A Kína és a közép- és kelet-európai országok közötti együttműködés vagy "16+1" néven is ismert KKE-Kína kezdeményezés iránti érdeklődés csökken a közép- és kelet-európai tagok körében.
A 2012-ben indított program célja a Kína és a tagországok közötti kapcsolatok elmélyítése volt, de a legtöbb ország már kifarolt az együttműködésből, mert a Peking által hitelezett projekt megterülése jelentősen visszaesett, míg az ázsiai ország külpolitikája is ellentétes az uniós értékekkel - írja az Euractivon megjelent elemzésében Patrick Triglavcanin, a Geostratégiai Tanács vezető kutatóasszisztense. - írja a Portfolio
A még 2012-ben elindult „16 + 1 együttműködés” egy transzregionális intézmény, amely a kelet-közép-európai országok (köztük Magyarország) és Kína kapcsolatának erősítését és a felek közötti kereskedelem bővítését célozta. Az együttműködés része volt Peking grandiózus geopolitikai tervének, ami újra definiálja Európa, Ázsia és Afrika kapcsolatrendszerét, az „Egy övezet, egy út” (BRI) kezdeményezésnek régióspecifikus programja. Két balti ország kiválása miatt ráadásul elég hamar 14+1 lett az elnevezés.
Viszont mostanra gyakorlatilag tetszhalott állapotba került.
Kezdetben a KKE-Kína kezdeményezés a szimbolizmus alapján kapott pozitív visszajelzéseket, Kína diplomáciai dinamizmusának és a régiókba történő tőkeinjekciójának bemutatásával. Az Övezet és Út kezdeményezés tovább ösztönözte a KKE-Kína kezdeményezéshez kapcsolódó együttműködést. Idővel azonban sok közép-európai vezető felismerte, hogy a gazdasági előnyök szűkösek, és elsősorban a Kínából származó import növekedését eredményezik, nem pedig a Kínába irányuló exportot.
Ez aggályokat vetett fel a kínai beszállítóktól való függőséggel kapcsolatban, különösen most, amikor az Európai Unió igyekezett csökkenteni a Kínával kapcsolatos gazdasági kockázatokat.
A közép-európai tagok aggodalmukat fejezték ki a Kínával való kétoldalú kötelezettségvállalás hiánya miatt is. Úgy vélik, hogy Kína elegendőnek tartja a multilaterális kezdeményezésen keresztül történő elkötelezettséget, ami elriasztja a kétoldalú interakciókat. Tekintettel a közép-európai országok eltérő kultúrájára, prioritásaira és gazdasági súlyára, a széleskörű megközelítésre már a legelején azt mondták a kritikusok, hogy valószínűleg nem fogja hatékonyan elmélyíteni a kapcsolatokat - írja esszéjében Patrick Triglavcanin, a Geostratégiai Tanács vezető kutatóasszisztense.
A geopolitikai aggályok további kétségeket ébresztettek a közép-európai tagokban. Kína elutasító magatartását Oroszország Ukrajna elleni háborújának megrovására hallgatólagos támogatásnak tekintik, ami tűrhetetlen az olyan országok számára, amelyeknek a múltja az orosz agresszióval való szembenézés, például Lengyelország számára. Az Egyesült Királysággal, az Egyesült Államokkal és az EU-val való erős kapcsolatok fenntartása egyre fontosabbá vált ezen országok számára, mivel ezek a szereplők keményebb álláspontot képviselnek Kínával szemben.
Tajvan kérdése szintén megnehezíti a Kínával való együttműködést. Az Ukrajna és az ázsiai szigetország között a szuverenitás tekintetében meghúzott párhuzamok és Kína destabilizáló tevékenysége a Tajvani-szorosban előnytelenné teszi a Kínai Kommunista Párttal (KKP) való együttműködést. A Cseh Köztársaság például igyekszik elmélyíteni kapcsolatait Tajvannal, de nem tekinti magát a KKE-Kína kezdeményezés aktív tagjának.
A KKE-Kína kezdeményezés jövője továbbra is bizonytalan. A közép-európai nemzetek követhetik a balti államokat a kezdeményezésből való teljes kilépésben. Az európai vezetők számára azonban a Kína általi gazdasági büntetéstől való félelem, ahogyan azt Litvánia esetében is láthattuk, megfontolandó. Valószínűbb, hogy ezek az országok inaktív tagokká nyilvánítják magukat, ami idővel csökkenti a kezdeményezés jelentőségét, és esetleg a kezdeményezés megszűnéséhez vezethet.
Bár erre Triglavcanin nem tér ki elemzésében, az elmúlt időszakban az látszott, hogy a térségből Szlovákia és Lengyelország is egyre kevésbé veszi komolyan a szerveződést, így Magyarország az uniós országok közül gyakorlatilag az utolsó, amely még aktív tag. A magyar-kínai kapcsolatok viszont csúcsra járnak: sorra jelentik be az akkumulátoripari beruházásokat az ázsiai ország cégei. Eközben a magyar export érdemben nem növekszik Kínába.
Ráadásul a szervezet szétesése felgyorsulhat: az EU gazdaságvédelmi stratégiája ugyan nem nevesíti Kínát, de Brüsszel és a tagállamok legnagyobb része egyre inkább korlátozni akarja a Kínából érkező beruházásokat. (Portfolio)
