700 milliárd forintból, 80 milliárdos állami támogatással épít Iváncsán akkumulátorgyárat a dél-koreai SK Innovation.
Hónapok óta szólnak arról hírek, hogy az alvállalkozók közül többen nem kapták meg a pénzüket, egyszer még a munka is leállt emiatt. Most egy dél-koreai alvállalkozó mesélte el a Telexnek, hogy megy csődbe a cége amiatt, hogy jóhiszeműen próbáltak dolgozni az SK-nál. - írja a Telex
Jang Su Won (magyaros átírásban: Csang Szuvon) élete nagy részében vállalkozó volt Dél-Koreában. Az üzlet jól ment, de egy ponton talált külföldön egy olyan lehetőséget, amiért megérte elköltözni. 2019-ben bővítették a gödi Samsung-gyárat, a koreai cég pedig koreai alvállalkozóra akarta bízni az újonnan felhúzott csarnokok fűtési, hűtési és szellőztetőrendszerének kivitelezését.
Jang megkapta az üzletet, Magyarországra jött, és egy üzlettársával megalapították a The Duct Kft-t. A céghez embereket vettek fel, további alvállalkozókat foglalkoztattak, és részt vettek a gödi üzem bővítésében.
2021-ben aztán egy új lehetőség jött képbe: a szintén dél-koreai SK akkumulátorgyár bejelentette, hogy Iváncsán fogja felhúzni második magyarországi gyárát. Ők szintén koreai alvállalkozót szerettek volna a csővezeték- és szellőztetőrendszerre, a feladatra pedig megint a The Duct Kft.-t találták a legalkalmasabbnak.
A két cég képviselői 2021 végén megegyeztek a szolgáltatásról és az árról, majd a szerződést is aláírták. A Duct 2022 elején kezdett el dolgozni a projekten, ekkor kerestek a csövekhez alapanyagot és magyar alvállalkozókat a munka elvégzéséhez.
És akkor közbeszólt Putyin
Február 24-én azonban kitört az orosz–ukrán háború, és a szellőzőrendszerekhez szükséges feldolgozott fém ára néhány nap alatt a többszörösére növekedett. Mivel az alapanyag a projekt költségeinek elég nagy részét tette ki, hamar belátták, hogy az új beszerzési árakon nem tudják elvégezni a munkát.
Ahogy az építőiparban általában, úgy az SK és a Duct közötti szerződésben is volt egy kitétel, amely szerint vis maior (például háború) esetében az alvállalkozó mentesül a vállalt munkák alól, vagy újra kell tárgyalni a szerződést.
Jang saját állítása szerint 2022 márciusában megkereste az SK-t, hogy tárgyalják újra a szerződésben foglalt árat. Akkor az akkugyár képviselői elismerték, hogy a háború vis maior helyzetet jelent, és szóban megígérték, hogy a módosult alapanyagárakkal újraszámolják a kialkudott árat. Jang azt mondja: abban maradtak, hogy kiszámolja, pontosan mi mennyivel drágult, a számításait pedig elküldi az SK-nak. Hogy ellenőrizzük Jang állításait, megkerestük az SK-t, de nem válaszoltak az ezt firtató kérdésünkre.
A Duct március 29-én küldte el az új alapanyagárakat az SK-nak, az emailre azonban nem kaptak választ. Jang szerint később rákérdezett erre, de az SK mindig kitérő választ adott, vagy időt kért. Egyedül annyit írtak, hogy folytassák a munkát.
Jangban mégsem merült fel, hogy nem lesz korrekt az együttműködés, hiszen az SK Korea egyik legnagyobb cége, az iváncsai az egyik legnagyobb projektjük, amit ráadásul rengeteg pénzzel támogatott a magyar állam.
Teltek a hónapok, a Duct megkapta az alapanyagot, a magyar alvállalkozókkal együtt legyártották és beszerelték a csöveket, a munka pedig a végéhez közeledett. Jang saját elmondása szerinte egyre határozottabban kérte az SK-t, hogy módosítsák a szerződést, de hónapok után sem kapott választ. Végül szerinte azt válaszolták, hogy nem akarják átvállalni a háború miatti alapanyagár-növekedést.
Jang tehát azt állítja, hogy nem jártak el vele szemben etikusan, ami miatt a cége többmilliárdos mínuszba került a projekttel.
Bár első ránézésre könnyű azt mondani, hogy Jang naiv volt, egy dologban egész végig bízhatott. Az eredeti szerződés feketén-fehéren írta, hogy vis maior, például háború esetén újra lehet tárgyalni a szerződést, per esetén pedig Jang szerint ezt muszáj lenne figyelembe venni. Jang ügyvédje szerint pedig, még ha nem is volt írásos szerződésmódosítás, a körülmények alapján bármilyen bíróság nekik adna igazat.
Van azonban egy apróság, ami miatt ezt mégsem olyan könnyű lerendezni. A szerződésben ugyanis az áll, hogy bár arra a magyar törvények vonatkoznak, per esetén egy szingapúri választottbíróságnak kell döntést hoznia. Magyarul: ha beperelné az SK-t, akkor találni kéne egy magyar jogot alkalmazni képes szingapúri bíróságot, majd Jangnak és a cége alkalmazottainak kellene Szingapúrba járni tanúskodni. Ha pedig valami miatt nem tudnák bizonyítani az igazukat, akkor nekik kellene fizetni az egész szingapúri perköltséget.
Benézte a szerződést, de nem csak ő jár pórul
Jang szerint a tárgyalások során szó sem volt a szingapúri bíróságról, a szerződést az SK jogászai készítették elő, aláíráskor ő pedig észre sem vette ezt a kitételt, mert eszébe sem jutott, hogy egy ekkora céggel bármiben ne tudnának megegyezni. (A szerződés összeállításáról szóló állításait nem tudtuk ellenőrizni, csak a szerződést magát.)
Az iváncsai akkumulátorgyár időközben majdnem kész van, néhány apróságot leszámítva a Duct is befejezte a munkát, amiért 99,6 százalékban megkapta az SK-tól az eredeti szerződés szerint neki járó pénzt. Ők ebből egy ideig rendesen fizették az alvállalkozóikat, de mivel az alapanyagért jóval többet kellett fizetniük, mint eredetileg tervezték, egy ponton elfogyott a pénzük. Az egész üzleten a The Duct Kft. 30 százalék veszteséget termelt. Ebből 20 százalékot ki tudtak fizetni korábbi tartalékaikból, 10-et viszont nem.
Így most, a munka befejezése után a magyar alvállalkozók ott állnak a kezükben a papírral, amely igazolja, hogy ők elvégezték a munka rájuk eső részét, és egy fővállalkozóval, amely nem tudja kifizetni a nekik járó pénz egy részét. Jang szerint összesen csak a szerződési összeg 10 százaléka a hátralék, de egy másik forrásunk azt mondta, hogy olyan cég is van, amelynek még a pénze negyede hiányzik.
A magyar alvállalkozók végrehajtást indítottak a Duct ellen, amely azonban pénz hiányában nem tudott fizetni. Július 18-án ezért csődeljárást kezdeményeztek saját maguk ellen.
80 milliárd forint állami támogatás mellett
Jang azt mondja, azért fordult a sajtóhoz, mert fel akarja hívni a figyelmet az akkumulátorgyár építkezésénél tapasztalt viszonyokra. Az ő ügyüket a Hvg.hu a magyar alvállalkozók szempontjából már részben feldolgozta, de szerinte más, ott dolgozó cégek is az ő sorsukra jutottak. Ennek volt az eredménye, amikor nemrég sztrájkolni kezdtek az iváncsai gyáron dolgozó munkások, mert a szerződött vállalkozások láncolatában Jang ügyéhez hasonlóan egy ponton elakadt a pénz.
Jang szerint az esetben két dolog szomorú. Az egyik az, hogy az SK a gyár felépítéséhez több mint 80 milliárd forint állami támogatást kapott, az alvállalkozókkal pedig ehhez képest jelentéktelen, néhány milliárdos összegért huzakodnak. A másik, hogy ezzel a lépéssel az egész építőipari vállalkozói láncban roncsolják a bizalmat. Jang attól fél, hogy ha egyszer már nem tudott fizetni az alvállalkozóinak, akkor elveszíti a magyar alvállalkozók bizalmát, nem akarnak majd már vele szerződni, pedig önhibáján kívül jutott ebbe a helyzetbe.
A kialakult helyzet rendezésére Jang különböző felsőbb fórumokhoz, mint például a Nemzeti Befektetési Ügynökséghez (HIPA) fordult. Ez az a szervezet, amely segíti a Magyarországra érkező külföldi vállalatokat, és remélik, hogy az ő közvetítésükkel meg tudnak egyezni az SK-val.
Párhuzamos világ az akkumulátorgyáraknál
A történet lényege persze nem Jang személye, vagy az, hogy őt átverték-e, vagy sem. Sokkal érdekesebb az a párhuzamos világ, ami a kelet-ázsiai akkumulátoripari szereplők megjelenésével létrejön Magyarországon. Koreai cégek, amelyek csak koreai alvállalkozókkal hajlandóak szerződni, miközben a magyarok a folyamatba csak rajtuk keresztül szállhatnak be. Magyarországon megkötött szerződések, amelyekben a jogvitákat Szingapúrban kell rendezni. És olyan kiszolgáltatott, alá-fölé rendelt alvállalkozói viszonyok, amelyekben a magyar cégek csak kapkodják a fejüket a felettük meghozott döntések következményei után.
Az SK iváncsai gyáránál tapasztalható viszonyokat jól jellemzi, hogy az utóbbi két évben már három munkás meghalt az építkezésen. A gyár Magyarország történetének második legnagyobb zöldmezős beruházása, közel 700 milliárd forintból építkeznek három hektáron közvetlenül az M6-os autópálya mellett. Ennél egyetlen nagyobb zöldmezős beruházás van útban: a CATL debreceni akkugyára. (Telex)
