A roma diákok integrációja az egyik legfontosabb, egész társadalmat érintő kérdés az oktatásban, sajnos mégis kevés figyelmet kap, hiszen a teljes összeomlás előtti időben, azaz a jelenben, ez a téma már nem számít annyira égetőnek.
Egy Baranya megyei településen éleződni látszó ellentét azonban rámutat arra, hogy nagy szükség lenne erről országos szinten is beszélni. Azért is, mert ez az eset egy általánosabb problémára is rámutat: azok, a többnyire vidéki iskolák, amelyek nagy számban tanítanak roma gyerekeket, hatványozottabban ki vannak téve az oktatási válság hatásainak. Az egyébként kívánatos deszegregáció megfelelő előkészítés és szakmai eszközök hiányában helyi konfliktusokat szülhet, miközben a szálakat az országos politika mozgatja.
Normális esetben már csendes uborkaszezonnak kellene lennie az országban, legalábbis oktatási ügyek terén biztosan. Idén azonban, a parlament által megszavazott státusztörvénynek köszönhetően van miről beszélni, és a nyár nem kínál felhőtlen feltöltődést sem tanárnak, sem diáknak. A szülőknek is lehetnek jogos aggodalmaik, hiszen rájuk is hatással lesznek a változások, sőt, az ő jogaikat is csorbítani fogja a hamarosan életbe lépő törvénymódosítás.
A Baranya megyei Pellérden, az országos oktatási válságon túl, még egy intézményi összevonás is borzolja a kedélyeket, amiről néhány hete az ATV Híradója is beszámolt. A Pécshez közeli Kővágószőlősön egy szegregált, kizárólag roma származású gyerekeket oktató intézmény működik, ami most a tankerület döntése értelmében összeolvasztásra kerül a pellérdi általános iskolával. A riportból kibontakozó történet klasszikusnak mondható: a pellérdi szülők közösségéből heves tiltakozást váltott ki azoknak a roma diákoknak a beharangozott érkezése, akik eddig a többségi társaiktól elszigetelten élték az iskolás mindennapjaikat.
A riport készítői nem vették túl komolyan a sajtóetikai szabályokat, és egyoldalúan számoltak be a településen kibontakozott konfliktusról. A nyugtalan pellérdi szülőknek teret biztosítottak arra, hogy egy szélsőséges esettel igazolják aggodalmukat, de a kővágószőlősi roma szülők nem kaptak esélyt arra, hogy ők is megoszthassák a publikummal az intézmények összevonása kapcsán felmerült érzéseiket. Pedig biztos vagyok benne, hogy tudtak volna érdemben reagálni azokra a felvetésekre, amelyek a beszámolóban az aggódó pellérdi szülőktől elhangzottak. Ez többek között azért is lett volna kívánatos, mert a pár perces bejátszásban nagy hangsúlyt kapott egy erőszakos kisiskolás története, ami erősen negatív képet festett az összes kővágószőlősi roma diákról. Ha a sajtó megszólaltatta volna a szegregált roma iskolai közösséget is, akkor árnyalhatta volna ezt az általánosításra indító, negatív képet.
A pellérdi általános iskolában tanulók szülei jogosan adnak hangot nemtetszésüknek, hogy a tankerület a fejük felett hoz meg egy ilyen horderejű döntést, de érdemes észrevenni, hogy a többségi szülőkkel ellentétben a roma szülőknek még az ügyről tudósító média sem volt kíváncsi a véleményére.
Elsősorban azt kellene felismerni a történetben érintetteknek, hogy itt mindenki passzív szereplője az oktatási hivatal által elképzelt forgatókönyvnek. Talán akkor nagyobb megértéssel fordulnának egymás irányába a felek, és közelebb kerülhetnének egy olyan megoldáshoz, ami mindenki számára adna némi megnyugvást.A szülők állítása szerint több tanár is felmondani készül az iskolában, feltételezhetjük, hogy őket sem vonták be a döntés előkészítésébe.
Az ATV riportjából kimaradt, de nem mellékes, hogy a kővágószőlősi, szegregáltan működő általános iskola tagintézménye a pellérdi központi egységnek – tehát kell, hogy legyen köztük szakmai kapcsolat. Ez pedig elvben megalapozhatta volna, hogy előkészítsék az egyébként kívánatos iskolai integrációt. Nem kell oktatási szakértőnek lenni ahhoz, hogy valaki megjósolja, hogy az évtizedek óta szegregáltan működő iskolák egybeeresztésének a bejelentése felháborodást fog kiváltani.
Az integrációra való felkészülés kihagyhatatlan lépései
Az iskolában dolgozó tanárok, amennyiben megtisztelték volna őket a döntéshozók azzal, hogy időben értesítik őket, már a mögöttünk lévő tanévben elkezdhették volna a gyerekek felkészítését az iskolájukban bekövetkező változásokra. A gyerekek ebben a történetben azok, akik a legkönnyebben tudnak alkalmazkodni az új helyzethez, ha őket ebben felkészült pedagógusok segítik.
Sajnos azonban a magyar pedagógusképzés sem készíti fel a pedagógusokat arra, hogyan is kellene kezelni egy ehhez hasonló integrációs folyamatot. A témában elmélyült és a gyakorlatban is tapasztalt szakemberekből azonban nincs hiány az országban, de egyértelműen fel se merül az igény a tankerület és a döntéshozók részéről, miközben persze hajlandóság sincs, hogy erre akár egy csekély mértékű költségvetési összeget is fordítsanak.
Ezért különösen dühítő a jelenlegi állapot, hiszen ezt az integrációt elősegítő intézmény-összevonást úgy is végre lehetett volna hajtani, hogy az nem vált ki erőteljes ellenállást, és a helyi közösség felismeri nemcsak a szükségességét, de megbizonyosodnak arról is, hogy ez szolgálhatja akár mindenki javát is.Egy ilyen előkészítési folyamatban megkerülhetetlenek a szülők: mindkét iskolába járó diákok szüleivel külön-külön, aztán akár együtt kellett volna szülői értekezleteket tartani, ahol a roma szülőknek biztosítják, hogy gyermekeik nem lesznek kitéve megkülönböztetésnek, a többségi szülőket pedig a videóban elhangzottak alapján mindenképpen biztosítani kell arról, hogy az oda járó gyerekek mindegyike továbbra is minőségi oktatásban részesül egy olyan környezetben, ahol mind a fizikai, mind az érzelmi biztonsága garantálva van.
Az ATV híradójának a pellérdi polgármester a következőket nyilatkozta:
Optimistának tartom magam, hiszek abban, hogy ezek a gyerekek meg fogják állni a helyüket a pellérdi iskolában, mint ahogy megállták a helyüket a saját iskolájukban.
Sajnos ez az optimizmus semmire sem elég, ha ezzel nem lehet kiváltani azt a megelőző kommunikációs és előkészítő munkát, amire szükség lett volna.
Centralizált politika
Persze azzal is tisztában vagyunk, hogy a NER rendszerében a helyi politikai aktorok meglátásai olyan feleslegesek, mint az ötödik kerék.
Ami pedig a kormányt illeti, nehéz lenne elvi meggyőződést feltételezni a roma gyerekek integrációjával kapcsolatban, hiszen alig 3 éve történt, hogy a kormány a gyöngyöspatai roma gyerekek ellen hangolta a közvéleményt. Bizonyára sokan emlékeznek arra, hogy még annak a kárpótlásnak a jogosságát is elvitatta tőlük, amit az oktatási szegregációban eltöltött tanévek miatt ítélt meg a bíróság számukra.
A kormány akkor is bevetette a helyi politikusokat, akiknek a kormánnyal egyeztetve, teljes összhangban kellett nyilatkozniuk arról, hogy miért összeférhetetlenek a roma diákok. Ennek alapján gyanakodhatunk arra, hogy a döntéshozókat nem az integrált okatásba vetett hit motiválta: ha erről lett volna szó, akkor nem csupán az összevonás elrendelését jelentik be biztonságos távolságból láthatatlanként maradva, hanem lefolytatták volna az ilyenkor szükséges konzultációkat, bevonva az oktatás szereplőit, és akár szakemberek alkalmazásával biztosították volna a zökkenőmentes átalakulást.
A két intézmény összevonását tehát nem az igazság és egyenlőség irányába való elmozdulás vezérelte, az okok inkább az országban kialakult oktatási válságban keresendőek. A vidéki iskolákat ugyanis még súlyosabban érinti a tömeges pályaelhagyás, és a kővágószőlősi szegregált tagintézmény feltehetően hatványozottan ki van téve a szaktanár-hiánynak.
Ha pedig a sokak által bosszútörvénynek is nevezett státusztörvény hatályba lép, és a tantestületekből néhányan a távozás mellett döntenek, az összevonással kevesebb tanár is elegendő lesz a működtetéshez.
A roma gyerekek integrált intézményekben történő oktatása mindenképpen fontos célunk kell legyen, méghozzá szakpolitikai alapokon. De nem érdemes vakságot színlelni, ha kilóg a lóláb, és egyértelmű, hogy az összevonást, az ATV műsorvezetője által „roma iskolának” nevezett intézmény felszámolását nem ez a cél motiválta, hanem más szempontok.
Sokat segítene, ha a kormány valóban érdekelt lenne abban, hogy szakértők bevonásával arra törekedjen, hogy mindenki, származásra, lakóhelyre, gazdasági hátterére tekintet nélkül a lehető legjobb minőségű oktatásban részesüljön. De tudjuk jól, hogy napról-napra, épp az ellenkező irányba tesznek óriási és felgyorsult lépéseket. Csak remélni tudom, hogy a kővágószőlősi roma diákok nyernek ezzel a döntéssel, ami eredendően nem az ő javukat kívánta szolgálni. (Mérce)
