Életének 74. évében elhunyt Bánki András Táncsics Mihály-díjas és Jubileumi Prima Primissima-díjas újságíró – közölte az elhunyt fia hétfőn az MTI-vel.
Bánki András 1971 és 1976 között a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatója volt, ahol a Közgazdász című hetilapnál kezdett el újságírással foglalkozni.
Később, 1976 és 1994 között a Magyar Hírlap munkatársaként dolgozott, 1990-től a lap főszerkesztő-helyettese. 1994-ben a Vasárnapi Hírek társfőszerkesztője, majd 1995-ben főszerkesztője volt.
1995 és 1997 között a 168 Óra felelős szerkesztőjeként folytatta pályafutását. 1997-ben lett a Világgazdaság című üzleti napilap főszerkesztő-helyettese, majd 1998-tól egészen 2007-ig az újság főszerkesztője.
Bánki András 1989 és 2000 között a MÚOSZ elnökségi tagja volt.
Búcsúztatása kérésének megfelelően, szűk családi körben zajlik majd – tudatta ifj. Bánki András.
Kamasz Melinda, a Világgazdaság egykori főszerkesztő-helyettese (Bánki helyettese volt) a tudas.hu-n megjelent nekrológjában Bánki Andrást a világ talán egyik legjobb főnökének nevezi. Kamasz így búcsúzik Bánkitól:
Bánki András mindig a legjobbat akarta a szerkesztőségnek, amit irányított. A Világgazdaság vezetése alatt megkerülhetetlenül fontos – teljesértékű – napilappá nőtte ki magát a kétezres években. Rengeteget lehetett tőle tanulni, többek között azt az erős fókuszt, amely annak idején irányítása alatt olyan naggyá tette a Világgazdaságot. Mindig a lényegre koncentrált, tudta, mit szeretne elérni, többek között azt, hogy a Világgazdaságot, a zöld újságot – amelyet korábban így hívtak zöld papíron történő megjelenése miatt – teljes értékű napilappá tegye. Talán mondhatom, hogy akkor a legjobb szerkesztőséget sikerült összehoznia. Mutatja ezt, hogy a keze alatt felnövő generáció számos tagjából vált elsőszámú vezető a hazai médiapiacon. De az általa menedzselt ifjú elemzők, akik rendszeresen publikáltak, megjelentek a lapban, szintén ismert vezető gazdasági szakértőkké váltak Magyarszágon, amelyet sokban köszönhettek a jelentős médiapublicitást adó Világgazdaságnak. András mindig azt mondta: A lehetőséget megadom, hogy mennyire élsz vele, már a te dolgod. És a legtöbben éltek, éltünk vele, mert személyisége inspiráló, felkészültsége bámulatos volt. Az irányítása alatt dolgozó újságírók szerették, kedvelték őt. Ajtaja mindig nyitva volt mindenki előtt, bármilyen problémával fordulhattunk hozzá, megoldás mindig született. Bánki András rendkívül fog hiányozni a magyar újságírók közül. Még azt a korszakot képviselte, amikor volt szolidaritás, együttműködés, jó értelemben vett verseny, – de csak a hírekben, a minőségben – az újságok között. Bánki András egy generáció meghatározó újságírója, hírlapi vezetője volt. Munkájával nyomott hagyott a hazai közéleten, az újságírás formálásán. Nyugodjék Békében! Szerettünk András!
