Elég a félelemkeltésből!

Az elmúlt évtizedekben visszaszorult az egymástól valóban különböző eszmék és nézőpontok értelmes ütköztetése. Az unortodox gondolkodásmódot egyre inkább elvetik vagy figyelmen kívül hagyják, még akkor is, amikor a fecsegő elitek (chattering class) félelemre és erőre épülő megközelítései ismétlődően alkalmatlannak bizonyulnak arra, hogy kezeljék a modern világ valódi komplexitását és válságait.

Ezzel szemben a kritikus gondolkodást és a konstruktív vitákat kell előmozdítanunk és támogatnunk. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy új kezdeményezésünk, a Szövetség a Felelős Állampolgárságért (Alliance for Responsible Citizenship – ARC) – amely politikusok, üzleti vezetők, közélettel foglalkozó értelmiségiek és elemzők nemzetközi fóruma – elősegítse a nézőpontok szélesebb körű megjelenését világszerte.

Gondoljunk csak arra, miként reagált a világ a koronavírus-járványra. A pánikba esett, lezárásokat pártoló ortodox gondolkodásmód nagyon hamar dominánssá vált. Akiknek szakpolitikai javaslatai eltértek ettől, megkapták a „Covid-tagadók” címkét. Azokat a kormányokat pedig értelmiségiek ünnepelték, és az újságok véleményoldalán magasztalták fel, amelyek a legmesszebbre mentek (az ortodox gondolkodásmód mentén – a szerk.).

Az általános lezárások nyilvánvaló hátrányait figyelmen kívül hagyták azok, akik igyekeztek hitelessé válni az azonnali, ostoba válaszlépésekkel. Emiatt azt láthattuk, hogy megnőtt az egyenlőtlenség mértéke a jövedelmek eloszlása és a vagyonok terén, széles körben szűntek meg munkahelyek, valamint jelentősen csökkentek a költések, romlottak a gazdasági kondíciók. Továbbá súlyos mértékű visszaesést lehetett kimutatni a mentális egészség és jóllét (wellbeing) terén, valamint az emberek késve vagy kisebb mértékben jutottak egészségügyi ellátásokhoz, illetve rekord magas szintre nőtt a családon belüli erőszak mértéke. A gyerekek oktatását különösen sújtotta a kialakult helyzet: az iskolabezárások átlagosan több mint 7 hónapnyi oktatástól fosztották meg a gyerekeket. Ezen, a gyerekek tudását érintő óriási következmények végül 17 ezer milliárd dollárba kerülhetnek az élethosszig tartó jövedelem vonatkozásában a Világbank, az UNESCO és az UNICEF kutatásai szerint.

A legnagyobb veszteséget a szegény gyerekek, a lányok és a fogyatékkal élő gyerekek szenvedték el.

A következő válság előtt – amely akár lehet egy újabb járvány vagy másfajta krízis – komolyan meg kell vitatnunk, miként lépünk fel az adott válsággal szemben, hogy a gyógymód ne okozzon sokkal rosszabb következményeket, mint maga az adott probléma. Gondoljunk csak a klímaváltozás pánikkeltő kezelésére. A klímavédelmi kampányszervezetek, valamint a médiumok gerjesztik a félelmet az árvizek, viharok és aszályok kapcsán, miközben elfelejtik megemlíteni, hogy a szegénység csökkentése és az ellenálló képesség növekedése azt jelenti, hogy az éghajlattal kapcsolatos katasztrófák egyre kevesebb ember halálát okozzák: az elmúlt évszázadban az éghajlathoz köthető halálesetek száma 97%-kal csökkent. A hőhullámok a címlapokra kerülnek, miközben a hideg időjárás miatt kilencszer több ember hal meg. Ezt az évszázadot vitathatatlanul jellemző magasabb hőmérséklet összességében 166 ezerrel kevesebb hőmérséklet okozta halálesetet váltott ki.

A félelemkeltés és a valóban kellemetlen igazságok elhallgatása veszélyesen a rossz megoldások felé visz minket.

Politikusok és szakértők hada követeli a nettó zéró széndioxid-kibocsátást célzó intézkedéseket, amelyek költségei jóval meghaladják a 100 ezer milliárd dollárt, miközben azok haszna ennek az összegnek csak a töredéke lenne. A költség/haszon számítások őszinte megvitatására lenne szükség – a tényeken alapuló valódi számvetésre, hogy megtaláljuk a legjobb megoldásokat.

Átgondoltabb vitát kell folytatnunk arról is, hogy miként segíthetnénk azt a négymilliárd embert, aki a világ szegényebbik felén él. Az ENSZ minden elképzelhetőt megígér a fenntartható fejlődési célok keretében: a mélyszegénység, az éhezés és a betegségek felszámolását; az egyenlőtlenség és a korrupció csökkentését; a háborúk beszüntetését; a klímaváltozás mérséklését; az oktatás mindenki számára történő elérhetőségét; sőt, még a városi parkokhoz való könnyebb hozzáférést is. Egy olyan terv azonban, amely minden problémát egy sürgetően megoldandó válságként kezel mindenféle prioritások felállítása nélkül, nem is terv, csupán a cselekvés és az erényesség látszatának receptje. Az idei évben értünk el a fenntartható fejlődési célok 2016-os kijelölése és azok megvalósítására meghatározott 2030-as esztendő közötti időszak feléhez. A félidőben vagyunk, de a célok megvalósítása terén még az út felének közelébe sem értünk el. Az ENSZ főtitkára is elismeri, hogy a célok elérése „még messze van”.

Elsőként a leghatékonyabb megoldásokra kell összpontosítanunk. Több mint 100 közgazdász és több Nobel-díjas a Copenhagen Consensus agytröszttel együtt dolgozva meghatározták azon fenntartható fejlődési célokat, amelyek megvalósítása a legígéretesebbnek és leghatékonyabbnak számít. Évi 6,2 milliárd dollárból például gyakorlatilag felszámolhatnánk a tuberkulózist, amely évente még mindig több mint egymillió ember szükségtelen halálát okozza. További 5,5 milliárd dollárt fektethetnénk a mezőgazdasági kutatás-fejlesztésbe az alacsony jövedelmű országokban, hogy növeljük a terméshozamokat, és segítsük a gazdákat, hogy többet termeljenek, míg a fogyasztók abban, hogy kevesebbet fizessenek, amivel az éhező emberek száma évente több mint százmillióval csökkenne.

Egy tucatnyi olyan terület van, ahol viszonylag kevés pénzből sokat lehetne tenni.

Hatékonyan és gyorsan fellendíthetnénk az iskolai tanulást – ami a Covid miatt lezárások után kiemelt fontosságú kérdésnek számít –, megmenthetnénk anyák és újszülöttek életét, felszámolhatnánk a maláriát, sokkal hatékonyabbá tehetnénk az állami beszerzéseket, javíthatnánk a táplálkozás minőségét, növelhetnénk a földbirtoklás jogi biztonságát, felgyorsíthatnánk a kereskedelem hatásait, előmozdíthatnánk a szakképzett emberek migrációját, valamint növelhetnénk a gyermekek oltottsági arányát. Ez a 12 ésszerű és megvalósítható szakpolitikai intézkedés évente több mint négymillió ember életét menthetné meg, és több mint ezer milliárd dollár értékű gazdasági hasznot eredményezhetne (elsősorban a szegényebb országokban) a következő hét év során évente 35 milliárd dolláros ráfordítással.

Az új ARC-fórum segíthet nekünk abban, hogy pozitívan tekintsük a jövőbe, hangsúlyozva a világ megfelelően versengő és együttműködő nemzeteinek képességét arra, hogy megoldjuk az előttünk álló problémákat, ahogyan azt a múltban oly gyakran és eredményesen tettük. Az ARC munkájában résztvevők szerte a világból összefognak, hogy pontosan ezt tegyék. Elég a pánikszerű félelemkeltésből. Arra összpontosíthatunk, ami valóban fontos és megvalósítható, kezdeményezhetünk egy árnyaltabb globális vitát azokról a problémákról, amelyek mindig is előttünk állnak majd, és bizakodva tekinthetünk egy prosperálóbb, több lehetőséget kínáló, fenntarthatóbb és reményteljesebb világ felé.

Bjorn Lomborg, Copenhagen Consensus, Stanford Egyetem/Jordan B. Peterson, University of Toronto/Portfolio