egyenesen áttetsző anyagok iránt van igény.
Mindenki azt hiszi, megúszhatja
Összességében tehát elmondható, hogy a PP-t tekintve korlátozottak a lehetőségek az újrahasznosításban, sőt egyes termékek az MFR növekedéséből adódóan egyszerűen előállíthatatlanok reciklálással. Noha bizonyos műanyagoknál jobb a helyzet, a szakértők arra számítanak, hogy más típusoknál is hasonló kihívások léphetnek fel.
Mindezek tükrében a műanyagipar számára lehetetlen helyzetet teremthetnek a közelgő, kötelező újrahasznosítási arányról szóló előírások. „A döntéshozók, jogalkotók laikusok és idealisták, van kalapácsuk, és a műanyagipar is csak egy szög a sok közül” – olvasható az MMSZ közleményében.
Magyarországon jelen állás szerint éves szinten több mint 100 ezer tonna polipropilén termékhez egyszerűen nincs elegendő mennyiségű és megfelelő minőségű regranulátum, ami főként a hosszú polimerláncú műanyagok esetében gond. A helyzet nemcsak hazánkban, hanem az Európai Unió más tagállamaiban is hasonló.
Bűdy László, a myCEPPI közép-európai fókuszú polimerpiaci elemzőcég ügyvezetője a 24.hu-nak a másik oldal, az ipar lassú ébredésére is felhívta a figyelmet.
A szakértő szerint a feldolgozók többsége abban bízik, hogy az ő, specifikus területüket nem érintik majd a szigorítások, a jelek ugyanakkor épp az ellenkező irányba mutatnak.
Az iparági szakértők úgy látják, a kilátások aggasztóak, mihamarabb el kell kezdeni kidolgozni a megoldásokat. Ebben segíthet a szakma legnagyobb közép-európai konferenciája, a Central European Plastic Meeting, amelyet 2023. szeptember 19. és 20. között rendeznek meg Budapesten. A rendezvény fókuszában a hulladékáram és a regranulátum szabványosítása áll majd.
Mi lehet a megoldás?
A műanyagipar működésének kérdései alapvetően kevéssé keltik fel a laikus érdeklődését. Amennyiben viszont belegondolunk, hogy a műanyag mekkora szerepet játszik mindennapi életünkben, civilizációnkban, az újrahasznosítási akadályait sokkal égetőbb kérdésnek érezhetjük.
A recikálással például jelentősen megnőhet a csomagolások vastagsága, tömegük akár kétszeresére is emelkedhet, ami egy hétköznapi bevásárlás során már önmagában kellemetlenséget okozhat bármelyik fogyasztó számára.
Csomagolás ma szinte minden termékhez tartozik a felvágottaktól kezdve az elektronikai eszközökig bezárólag, az átgondolatlan szabályzások révén így gyártósorok állhatnak le, egész szektorok kerülhetnek veszélybe.
Ami egészen biztos: a jelenlegi visszagyűjtési, tisztítási és mechanikai újrahasznosítási megközelítésekkel lehetetlen lesz teljesíteni a döntéshozók által állított követelményeket, csupán a termékek töredékénél tudják majd elérni a kívánt arányt. Egy kellően szofisztikált újrahasznosítási lánc elviekben segítséget jelenthetne, de ehhez olyan komplex, akár egész Európára kiterjedő rendszerre lenne szükség, amelynek megszületése esélytelennek tűnik az elkövetkező években, a vészesen közeledő 2025-ös határig.
A potenciális megoldások között a kémiai újrahasznosítás is felmerülhet, ezen megközelítés lényege, hogy a hulladék kémiai szerkezetét megváltoztatva olyan anyagokká alakítsák vissza azt, amelyeket nyersanyagként felhasználhatnak műanyagok vagy más termékek elkészítéséhez. Mindez a gyakorlatban egyelőre pirolízist jelent, itt hevítéssel folyik a reciklikálás, csakhogy egyelőre ezek az üzemek is kísérleti jellegűek, komolyabb kapacitásnövekedés az elkövetkező időszakban nem várható.
Mindenki érezni fogja a következményeket
Az, hogy a műanyagok környezetbe áramlását korlátozni kell, konszenzusnak tekinthető, ám Bűdy László szerint a 2025-ös újrahasznosítási célok illuzórikusak.
A műanyagok egyébként remek anyagi tulajdonságaiból adódóan még csomagolóként is egyfajta támaszt, alapot jelentenek modern társadalmunknak.
Hogy záros határidőn belül le tudjunk mondani róluk, képtelenségnek tűnik. Ha csak azt vesszük, sokakban milyen felháborodást keltett a műanyag szívószálak papírra cserélése, máris megérezhetjük műanyagfüggőségünk súlyát.
Az újrahasznosítási technikák között végezetül, de nem utolsó sorban az energetikai hasznosításról, magyarán az égetésről is érdemes röviden szót ejteni. A reciklikálási kör után a nagyon magas folyásindexű polimert már nem lehet hasznosítani, ezek eleve égetőbe kerülnek.
Korábban felmerült, hogy az ilyen típusú felhasználást a jövőben szélesítheti a MOHU, az elképzelés körül azonban komoly vita alakult ki, részben a technológia környezeti hatásai miatt. Az érvekről és ellenérvekről ide kattintva olvashat. (24.hu)
