Az orbáni Magyarország totálisan tévúton jár
Eljött az orbáni pangás, de mi jön belőle?
Két történelmi/ politikai helyzet sosem ugyanolyan, hiszen más korban adódik. Mégis érdemes elgondolkodni azon, mi következik abból, ha számos hasonlóságot érzékelünk.
A brezsnyevi pangás időszaka, a hetvenes években érte el a magyarokat is. A korszak, amikor minden megváltoztathatatlannak tűnik, a rendszer maga a stabilitás - ugyan, ki és hogyan döntené meg. Mégis, mindenki érzi, hogy egyre rosszabb minden. A költségvetés, a gazdaság cudar számokat produkál, az egész valahogy rothad, egyre drágább hitelből fedezik a "jólétet", de a rendszer arra épült, hogy vezetője, meg az állampárt majd megoldja. Úgysem lehet másként, a rendszer adott. Az ország nagy része elhiszi, hogy nincs válság, Bródy 1978-as szavával élve: lubickolunk a langyos tóban. Nem gyűrűzik be a nyugati válság, lám, milyen olcsó minden - árstop stb. Ráadásul mi volnánk itt a béketábor, miközben szovjet barátunk fegyverkezik, háborúzik, mi meg az ő csatlósa vagyunk.
Ugye, ráismersz?
Minden közhatalom, az igazságszolgáltatás, a média az állampárt birtokában, működik a háromper is.
Hogy lehet ebből valaha rendszerváltás?A mai ellenzéki szavazók egy része is elhiszi, hogy ez a rendszer örökké tart. Beletörődnek. Vagy nem a háromper figyeli őket, hanem a helyi Fidesz, és máris jön a párttitkári fenyegetés a kirúgással, meg hogy baj lesz ebből a nagy mocorgásból...
Minden az övék. Igaz, az "árhivatal" most már naponta jelenti be, mi, mennyivel drágult. Egyre kevesebbet ér a forintunk a német márkához képest. Megint a Nyugat a hibás, megint az oroszoknak nyal a hatalom. Egykori komcsi rendőr pártfunkci diktálja a tempót. Szép lassan leáll minden, mert nincs pénz, mert a rendszer bűzlik a hatalmasok visszaéléseitől. Csak ők nem istenre, családra, hanem a dolgozó népre hivatkoznak.
Még 1987-ben sem gondolta szinte senki, hogy itt rendszerváltás lesz. Ott a 800 ezer párttag, és minden hatalom...
És mégis megtörtént. Az események felgyorsultak.
Az orbáni Magyarország a pangás állapotában él. Haszonélvezői is tudják, hogy baj van, de kitartanak, mert ahol ők vannak, onnan nincs visszaút. Egyelőre.
A változás időszakában hirtelen sokakról derült ki, hogy ellenállók voltak, belülről bomlasztottak. Az örök és megbonthatatlan állampárt és szétmállott, mert tagjai menekülni kezdtek.
Az orbáni Magyarország totálisan tévúton jár. Kapkodó válaszai a sodródás, a pangás jelei. Az ország szegényedik, erőforrásai elapadnak. A helyzet annyiban még rosszabb is, hogy a nyolcvanas években már térdelt a hatalom a Nyugat segítségéért, most pedig az a forrás is elapadt.
Egy "nagymagyarral", egy magára keresztet hányó hatalommal sok szempontból nehezebb. Velük szemben sokaknak lelki vihar beismerni, hogy baj van. A rendszerváltáshoz ellenzék is kell. Anno volt hozzá felhajtóerő, bizalom. Meg alku, csak hogy nagyobb baj ne legyen.
A pangó orbáni rendszer is megbukik.
Az a kérdés, mikor és hogyan. A feltételei beérni látszanak: pénzhiány, totális elszigeteltség, zuhanó színvonalú közszolgáltatások, kivándorlás. A rendszer alapjai azonban erősek, és sokakból a hit is hiányzik: hogy ezzel az ellenzékkel menni fog. De ha nem hiszel benne, hogy hamarabb is vége lehetne, akkor még tovább tart.
Egy-két éve azt sem gondoltad, hogy rezsiemelés lesz, hogy megszűnik a CSOK, hogy nyakadba zúdul az infláció, hogy kevesebbet ér a nyugdíj. Most meg itt van.
Ez a rendszer már züllöttebb, mint a régi volt, és bármire képesek lesznek, hogy megőrizzék a hatalmat. Tudják, hogy a töredékét sem látja az ország mindannak, amit elkövettek, pedig az ismert is elég az elszámoltatáshoz.
Az ország érzi, hogy baj van. A fideszes szavazó is. Csak sosem vallaná be.
És mégis.Amíg ezt a posztot írtam, addig is közelebb kerültünk a végéhez.
