A speciális fejlesztést végző intézmények megközelíthetetlenek a mélyszegénységben élő szülők számára.
– Nem az a baj, hogy a határon túli gyerekeknek iskolabuszt ajándékoz a magyar kormány, hanem az, hogy a Magyarországon élők sem férnek hozzá igény szerint a szolgáltatáshoz – egyebek mellett így reagált Meleg Sándor, a Szociális Munkások Magyarország Egyesületének elnöke arra a hírre, hogy magyar kormány és a Rákóczi Szövetség támogatásával szeptembertől 38 iskolabusz segíti az erdélyi szórvány 430 diákjának iskolába járását, valamint 4 busszal bővül a 16 járműből álló felvidéki iskolabusz hálózat. A Nagyváradi székhelyű Bonitas Magyar Speciális Oktatási Központ működését 3 iskolabusz segíti, ott fogyatékkal élő gyerekek oktatását biztosítják óvodás kortól egészen gimnáziumig. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter arról beszélt, hogy a kisbuszok beszerzését a kormány 500 millió forinttal támogatta.
Meleg Sándor szerint
erős kontraszt, hogy itthon szolgáltatások állnak le az üzemanyagárak miatt, és intézményeket zárnak be forráshiányra hivatkozva,
miközben vadonatúj buszokra van pénz a határon túlra. Megjegyezte: nemrég ugyan írt ki pályázatot az Orbán-kormány autók vásárlására, de a felhívásra csak egyes szociális szolgáltatók jelentkezhetnek, és az igények itt is jelentősen meghaladják a rendelkezésre álló forrás nyújtotta lehetőségeket. (Arról nincsenek pontos adatai, hogy jelenleg hány iskolabuszt működtetnek az önkormányzatok és hány helyen szűnt meg a közelmúltban ez a szolgáltatás. Erre lapunk sem kapott korábban választ a belügyi tárcától).
Tavaly Barna Károly, Szatymaz polgármestere tájékoztatta a településen élőket arról, hogy az iskolabusz szolgáltatást az üzemanyagárak emelkedése miatt kénytelen megszüntetni, erre az önként vállalt feladatra az állam nem biztosít pénzügyi forrást. Lapunknak most azt mondta, ebben a tanévben sem indul újra a buszjárat, és biztos abban, hogy nemcsak náluk, hanem sok településnek okoz problémát a pénzhiány. Elmondta azt is, a környékükön sok tanya van, kétségtelen, hogy onnan busszal könnyebben jutottak be a gyerekek az iskolába. Ezt a feladatot most a szülőknek kell magukra vállalniuk. Hozzátette: nagy teher, de megoldják a családok.
Szintén tavaly a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Balkány környéki térségben szűnt meg az óvodabusz. A buszjárat egyik sofőrje akkor azt mondta, a többségében tanyákon élő gyerekeket vélhetően a megemelkedett üzemanyagárak miatt nem tudják a jövőben szállítani. Arról pedig júniusban írtunk, hogy különjárat helyett bérletet biztosítana a helyi járatokra a Hódmezővásárhely környékéről a városba bejáró gyerekeknek az állami tankerületi központ.
Benkő Fruzsina az InDaHouse alapítója és vezetője. Egyesülete négy borsodi település 233 gyerekét oktatja, fejleszti iskolán kívüli keretek között, általában hétvégén 200 utazó és ugyanennyi távolról dolgozó önkéntessel. Lapunknak azt mondta, a környéken minden gyerek eljut az általános iskolába, a probléma a szabad és speciális intézményválasztás terén van. A speciális fejlesztést végző intézmények megközelíthetetlenek a mélyszegénységben élő szülők számára. Kollégiumi elhelyezésre néhol van ugyan lehetőség, de érthető, hogy oda nem adják be a 6-7 éves gyerekeket. De nemcsak az iskolák esetében van baj. Szerencse, ha van a faluban bölcsőde, ám, ha nincs akkor két-három településsel odébb már nem tudják elvinni a gyerekeket a szülők, és erre iskolabusz a környéken nincs is. Benkő Fruzsina úgy fogalmazott,
egy jól működő államban az egyesület munkájára nem lenne szükség, hiszen minden gyerek egyformán fontos, és az ezzel járó feladatokat az állami végzi el. Ez Magyarországon nem így van.
Az egyesület adományokból és önkéntesek segítségével működik, saját autói is így vannak. Ezekre azért van szükség, mert az önkénteseket ezekkel szállítják Budapestről Borsodba, és a programokon résztvevő gyerekekért is elmennek a falvakba. Emellett havonta legalább tízszer Miskolcon is megfordulnak, hogy orvosi vizsgálatra vigyék őket. A gyermekegészségügyi központba tömegközlekedéssel nagyon nehéz eljutni, ez többszöri átszállást és egy egész napos tortúrát jelentene, amit a szülők nem tudnak megoldani, kifizetni. Az InDaHouse nélkül a gyerekek nem kerülnének szakemberhez, pedig többször kiderült már, nem feltétlenül azért teljesítenek rosszul az iskolában, mert képességbeli problémáik vannak, hanem, mert nem látnak, hallanak jól. (Népszava)