Orbán Viktor pontosan tíz évvel ezelőtt, a 2013-as tusnádi beszédében hirdette meg a „nemzeti tőkések” programját.
2023 augusztusában kijelenthető, a mű elkészült: perverz privatizáció, milliárdos jachtok, poszterautók és az egészet körüllengő pénzes proliság. Olyasmi született, amivel szemben a jobboldali-konzervatív közönség anno meghatározta önmagát – csak sokszoros léptékben. Vélemény.
A jövőre 40 éves Ferrari Testarossa a ’80-as években sokkal több volt divatos autónál, valóságos kulturális ikonná vált. A maranellói gyárnak ekkoriban már az USA volt a legfontosabb piaca: a Testarossa világhírnevét éppen egy amerikai krimi, a Miami Vice alapozta meg. Anthony Yerkovich és Michael Mann sorozatának köszönhetően a rácsozott oldalsó légbeömlőkkel szerelt hófehér Ferrari nézők millióinak a retinájába égett bele. Hírességek sokasága vásárolt magának az 1996-ig gyártott típusból: a Rolling Stones frontembere, Mick Jagger, Michael Jordan kosár-, Elton John zenészlegenda és még sorolhatnánk.
Az olasz csodakocsik következő hullámát Ferruccio Lamborghini manufaktúrája szállította. A ’90-es évek poszterautója a Lamborghini Diablo lett: 4 másodperc alatt érte el a 100 km/h-t, versenyautós kialakítása és felfelé nyíló ajtajai dizájnosak, egyszersmind irritálóan agresszívek voltak. Nem véletlen, hogy olyan figurák vásároltak maguknak az „olasz ördögből”, mint az üzletember korszakát élő Donald Trump, a többek között az Armageddont filmproducerként jegyző Jerry Bruckheimer és Hulk Hogan pankrátor.
Nem tudni, hány ember lehet a világon, akinek egyszerre van Ferrari Testarossája (forintban számolt mai áron, modelltől függően 40 és 65 millió között már kapható) és Lamborghini Diablója (100 millió forint körül, szintén modelltől függően), de Magyarországon biztosan él egy. Balásy Gyulának hívják. Ő a Lounge és New Land nevű magyar médiacégek vezetője. Ezek gyártják (vagy alvállalkozókkal gyártatják) lényegében az összes kormányzati kommunikációs terméket a Soros-plakátok óta, egészen a Kőszegi Ákos hangjával megjelent legutóbbi békepárti videókig. Balásy járműveiről a 444 nyár eleji riportjából értesülhettek a magyar adófizető polgárok.
Balásy Gyula Lamborghini Diablója 2023 nyarán - Forrás: 444/Youtube
Mick Jagger, Michael Jordan, Jerry Bruckheimer és a többi említett autótulajdonos, illetve Balásy úr között a leglényegesebb különbség, hogy míg előbbiek a saját erejük és képességeik termékei, utóbbi egy elképesztően drága politikai átverésé, amit úgy hívnak: „nemzeti nagytőke”.
Balásy ugyanis nem abból vett Ferrarit és Lambót, hogy ő dobta a legtöbb hárompontost a nemzeti ligában, eladott filmeket és lemezeket a világpiacra, netán feltalálta a vízzel hajtott autót, aztán megszorongatta Elon Muskot a New York-i tőzsdén. Balásyval meg annyi történt, hogy az ő cégein folyatta át a legtöbb közpénzt a kommunikációs minisztérium.
A vele készül 13 perces videóinterjú az utóbbi idők legkellemetlenebb audiovizuális élménye. Az egész Kárpát-haza egyik legtöbbet kereső, ráadásul kommunikációs feladatokat teljesítő vállalkozójának lényegében egyetlen kész válasza sincs arra, hogy mivel foglalkozik. A self-made man életérzést – orosz oligarchákhoz és súlyosabb kelet-európai nepperekhez hasonlóan – utólag vásárolta magának: a valaha autóskártyákon látott drága gépjárművek formájában.
Ezeket a vagyontárgyakat végső soron a magyar adófizetők állták. Döbbenetes összegekről beszélünk: a kiszervezett állami kommunikációval foglalkozó Balásy-cégeknek 2016 óta 44 milliárd forintos adózott nyeresége volt. Csak tavaly 10 milliárd forint hasznot (!) hozott a New Land Media és a Lounge Design.
Értékmentés
„Társadalmi felelősségvállalásként értelmezem a befektetéseink jó részét is, hiszen az ingatlanfejlesztési piaci tevékenységünk egyfelől nyilván üzleti döntéseken alapul, másfelől azonban társadalmi szintű értékmentés. A város legjelentősebb, a teljes pusztulás határán álló, funkciótlan és üres műemlék épületeit igyekszünk megmenteni az utókornak.”
Fenti sorok Tiborcz István vállalkozótól származnak. A sors fintora, hogy az elhíresült Octogon PR-interjú pont aznap jelent meg online, amikor a saját leltárunk is napvilágot látott a miniszterelnöki vő (és köre) luxusingatlan-projektjeiről. Melyben olyan apróságok szerepelnek, mint a Sofitel Budapest Chain Bridge, az Adria-palota, a Hotel Gellért, a Turai Kastély vagy a Grandhotel Galya. (Nem ez volt az első cikkünk, a Válasz Online évek óta dokumentálja az úgynevezett Tiborcz-pénzelés mérföldköveit.)
Ez lenne tehát – mint az Octogon-cikk tájékoztat – a valódi nemzeti nagytőke, amely nem is befektet, hanem megment, méghozzá társadalmi felelősségvállalásból. Az ostoba és a felelőtlen pedig az, aki nem képes észrevenni, hogy Tiborcz István egyfajta pannon Cosimo de’ Medici, netán új Széchényi Ferenc, hogy valaki ismerősebbet mondjunk.
Az apróság, amit ez az olvasat elhallgat: a nagy „társadalmi szintű értékmentést” jórészt csillagászati összegű, vissza nem térítendő állami támogatásból, kormányzati „ajándékbefektetésből” és „baráti” hitelből finanszírozzák.
Csupán a legkirívóbb példa a közelmúltból: a Tiborcz-féle ingatlanalap úgy vette meg a svábhegyi volt Országos Gyermekallergológiai Központ és az Andrássy úti „királyi” MÁV-palota korábban már privatizált épületeit (más ingatlanok mellett), hogy közben 28,4 milliárd forintnyi ingyenbefektetést kapott az egyik állami zsebből, amit Baross Gábor Tőkeprogramnak hívnak. Ki visel itt terhet, illetve anyagi kockázatot? A magyar állam és adófizetői. Ki húz hasznot a kész vagyontárgyak után? Privát ingatlanalapok, illetve tulajdonosaik.
Amikor a Tiborcz Istvánhoz köthető alapkezelőket az állami Magyar Fejlesztési Bankból pumpálják, amikor négy-, ötcsillagos szállodamonstrumokat az Magyar Turisztikai Ügynökség Kisfaludy-programjából tolják, ott valóban meghúzódik a háttérben egy csendes mecénás, egy talpig értékmentő: az adófizető magyar nép.
A Tiborcz István által körülírt modell (társadalmi felelősségvállalás, értékmentés) természetesen működik – Olaszországban. Magáncégek, különösen a luxus- és divatiparban tevékeny vállalkozások hatalmas lépéseket tettek az olasz művészeti örökség restaurálása, karbantartása, rehabilitációja érdekében. Róma egyik „csodája”, a Trevi-kút megújítását a Fendi divatház 2,2 millió euróval finanszírozta. A Colosseum renoválásába a Tod’s Group luxuscipőmárka szállt be. A Bulgari 1,7 millió dollárral járult hozzá Spanyol lépcső felújításához.
Tehát még egyszer: ez nem úgy nézett ki, hogy az olasz állam odaadott milliókat a Fendinek, a Tod’s-nak és a Bulgarinak, amiből aztán ők kifizették a magánprojektjeiket, hanem ezek a vállalkozások a saját, piacon elért eredményeikből adtak vissza valamit a köznek.
Földön, vízen
Nemrég jó nagyot robbant a sajtóban, hogy egy ismert üzletembert (sőt: családtagjait!) lefotóztak egy luxusjacht fedélzetén. Már maga a hajó is szenzáció, a méretei és az ára miatt. „A legtöbb milliárdos amikor jachtot vásárol, lényegében színpadot vesz” – írta egy világlap, utalva arra, hogy a nyílt víz a legjobb terep a paparazziknak.
E fenti sorok nem Mészáros Lőrincről, hanem Jeff Bezosról szólnak: a világ egyik leggazdagabb emberét, az Amazon alapítóját pár hete kapták lencsevégre Koru nevű óriásjachtján. A színpados metafora a Vanity Fair cikkéből származik.
Rose d ’Or jacht 2023 nyarán - Forrás: 444/Youtube
Mint látható, Mészáros Lőrinccel ugyanaz történik vízen, ami Balásy Gyulával a földön: Magyarország újdonsült leggazdagabb embereként körbenézett, hogy mik a nagyobb pályás self-made manek kellékei, és mivel a G-osztályú Mercedes és a helikopter már kevés volt, jöhetett a jacht. Szépséghiba, hogy a 27 milliárdos hajó fedélzetén sikerült a lehető legprolibb energiaitallal megjelenni.
Új reneszánszhoz új Mediciek kellenek – tartja a mondás. Nekünk Mészáros Lőrinc és Várkonyi Andrea jutott.
A magyar Jeff Bezos megint csak nem saját ötletéből és erejéből jutott a luxusjachtig, hanem lényegében rámutatással keletkezett. A varázslat neve csupán két szó: túlárazott közbeszerzés. Ez lenne a nagy „tudomány”, melynek segítségével akkora profitokat lehet kiszívni a nagy állami és EU-s építkezésekből, amekkoráról talán az Amazonnál is csak álmodnak.
Mi a probléma?
A nemzeti nagytőke obszcén mértékű gazdagodásának az elmúlt tíz évben egyfajta természetes védelme alakult ki fideszes körökben. Ennek fő pillére így hangzik: itt legalább magyar emberek dolgoznak Magyarországon tartott haszonnal, nem úgy, mint a Strabag Demokraták Szövetsége idején.
Ezzel az érvvel sok probléma van. Ezek közül néhány:
- Mészáros Lőrinc szuperbankjának cége Máltán lízingelte a Rose d’Or nevű, piaci információk alapján nagyjából 27 milliárd forintot érő jachtot.
- Dubaiban, a Royal Amwaj Residences elnevezésű komplexumban vásárolt luxusnyaralót a NER-oligarchák eggyel korábbi generációjához tartozó Nyerges Zsolt, hozzávetőleg 5-600 millió forint értékben.
- 33 millió euróért (12,5 milliárd forint) árulják Szíjj László kormányközeli üzletember két éve vásárolt luxusjachtját, a Seagull MRD-t.
- Dubaiban mulat, 360 milliós magángéppel közlekedik Európában Matolcsy Ádám.
- Matolcsy Ádám Baráti Köre sejlik fel egy New York-i luxusapartman megvásárlása mögött, melynek ára 14 milliárd forint.
Nem soroljuk tovább. A lényeg, hogy de, a megszerzett vagyon tetemes része elhagyja az országot és – ügyelünk a megfelelő terminus technicus kiválasztására – hülyeségekben hasznosul. Persze utóbbi szó nem jó, mert a nemzeti nagytőke viselkedése mélyen hasztalan és jórészt nemzetietlen.
Még a „tőke” szó sem igaz erre a körre, hiszen tőkés az, akinek a tőkéje a piacon halmozódik fel. Mészáros Lőrinc viszont lényegében kinevezéssel vált milliárdossá, a vagyon eredeti forrása minisztériumi előszobákban, stadionok VIP-páholyaiban keletkezett.
A fentiekhez hasonló súlyú probléma, hogy a „nemzeti nagytőke” a mai állapotában pontosan úgy néz ki és úgy viselkedik, amivel szemben a jobboldali-konzervatív közönség anno meghatározta önmagát – csak sokszoros léptékben.
Emlékszünk még a Rolls-Royce Phantommal közlekedő Fürst György egykori MSZP-s terézvárosi alpolgármesterre? A helikopterező SZDSZ-es Kóka Jánosra? A luxusnyaralóját a vagyonnyilatkozatából „kifelejtő” Medgyessy Péterre? És arra, hogy a Fidesz egykor a „luxusbaloldal” kifejezéssel revolverezte mindezt?
×××
Talán a műfaj megengedi, hogy zárásként elmeséljek egy történetet. 2018 körül, a Heti Válasz bezáratásakor hallottuk többen a szerkesztőségből. A kegyvesztett Simicska Lajos egyik harcostársáról szólt (nevezzük Zs.-nek), aki egy 2015 – vagyis a Nagy Szakítás – utáni fogadáson beszédbe elegyedett az ismert borásszal (K.), és a következő párbeszéd zajlott:
Zs: Elvesztjük az összes állami megrendelést, nem tudom, mi lesz a céggel.
K: Ne bánkódj, volt öt jó évetek. Most ki kell menni a piacra, ott az egész külföld, most kell érvényesülni…
Zs.: De az Isten szerelmére, én ehhez nem értek!
Helyben vagyunk.
A „nemzeti nagytőke” az elmúlt évtized legnagyobb átverése. (VÁLASZ ONLINE)
