Varga Judit eltűnt. Nem véletlenül! Orbán személyzeti politikája éppen olyan megtervezett, mint hatalomszerzési taktikája (volt), és a hatalom-megtartási azóta.
A személyzeti ügyekben a megfontolása kettős: állandóan cserélgetve a korifeusokat bizonyos fontos posztokon, megakadályozni, hogy túlságosan stabil bázist alakítson ki a munkatársaiból és a kapcsolódó közegből, másfelől a szereplésével közutálatra szert tett, magukat lejáratott, különösen népszerűtlenné vált Fidesz-arcképeket (időlegesen) visszavonja a terepről (húsdarálóról azért ilyen közhatalmi viszonyok közt nem beszélhetünk), sajnos joggal bízva abban, hogy nagy úr a feledés.
Így tűnt el hosszabb időre annak idején, a 2002-es bukta után Szijjártó, aki a bukott Orbán-kormány és a párt szóvivője volt, 2006-ban Rogán, aki a teljesen padlóra került Orbán megbuktatására készült, de ettől függetlenül is totálisan lejáratta magát.
2010 után se változott a helyzet Azt nem tudni, hogy Pokorni önszántából vonult-e vissza a kerületébe, mindenesetre az országos politikából kivált. Navracsics, majd Lázár azonban egyértelműen bukott férfiúként maradt egy időre munka nélkül, illetve lett lóápolási főnök belőle.
Szijjártó, Rogán, sőt Navracsics és Lázár további karrierje azonban azt jelzi, hogy a kegyvesztettség vagy taktikai háttérbe vonás nem örökre szól.
Előbbi kettő később jóval befolyásosabb pozíciót kapott:
Szijjártóé az egész külkereskedelmi biznisz (annak összes hasznával együtt), és eljátszhatja Hitler külügyminiszterének, a krakéler Ribbentropnak a szerepét, de a stílusát is.
Rogán pedig a mindenható Fouché szerepét tölti be Orbán mellett, még a veterán Pintért is háttérbe szorítva.
(Pintér végtére is Mitfahrer, nem ős-fideszes, és hiába hajtja végre szemrebbenés nélkül Orbán összes szennyes utasítását, mégis csak gyüttment a hatalom csúcsán lévők közt.) Rogáné a bizalom tehát, olyan kényes ügyekben, mint a titkosszolgálatok. Feledve a múlt.
Navracsicsot is visszahívták, egy olyan feladat elvégzésére, melybe csak belebukni lehet. Mégis elvállalta (gondolom, hozzá kuratóriumi biznisz és jól kitömött pénztárca + közszereplés), hogy Brüsszeltől megpróbáljon némi pénzt kicsikarni, ahol, Orbán úgy gondolta, mérsékeltebbnek, konfortábilisabbnak tartották, mint Varga Juditot.
Tartották vagy sem (nem!), semmit nem ért el, szóba se nagyon álltak vele, és másra nem futotta a teljesítményéből, mint, hogy évek óta őszről tavaszra, majd újra őszre ígéri az áttörést.
Lázár a lóápolás után villamos + vasúti fejlesztővé avanzsált.
Aztán megsuhintotta a kegyelem levegője.
Annak a tárcának a vezetését bízták rá, amihez ugyan fikarcnyit se ért (ez nem szokatlan az Orbán-adminisztrációban), viszont nem nagyon dönthet semmiről, holott az egyik legfontosabb kellene, hogy legyen a kormány gazdaságfejlesztési ügyeiben.
Most leginkább Vitézyvel hadakozik, és percről percre fojtja meg az összes Budapestet érintő fejlesztést.
Varga Judit itthon és Brüsszelben is tökéletesen lejáratta magát a különösen agresszív arrogáns, kulturálatlan, időnként (ha kellemetlen módon szembesítették a tényekkel) hisztériába átcsapó, még a szokvány Fidesz-környezetben is kirívó fellépésével, a hazudozásaival, az általa vezetett minisztériumban történt lehallgatási, vesztegetési és korrupciós botrányokkal, melynek a töredéke miatt le kellett volna mondania.
Ráadásul egyre közelebb került a nyomozások során a tűzhöz. Miközben, ha egyébként nem tudott semmiről, és semmi köze nem volt semmihez (nehezen hihető), mindenképpen szabályt vétett, amikor a diszkrecionális jogkörébe tartozó lehallgatási ügyek jóváhagyását átruházta a helyettesére. A jogállam hőse még az Orbán-kormány rendelkezéseire is fittyet hányt.
Ehhez járult a szabálytalan hitelfelvételének ügye, mellyel kapcsolatban is vaskosat hazudott: állítólag az ügy kipattanása után rögtön visszafizette a kölcsönt, nemrégen viszont azt mondta, hogy csak most.
További ballasztot jelentenek a magánéleti problémái, végső soron a válása.
Mert a nagyon kereszténnyé és a család szentségének védelmezőjévé avanzsált Orbán csak a celebek világában tűri az ilyesmit. Deutsch, Matolcsy, Navracsics, Rogán még büntetlenül válhatott (Mészáros pedig nem politikai közszereplő), Kósa már kénytelen volt maradni. (Debrecen erényes város, a hit igazi letéteményese!)
Vargát ezért hát eldugták. Elvették mindkét minisztériumát, kapott valami nyilván jól fizetett, de érdemben semmi titulust, aztán belengették, hogy a Fidesz listavezetője lesz az EP-választáson, sőt uniós biztosnak is próbálják befuttatni.
(Ez utóbbira akkor sem lenne halvány esélye se, ha nagy, földcsuszamlás-szerű szélsőjobb áttörés következne be jövőre.)
Ma reggeli hír arról szól, hogy a Fidesz EP-listájáról és a listavezető személyéről az őszi tisztújító kongresszuson döntenek.
Természetesen nem kétlem, hogy – akár így, akár úgy alakul – Varga Judit pihentetése nem végleges nyugállományba vonulást jelent.
Túlságosan jó katonája Orbánnak. Ha végül nem akarják eldugni Strasbourgban/Brüsszelben, nyilván találnak majd neki új feladatot, ahol kitombolhatja magát.
A Kádár-rendszerben a hasonló buktákat/kimentéseket úgy hívták, hogy „érdemei elismerése mellett a párt más fontos feladattal bízta meg.”
Nyilván Varga maga is ambicionálja, hogy újra (fő)szerepet kapjon. Nem az az ember, aki sokáig tűri a mellőzést, az árnyékot.
Addig is: nekem nem hiányzik!
