Május elején még úgy tűnt, hogy akár a lélektani 500 forintos szintig is eshetnek az üzemanyagok hazai árai, most a 600-as szinthez közelítenek. Nagy kérdés, hogy ez megállót jelent vagy további drágulást látunk majd?
Három hónappal ezelőtt úgy tűnt, hogy ha a benzin nem is, a gázolaj ára elérheti az 500 forintos szintet a hazai kutaknál. Akkoriban a világgazdaság állapota kapcsán komolyan aggódtak az elemzők, felerősödtek azok a hangok, amelyek a recessziós félelmekről szóltak az Egyesült Államokban és az Európai Unióban is. Ráadásul az sem segített, hogy úgy tűnt sokáig tarthat az amerikai kamatemelési ciklus. Ráadásul az adatok arra mutattak rá, hogy Kínában nincs olyan jó állapotban a gazdaság, ahogy azt a pártvezetők kommentálták, és számos nehézséggel kell a közeljövőben szembenézni a pekingi vezetésnek a vártnál lassabb növekedés miatt.
A gazdasági élénékülés, illetve a recesszió egyfajta előrejelző eszköze a szállítási szektor konjunktúrája, a logisztikai teljesítmény gyengélkedése miatt pedig a gázolaj tőzsdei jegyzése május elejére közel másfél éves mélypontra került. Ekkor a gyengébb forint, illetve a magyar üzemanyag kis- és nagykereskedők árrése miatt maradt a gázolaj 500 forint felett, hiszen a nemzetközi (tőzsdei) árak alapján a 2022 év elejei szintig eshetett volna a kutak által kért összeg.
Az olajár jelentősen emelkedett
Ezt követően viszont komoly fordulat következett be, és a Brent olaj 70 dollár körüli ára 10 dollárral ugrott meg a világpiacon. Igaz, a Mol által feldolgozott orosz Ural típusú olaj továbbra is jóval olcsóbb, mint a Brent, ám ez a hazai kutak áraiban már csak azért sem tud érvényesülni, mert a magyar költségvetés extraadó formájában ezt a nyereséget teljesen elvonja a magyar olajtársaságtól, ennek révén a költségvetés éves szinten nagyságrendileg 500 milliárd forint bevételt realizál. Bár a fogyasztói árhoz képest nem jelentős tétel, de érdemes megemlíteni, hogy az elmúlt időszakban mind az ukrán, mind a horvát tranzit erőteljesen drágult.
A hazai fogyasztói árak szempontjából a legfontosabb változást tehát az olajár komolyabb változása generálta. Ez pedig, ahogyan fentebb jeleztük, 10 dollárral drágult. Ebben komoly szerepe volt a kitermelés visszafogásának, hiszen előbb Szaúd-Arábia tett ígéretet augusztustól napi egymillió hordós termeléscsökkentésre, majd a néhány hete Oroszország is azt jelezte, hogy augusztusban napi 500 ezer hordóval csökkenti olajtermelését. Ez a két bejelentés az elemzők szerint már komolyabb mennyiséget jelent, ami eltűnik a piacról. Ráadásul az utóbbi hetekben más időleges leállások, amelyek a kínálatot csökkentik. A közelmúltban több líbiai olajmezőt, köztük az ország második legnagyobbját, a Shararát leállították. Egy feltételezett csővezeték-szivárgás miatt pedig felfüggesztették a nigériai Forcados terminál exportját is.
Az olajkínálat mérséklése mellett a finomított termékek esetén is jöttek negatív hírek, júliusban Németországban és Spanyolországban is voltak finomítói leállások. Ráadásul a közel-keleti régióból Európába érkező feldolgozott termékek mennyisége is visszaesett. Tekintve, hogy február 5-én életbe lépett az orosz finomított termékek importtilalma az Európai Unióban, ezek összességében mind bizonytalanságokkal járták. Nem véletlenül ment fel a a májusi mélyponthoz képest közel 200 dollárral a gázolaj tőzsdei árfolyama (100 metrikus tonnánként).
A drágulás irányába hatott az is, hogy a nyári időszakban a szezonálisan erősebb keresletre reagálva jellemzően magasabb árak alakulnak ki. (Igaz az utóbbi néhány évben a járvány és a háború miatt ez nem jelentkezett vagy éppen extrém módon felerősödött.) Elmondható ugyanakkor, hogy „normál esetben” a nyári szabadságolások idején az erősödő utazási kedvre reagálva a megnövekedő benzinkereslet-növekedést a töltőállomások beárazták. De nem csak a személyautók használata növekszik ilyenkor, de június végétől három igen intenzív hónapja van a mezőgazdaságnak is, amikor a munkagépek, traktorok csúcsra vannak járatva, ami pedig a gázolaj fogyasztásában és annak az árában köszönhet vissza. Így tehát kisebb nyári drágulásra tulajdonképpen lehetett számítani, a kérdés most inkább az, hogy az olaj drágulása megáll, vagy tovább húzza majd fel az üzemanyagok árát.
Megállhat az olaj drágulása
A magyar autósok számára megnyugtatónak tűnhet, hogy a fent említett szaúdi és orosz kitermeléscsökkentés ugyan jelentős áremelkedést szeretett volna kicsikarni, ez a lanyha kereslet miatt egyelőre nem fog bekövetkezni. A piaci adatok szerint ugyanis mind Európában, mind az Egyesült Államokban visszafogottabb a kereslet, mint amit az elemzők előzetesen prognosztizáltak. A napokban közzétett amerikai készletadatok egyértelműen arról tanúskodnak, hogy mind az olaj, mind a finomított termékek iránt erősen visszaesett a kereslet.
Ráadásul Kínából az utóbbi hónapokból számos olyan adat érkezett, amelyek mind arra utaltak, hogy az ottani gazdasági növekedés elmarad a várakozásoktól, így ez is mérsékeltebb keresletben csapódhat le. A világ legnagyobb olajimportőrének számító Kína esetén ugyan sokan bíznak abban, hogy a későbbiekben elindított gazdaságösztönző programok majd az olajra is kedvezően hatnak, ám a lehangoló növekedési adatok miatt ez várhatóan inkább már csak a 2024-es évek zenéje lesz.
A nemzetközi elemzők szerint a nyersolaj ára nehezen tudja a következő hónapokban teljesíteni a szaúdi célokat, vagyis, hogy tartósan hordónkénti 80 dollár fölé kerüljön. Ráadásul az utóbbi napokban a dollár is elkezdett magára találni, ami az olajnál megint csak az áremelkedés ellen hat.
A magyar autósok szempontjából persze kulcskérdés lesz a devizaárfolyam is. Ha ugyanis a forint látványosan gyengülne elsősorban a dollárral szemben, az szinte biztosan érződne az üzemanyagok piacán is. A forint kisebb lejtmenete ugyan nem zárható ki, ám összeomlásra a Magyar Nemzeti Bank által meghatározott irányadó kamatlábak magas szintje miatt nem számítanak az elemzők. (mfor.hu)