Nagy tűzvészek a történelemben
Dühöngő tűzvész pusztít Los Angelesnek már nem is tudom számontartani, hány pontján. A tüzek 5 -25 kilométeres távolságra vannak a házunktól. Mivel nem volt eső úgy március óta, a száraz bozót egy szikrától felgyullad, és az erős szélben pillanatok alatt szétterjed. Mivel a házak – a földrengésveszély miatt -- nem téglából, hanem fából vannak, a tűz rögtön az épületekre is átterjed. Negyedik napja örjöng a tűz. Sok tízezer embert evakuáltak a lakóhelyükről. Ilyenkor az amerikai ember legjobb tulajdonságai jönnek elő. Pillanatok alatt segélycsapatok keletkeznek, az emberek élelmet, takarókat, ruhákat, állateledelt hordanak azokhoz a középületekhez (iskolák, tornatermek, közösségi központok), ahová az evakuáltakat irányítják – illetve közülük azokat, akik nem tudnak rokonoknál, barátoknál lakni. Segíteni akarják az emberek a katasztrófa szituációban egymást. Egy individualista elveken épült társadalom legjobb közösségi pillanatai ezek.
Ifjú koromban gyakran énekeltük kánonban is a dalt: “Ég a város, ég a ház is,/Nem is egy ház, hanem száz is,/Tűz! Tűz! Tűz! Tűz!/Jaj, de messze a kanális”. Ezt vidám, vicces éneknek tekintettük soha nem gondolva komolyan, hogy ez valóban előfordulhat. Azután 1944-ben komolyra fordult a dolog, és valóban csapatostól mentünk menteni az égő házakba. Ez azonban a háború és bombázás következménye volt.
A háborúval ez véget is ért. Kezdtük úgy hinni, hogy a városokat elpusztító tűzvészek már csak biblia és a történelem lapjain léteznek. Az emberek bűnei miatt az Úr tűzvésszel pusztította el Sodomát és Gomorrát. De hány Sodoma és Gomorra létezett az elmúlt évezredekben? Ezekből jó sokat jegyzett fel a történelem. Tűzvész volt az időszámítás előtt 587-ben Jeruzsálemben, Nagy Sándor idején időszámítás előtt 330-ban Persepolisban és a harmadik pún hábor végén időszámítás előtt 146-ban Karthagoban, majd időszámítás után 64-ben, Néró idejében Rómában. Tacitus leírásából tudjuk, hogy ez a tűzvész öt-és-fél napig égett és Róma tizennégy kerületéből tizet elpusztított.
Londont számtalan tűzvész sújtotta, például 1130-ban, majd 1135-ben. 1666-ig hat tűzvész égette fel a várost. 1212-ben 3 ezer londoni égett halálra és a város egy-harmadát rommá tette. Konstantinápoly 406 és 1204 között öt alkalommal égett le. Amsterdam 1421-ben majd 1452-ben kétszer is úgyszólván földig égett. Magyarország sem volt kivétel. A török hódítás idején, 1526-ban Szulejmán szultán felgyujtotta Budát, de a város visszafoglalásakor 1868-ban is több napon át pusztított tűzvész. Természeti csapás is okozott tűzvészt amikor egy villám éppen egy lőpor-toronyba csapott. A keletkezett hatalmas tűzben kétezren haltak meg. New York kétszer élt át hatalmas tűzvészt, 1776-ban, majd 1835-ben. A 19. század Amerikájában sorozatos tűzvészek pusztítottak. Az egyik legrettenetesebb 1871 októberében Chicagóban 17 ezer házat tett romhalmazzá, háromszáz embert ölt meg, és 90 ezren hajléktalanná váltak. A Boston belvárosát leégető tűzvész 1872-ben 776 épületet pusztított el és 20 ember halálát okozta.
A történelem egyik legrémesebb tragédiája az 1906-os San Francisco-i földrengés okozta tűzvész volt mely 25 ezer épületet hamvasztott el háromezer ember halálát okozva. Hasonló tragédia volt az 1923-as tokiói földrengés okozta tűzvész is, mely 142 ezer halálos áldozatot követelt. Mindezt még betetőzte, hogy a földrengés egy pusztító ‘tsunamit’, gyilkosan erős tengeri, a szárazföldre kicsapó hullámzást okozott ami további 570 ezer házat rombolt le, közel két millió embert téve hajléktalanná.
Semmihez sem hasonlítható a II. világháború vége felé a német Drezda város esete. 1945 február 13 és 15 között 772 angol és 527 amerikai nehéz bombázó közel négyezer tonna bombát dobott a városra, ami a közvetlen rombolás mellett hatalmas tűzvészt is okozott. A város mintegy hét négyzetkilométeres központja romba dőlt, leégett és mintegy 25 ezer ember életét veszítette. Ez a brutális, embertelen akció végülis azt szolgálta, hogy a náci Németország adja meg magát s véget vethessenek a gyilkos háborúnak.
A 21. századnak még csak az első negyedét zárjuk, de már eddig is ijesztő természeti csapások érték a világot. Ezek között három volt veszedelmes tűzvész: a 2003-as szibériai, amely 22 millió hektárt égetett fel, s átterjedt Mongóliára és Kínára is, a 2014. évi, 150 különböző helyen fellángolt és több, mint egy-milliárd négyzetkilométer területen pusztító kanadai tűzvész, és a 2019-20-as ausztráliai, amely több mint 20 millió hold területen pusztított és három milliárd állatot ölt meg. Mindennek nyilván korántsincs vége. Az ENSz szakértőinek előrejelzése szerint a század végéig még 50 százalékkal fognak növekedni az ilyen természeti csapások.
A mostani dühöngő tűzvész Los Angeles jónéhány körzetében pusztít, elsősorban a Pacific Palisades-en és Pasadenában, de a Holywood Hills-en is. Sajnos hurrikán erejű, 150 kilométer sebességű széllökések terjesztették a tüzet, ami az első nap végére megkétszereződött területen égett már és 1.300 házat pusztított el, s további 60 ezer közvetlen veszélyben van. Az első napon 30 ezer embert kellett evakuálni, de ez mára a kitelepítettek számát már 180 ezerre növelte. A városban öt menedékhelyet nyitottak meg a hajléktalanul maradtak számára. Szerencsére sikerült azonban korlátozni az emberveszteséget, ami máig – a tűzvész erejéhez képest viszonylag kevés – tíz halálos áldozatot követelt. A szél azután elállt, három nap alatt nem sikerült egyetlen négyzetméternyit sem eloltani, de a negyedik napon több tüzet megfékeztek, illetve valamelyest visszaszorítottak. Az okozott kárt 140-150 milliárd dollárra becsülik. És közben megjelentek a sakálok: 20 embert tartóztattak le, akik a helyzetet kihasználva raboltak a tűzzel sujtott területeken.
A természeti csapásokkal szemben ma is nagyjából védtelen az ember. Árvizek, földrengések, tűzvészek időről-időre tudatosítják, hogy nem vagyunk igazán urai – mint gyakran hinni szeretnénk - a természet világának.
Sajnos ugyancsak védtelenek vagyunk az ember okozta csapásokkal, háborúkkal, gyilkosságokkal, emberi gonoszságokkal szemben is. Ezek a természeti csapásoknak sokszorosát okozzák emberi szenvedésben, halálozások számában. Nem vagyunk sajnos urai saját emberi társadalmunknak sem. (Berend T. Iván)
