Magyarországon nagyságrendileg ezer óvoda- és iskolapszichológus tevékenykedik.
Nagyjából egyharmaduk vett részt dr. Borbáth Katalin pedagógiai szakpszichológus, egyetemi adjunktus, valamint az Országos Iskolapszichológiai Módszertani Bázis országos szintű felmérésében, amely az óvoda- és iskolapszichológusok helyzetét vizsgálta. Az UNICEF Magyarország megbízásából készült kutatás eredményeiből egyértelműen kirajzolódik, hogy míg a gyerekek mentális egészsége folyamatosan romlik, az óvoda- és iskolapszichológusok hiába igyekeznek segíteni, újabb és újabb falakba ütköznek. Mózes Zsófi írása.
A gyerekeknek joga van az egészséghez, és az egészséghez való jognak a része a lelki egészséghez való jog is
– kezdi Szlankó Viola, az UNICEF Magyarország gyermekvédelmi igazgatója a kutatás eredményeit összefoglaló sajtótájékoztatót.
2010-től kezdve rohamos romlás figyelhető meg a gyerekek, fiatalok lelki egészségének tekintetében, ami valószínűleg nem csak a téma iránti érzékenységről szól. Nemcsak azért látunk egyre romló adatokat, mert tudatosabbak lettünk, és jobban felismerjük a jeleket, a betegségeket, hanem olyan társadalmi, gazdasági, politikai, családi környezetben élünk, ami, úgy tűnik, negatív befolyással van a gyerekekre
– mondja a szakember.
Ez a tendencia nemcsak nemzetközi szinten, de magyar vonatkozásban is tetten érhető: a legfrissebb adatok szerint, míg globálisan minden hetedik, Magyarországon minden ötödik fiatal él valamilyen diagnosztizálható mentális zavarral. A 15-19 éves korosztály körében Észak-Amerikában, Európában, de
Magyarországon is második vezető halálok az öngyilkosság – ennek hátterében pedig az esetek 90 százalékában kezeletlen mentális problémák állnak.
A fiatalok 57,3 százaléka számol be arról, hogy gyakran fáradt, a stresszhez, terheltséghez kapcsolódó fejfájás, idegesség jellemzően 30-50 százalékukat érinti, míg 15 százalékuk egyszerre több pszichoszomatikus tünetet is tapasztal. „A kiskamaszok 25-30 százaléka gyakran érzi magát lehangoltnak, vagy szinte mindig szomorú” – mondja Szlankó Viola.
Mindezeket azért is fontos kiemelni, mert az adatokból egyértelműen látszik, hogy a fiatalok mentális egészségének kezelése égető probléma lenne. Azonban az óvoda- és iskolapszichológiai (ÓIP) rendszer – annak ellenére, hogy az iskolapszichológusok gyakran úgynevezett „kapuőr” funkciót látnak el, hiszen a pszichológiai ellátórendszerben ők találkoznak először a gyerekekkel –, sokszor nem tud megfelelő támogatást nyújtani a fiatalok számára.
Az ÓIP rendszer helyzetét vizsgáló kutatásban 305 pszichológus vett részt (ami a teljes állomány nagyjából harmada, így a minta reprezentatívnak tekinthető), 90,5 százalékuk nő, 59 százalékuk pedig pályakezdő.
Szlankó Viola – Kép forrása: Unicef
Nagyon változatos és erőteljes problémákkal szembesülnek az óvoda-iskolapszichológusok
– kezdi dr. Borbáth Katalin.
Magatartászavar, a családon belüli harmónia megbomlása, illetve a kortárs bántalmazás is nagyon erőteljesen jelen vannak a fiatalok életében.
A statisztika szerint kifejezetten súlyos problémák is gyakran előfordulnak:
az ÓIP-ok 61 százalékához fordulnak depressziót jelző tünetekkel, 51 százalékához önsértéssel, 39 százalékához evészavarral, és 38 százalékához családon belüli erőszak miatt.
Az óvodákban az autisztikus tünetek, valamint a családi problémák a kiemeltek, az általános iskolások közében az ADHD és a kortársbántalmazás a jellemző, míg a középiskolákban a szorongás és a depresszió dominál.
Ezek sokszínűségéből egyértelműen látszik, hogy nagyon változatos felkészültségre, alapos tudásra és sokrétű ismeretre lenne szükség, ugyanakkor a felmerülő problémák kezelésére az iskolapszichológusok jelenleg csak részben képesek.
Többségében pályakezdők teszik ki ugyanis az óvoda- és iskolapszichológusok állományát.
Ez máris problémákat vet fel, ismerve a pszichológia képzés rendszerét ugyanis az egyetem elsősorban inkább elméleti, és kevésbé tapasztalati tudást ad
– véli a szakember. Mindemellett úgy látja, hogy az egyik legnagyobb probléma az ÓIP-ok körében a túlterheltség, hiszen a közoktatásban ezer iskolásra mindössze egyetlen pszichológus jut.
Az akut problémák kezelése miatt a pszichológusok elsődleges feladata, a prevenció háttérbe szorul, a más típusú erőforráshiányok pedig tovább korlátozzák a munka hatékonyságát.
dr. Borbáth Katalin – Kép forrása: Unicef
Felmerülő probléma ugyanis, hogy az iskolapszichológusnak úgy kell klienst fogadnia, hogy nincs önálló helyiség erre a célra fenntartva (van, hogy csak az igazgatói iroda üres, így ott történik az ülés), nem áll rendelkezésükre zárható szekrény, az eszközöket pedig a fénymásoláson kívül maguknak oldják meg.
Szintén gyakori probléma, hogy egyetlen szakember több intézményt is ellát, illetve hogy sok esetben egyszerűen nincs hova továbbirányítani a gyerekeket, hiszen az állami rendszer is túl van terhelve.
Több iskolapszichológus is beszámolt arról, hogy az intézményben nem kapják meg a szükséges támogatást, nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy nem pedagógusok, nem tanórákat tartanak, így például nem tudják az e-krétában vezetni, hogy mit csinálnak. Az intézmények emellett megkérdőjelezik a szakmai etikai elveket (titoktartás, beleegyező nyilatkozat fontossága), de előfordul az is, hogy pedagógiai jellegű feladatokat, például folyosófelügyeletet akarnak rájuk bízni.
Fontos lenne az oktatási rendszer egészébe beleilleszteni ezt a szakmát
– mondja dr. Borbáth Katalin. És bár van az oktatási rendszernek gyakornoki része, és ez már része az óvoda- és iskolapszichológus képzésnek is, sok esetben nem egyértelmű, hogy ki legyen a mentora a pályakezdő iskolapszichológusnak, hiszen mind az igazgató, mind a pedagógusok másik szakterületen tevékenykednek.
Számtalan ehhez hasonló probléma merül fel, az iskolapszichológusok nem férnek be sem fizikailag, sem pedig adminisztratív szempontból az oktatási rendszerbe
– emeli ki a szakember.
Az UNICEF és a kutatást végző szakemberek szerint egyaránt fontos lenne az intézménypszichológusok számának növelése, a prevenciós munka megerősítése, a digitális ellátás felé mozdító képzések létrejötte, valamint a szorosabb kapcsolódás a pedagógiai szakszolgálatokkal és pszichiátriai intézményekkel.
A szakemberek szerint szükség lenne szakmai központok létrehozására, valamint egy átfogó, országos szintű felmérésre a mentális problémák legfőbb kiváltó okairól és hátteréről. És legalább ilyen fontos lenne az is, hogy a lelki egészség, az önismeret, valamint a pszichológia megjelenjen a NAT-ban, így a középiskolás gyerekek már a tanórák keretén belül találkozhatnának a mentális egészség fontosságával, az ezzel kapcsolatos problémákkal. (wmn.hu)
