Betegségeket terjesztenek, néha alig lehet észrevenni őket, ragasztót képeznek a nyálukból, de legalább nem túl mozgékonyak.
Magyarországon is egyre több a kullancs az utóbbi években. Ennek egyik oka, hogy az Európai Unióban immár nem szabad a korábban használatos permetezett vegyszerekkel kullancsot irtani, a másik az egyre enyhébb telek: hosszan tartó kemény fagyok nélkül sokkal több kullancs képes áttelelni. A következményeket minden, a természetbe, vagy akár csak a zöld kertjébe rendszeresen kijáró ember tapasztalhatja, különösen, ha kisgyerek vagy kutya is van a családban.
A kullancsokkal kapcsolatban elterjedt tévhit, hogy a vérszívók a fák lombjai közül „vetik rá magukat” az alattuk elhaladó áldozataikra. Ez nem így van, a kullancsok általában az aljnövényzetben, esetleg fák, bokrok alsóbb levelein várakoznak a megfelelő gazdatest elhaladására, majd a szőrben/ruhában megkapaszkodva jutnak fel rá, hogy ott aztán megkeressék a legjobb helyet a vérszívásra.
Az elektromosság szárnyain
Mivel a kullancsok szerencsére nem tudnak ugrani, ezért eddig úgy gondoltuk, hogy a parazitáknak mindenképpen fizikailag érintkezniük kell a „célterülettel” ahhoz, hogy rámásszanak, azonban Sam England, a berlini Természettudományi Múzeum kutatója és csapata kísérleteikben meglehetősen nyugtalanító eredményekre jutottak: a kullancsok tudnak repülni!
Persze azért nem szárnyakkal, több száz métereket, de saját méretükhöz képest igen jelentős távolságokat tudnak megtenni. A kutatók a Közönséges kullancs (Ixodes ricinus) példányaival kísérleteztek, ez a hazánkban élő számos kullancsfaj között is az egyik legelterjedtebb, és a kullancsencephalitis, illetve a Lyme-kór terjesztői között is ott van. E faj kifejlett nőstény példányai is csak 3-4 milliméteresek, de az úgynevezett nimfák, azaz a fiatal, nem nélküli példányok mákszemnyi, 1-1,5 milliméteresek. A méret nem csak azért lényeges, mert a néha csak mákszemnyi példányokat nagyon nehéz észrevenni, hanem azért is, mert ezek az apróságok nagyon könnyűek is.
És ami könnyű, azt nagyon kis erők is fel tudják emelni. Jelen esetben a sztatikus elektromosságról van szó. A kutatók azt találták, hogy a kullancsok prédaállatai a mozgástól feltöltődnek sztatikus elektromossággal, és ez vonzást gyakorol a kullancsokra, márpedig az ő méreteikhez képest olyan erőset, hogy akár függőlegesen felfelé is képesek „repülni”.
Sam Englandék laborkörülmények között nyúllábakkal és más tárgyakkal kísérleteztek, és ámulva figyelték, ahogy a vérszívók akár több centiméteres távokat is megtettek ilyen módon. A kutatók hozzáteszik, hogy kísérleteikben főként felfelé tesztelték a sztatikus elektromosság hatását a kullancsokra, de a vízszinteshez közelebbi irányokban még nagyobb távolságot is képesek lehetnek megtenni az állatkák a levegőben.
További érdekes megfigyelésük volt, hogy a hatás nem függ attól, hogy a kullancsokat negatív vagy pozitív töltésnek tették ki, mindkét esetben működött a vonzás.
Az a helyzet, hogy a vonzás mindig nyer, és felhúzza őket
- foglalja össze England.
Csak szerencsések vagy erre játszanak?
Ha pedig már ott vannak, nagyon nehéz megszabadulni tőlük. Egy néhány éve közzétett kutatás szerint például egyes kullancsfajok a nyálukban található fehérjék segítségével cementszerű ragasztót képeznek, amely nagyon erősen tartja őket a helyükön, amíg elegendő vért nem tudnak kiszívni áldozatuk testéből.
A felfedezés, hogy a kullancsok akár sok centiméteres távokat is képesek „repülni”, nem csak arra jó, hogy rettegéssel töltse el a kisgyerekes szülőket, és bárkit, aki fél a kullancsoktól, illetve az általuk terjesztett betegségektől. Mint akár ez a felfedezés is mutatja, a kullancsokról még sok mindent nem tudunk. További tanulmányozásukhoz például szükség van befogott példányokra. A kutatók eddig általában kordbársony anyagdarabokat húztak az aljnövényzetben, hogy ebbe kapaszkodjanak bele a kullancsok, de az új eredmények fényében lehet hogy változtatnak a gyakorlaton, és sztatikus elektromossággal feltöltődésre jobban hajlamos anyagokat fognak választani.
Ráadásul a felfedezés segíthet jobban megérteni, hogy választanak maguknak prédát, illetve hogyan „vadásznak” a kullancsok. Rögtön egy izgalmas kérdés lehet, hogy ez a hatás pusztán véletlen-e, vagy a kullancsok képesek valamilyen formában érzékelni a sztatikus elektromos mezőket, és „direkt” kihasználni ezeket.
„Nem vagyok benne biztos, hogy evolúciósan fejlődtek e stratégia kihasználására, de biztos, hogy ez a jelenség kedvező a számukra – fogalmaz Maria Diuk-Wasser, a Columbia Egyetem biológusa. – Igazán nagyon keveset tudunk arról, hogyan érzékelik a gazdatesteket, és különösen arról, mi ennek a hatótávolsága. Egyértelműen lehetséges [hogy a kullancsok érzékelik az elektromos mezőket]. Mindenképpen érdemes tovább vizsgálódni e téren.” (mfor.hu)