„Kinek a felelőssége, hogy gyermekek százezrei kerülnek parkolópályára a bőrszínük miatt?”
Nyílt levelet intézett Gulyás Gergelyhez a Polgár Alapítvány az Esélyekért (a Mércében), annak apropóján, hogy a szövegértési mutatókban a béka segge alatt végeztünk, Gulyás pedig lazán a cigány népességre kente az ügyet.
Nem a miniszter úr nyilatkozatával szeretnék itt most foglalkozni, mert amit mondanék/írnék, az nem tűr nyomdafestéket. Mint ennek az alaknak majdnem minden megnyilatkozásával kapcsolatban.
A nyílt levéllel van bajom!
Nem az, hogy – leszámítva az elvégzett munka miatti elégedettséget – e levél szerzőinek nincs okuk ünnepelni: a levelük éppen olyan hatástalan lesz, mint a többi hasonló ügyben született, hasonló tartalmú nyílt levél volt és lesz. És gondolom, talán ezt ők is tudják.
Bajom a levél tartalmával van!
Mely levél nem helytálló a felelősök rangsorolásában, és hiányos is!
A felelősök tekintetében először az iskolát nevezi meg, majd a kormányzatot, végül a társadalmat.
Mély tisztelettel: ne az iskolára mutogassunk, amikor a társadalmi különbségek eredőit firtatjuk!
A pénzügyi forrásokkal, szakmai önállósággal nem rendelkező, a tankerület által bekerített iskola nem maga "növeli a társadalmi különbségeket"!
Az iskola, agyonhajszolt pedagógusokkal, hárminc fős osztályokban, eszközhiánnyal küszködve nem sok mindent tehet azért, hogy "kompenzálja a társadalmi különbségből eredő hátrányokat"!
Mellesleg ez nem is feladata!
Az oktatás katasztrofális helyzetéért az (oktatási) kormányzat, a cigány gyerekek, általában a szegény gyerekek (és felnőttek) leszakadásáról, esélytelenségéről a szociális problémákat (a társadalom- és gazdaságfilozófiájával is összhangban) negligáló, a leszakadókat végképp leszakadni hagyó, a népességet elbutítani szándékozó kormány mellett az egész társadalom, és – mondjuk ki, ahelyett, hogy a szokásos panelekből összerakott álláspontot képviselnénk – sok esetben maga az érintett populáció jelentős hányadának visszahúzó/visszatartó ereje, életmódja is felelős!
Az iskolát kárhoztatókat felkérem, hogy látogassanak el egy átlag pesti általános iskola alsó- vagy felső tagozatos, harminc fős osztályába, ahol a heti ötven órát nettó kétszázötvenért robotoló tanító/tanár tizenhat SNI és hat BTM gyerekkel küszködik, miközben a többi nyolc megfelelő előmenetelét is biztosítania kellene.
Érdeklődjön a fejlesztő pedagógusnál, akinek a törvényben státuszonként előírt harminchat gyerek helyett százhúsz ilyen-olyan okból lemaradó nebuló személyre szabott fejlesztése problémáival kell megbirkóznia, mert se státusz, se fejlesztő nincs több.
Aztán látogasson el, egy akár migránsokkal vegyes német iskolába, ahol a tizenkettő-tizennyolc fős osztályokban heti tizenhat (!) órát a magyar kollégájánál két és félszer több fizetésért tanító tanár, minden osztályhoz pedagógus-asszisztens és fejlesztő pedagógus van rendelve. A technikai eszköztárról nem is beszélve.
Utána megbeszélhetjük, méghozzá a szokásos demagóg frázisokat elhagyva, hogy kinek mi a dolga a tárgyban!
Beleértve azt is, hogy az elsős tanító néni feladata rendszerint azzal kezdődik, hogy megtanítja a cigány gyerekeket kezet mosni, nem kézzel, hanem evőeszközzel enni, orrot fújni (nem a falra!). Miközben az ötödikesek már dohányoznak, energiaitalokat isznak, szipóznak, füvet szívnak, bandáznak (földrajzilag) az iskola előtt vagy mellett.
És ne jöjjenek azzal, hogy rasszista vagyok! Ezek a száraz tények!
Amíg pedig nem nézünk szembe ezekkel a tényekkel, hanem tagadjuk orrba-szájba, vagy hallgatunk róla, mert mi kérem filantrópok vagyunk, és az érintetteket illető, a saját felelősségüket (is) firtató kritika különben sem illik bele a világképünkbe, sőt aljas rasszisták műve, addig nem fogunk tudni adekvát választ adni a problémára, melyet igenis a kormány, a társadalom intoleráns többsége és nem utolsó sorban maga a változtatásra, beilleszkedésre jelentős részben nem hajlandó cigányság okoz magának!
Amíg a felhőkakukkvárukból szemlélődő, jó szándékú, de mindössze szép kerek körmondatokba fűzött demagóg frázisokat puffogtató emberek így, ennyivel vélnek eleget tenni ember- és társadalommentő feleadatuknak, miközben a leghalványabb fogalmuk sincs a való életről, ellenben – most, a jelen tárgyban – sikerül megnevezniük (a kormánnyal érdekes módon egyezően) a bűnbakot azokban, akik a legkevésbé tehetnek a dolgok állásáért, és a legkevesebbet tehetnek a megváltoztatásukért, akkor ezzel csak kárt okoznak, anélkül, hogy a legcsekélyebb mértékben javítanának a helyzeten.
És fontosnak tartom még, újabb tabu ledöntésével, újabb fal áttörésével valakik érdekeit és szempontjait megjeleníteni, akiket egy elcseszett integráló rendszerben kisegítő iskolákba való (cigány és nem cigány) gyerekekkel együtt kell tanítani, és mivel mindig a leglassúbbhoz, a legnehezebben kezelhetőhöz igazodunk, sokszor fegyelmezéssel töltve az értékes időt, eleve elvágjuk őket a sikeres előmenetelhez szükséges tudnivalók, ismeretanyag elsajátításától.
Arról a bizonyos nyolc gyerekről beszélek.
Ők azok a csendes többség (ma már tán kisebbség!), akiknek az érdekvédelmével senki nem foglalkozik. A nagy lózungokat harsogó érdekvédők és a kormányzat sem.
Az ő problémájukat oldják meg ők maguk!