Miért vesztünk mindig? Tárkányi Péter a Mércében próbál választ találni a kérdésre.
A válasza felemásra sikerült.
Ha leszámítjuk az egyébként megkerülhetetlen tényt, hogy Orbán államberendezkedése eleve kizár bármilyen ellenzéki győzelmet, tehát az eszmefuttatás a győzelemhez vezető taktikai-stratégiai utakról eleve akadémikus, a szerzőnek ettől függetlenül sincs mindenben igaza!
Nincs igaza, amikor azt fejtegeti, hogy a közfelfogás az állandó vereségekre két tipikus, de téves választ ad:
1./ a magyar birkanemzet, és
2./ a NER megdönthetetlen.
„Az európai és magyar történelem számos példát szolgáltat arra, hogy a magyar nép sem kulturálisan, sem biológiailag nem rendeltetett arra, hogy alávesse magát ilyen vagy olyan politikai rendszernek”, tehát nem birkanemzet!
A magyar nép ezeréves története éppen arra szolgál igazolásul és példákkal, hogy a magyar nép, eltérően más nemzetektől, miért veti alá magát folyamatosan (jelenleg külső nyomás nélkül, önként) ilyen vagy olyan politikai rendszereknek!
A nadrágszíj-parcellán magányosan/maximum a családjával gazdálkodó földműves attitűdje ez, aki közös/közösségi munkát – a pásztorkodó népekkel szemben – csak kényszerű robot formájában ismer.
Ősi művelési módszereit – az iparos nemzetekkel szemben – nem óhajtja technikai újdonságokkal fölváltani.
A világ a számára – a kereskedő népekkel szemben – nem terjed túl a falu látóhatárán, idegen szemléleteket, szokásokat csak kereskedők és hódítók csizmája hoz el neki.
A szolidaritást, az összefogás erejét hírből sem ismeri, földesura önkénye ellen tradicionálisan a királyhoz, az örök, megfellebbezhetetlen felsőbbséghez fordul, nevezzék bár pártfőtitkárnak, vagy miniszterelnöknek.
Sosem lázad, sosem zendül, mindig egyéni menekülő- és kiutakat keres a felsőbbséggel kiegyezve: jogaimat egy lóért!
A terményt, a jószágot elrejti bármely adószedő elől – ebből él ezer éve!
Ehhez járul még a magatartását erősítő tényezőként, hogy a (törököt leszámítva) az idegen elnyomás itt sosem volt olyan kegyetlen, mint a török a Balkánon, vagy az orosz Lengyelországban. Ellenállásra amazokkal szemben, mint a többieket, ez se sarkallta.
Horthy a frissen vérző Trianon sebére igért revansot – követjük, nyomorogva is! Kiszolgáljuk mindenben! A legaljasabb ügyekben is!
Kádár a politikai önrendelkezésért cserébe egyre javuló életminőséget ígért: néhány megveszekedett értelmiségi kivételével a csereüzletben az egész ország benne volt.
Gyakorlatilag ma Orbán is ezt ígéri, ezt az üzletet ajánlja: bízd rám a kormányzás nyűgjét, cserébe elbánok általam megnevezett külső és belső ellenségeiddel, és elhozom neked a Kánaánt, mondjuk 2030-ra. Vagy, ha nem, hát kisnyúl! Így is jó? Igen!
És szemben azokkal az országokkal, ahol félmilliók, százezrek mennek az utcára, nálunk jó, ha háromezren!
Miért nem birkanemzet?
Az orbáni választójogi- és általános „jogrendszerben”, az ismert finanszírozási- és propaganda/médiafelállásban, a gazdasági javak elosztásában, az erőszak- és igazságszolgáltató szervezetek uralásában létrehozott monopolhelyzetben mitől megdönthető (alkotmányos módszerekkel) Orbán rezsimje?
Igaza van viszont a szerzőnek abban, hogy az ellenzék rossz taktikai és technikai megoldásokat választ, nem végez szervező munkát!
A probléma (ha az előzőekben vázolt, eleve kizáró okokat most figyelmen kívül is hagyjuk) mellesleg ennél súlyosabb!
Mert egyrészről kétségtelen (és már 2006-ban felhívtam rá Kunczéék figyelmét, hogy miközben ők ki sem mozdulnak a Vörösmarty térről, meg a tévéstúdiókból, és ülnek a babérjaikon), Orbán izzadságos lábmunkával járja a vidéket és uszít, lázít, építi ki a hálózatát. Nem hálás feladat, de mint láttuk, eredményes!
Másfelől sokkal felkészültebb. Miben? Abban, hogy könnyen felfogható, egyszerű állításokat fogalmaz meg – legyenek bár igazak, vagy ordas hazugságok –, melyeket a félanalfabéta birkapásztor is megért.
Szemben az akkori kormánypártoknak, a mai ellenzéknek egyaránt megrögzült szokásával, hogy hosszú, összetett körmondatokban beszél, cáfol, melyeket a nép egy része nem is érti.
Orbán kiválóan elsajátította Goebbels technikáját, és hiba nélkül alkalmazza.
Az ellenoldal folyamatosan védekezik – sután, nem közérthetően, gyengén, meggyőző erő nélkül, vagy olyan (például közgazdasági) ismereteket feltételezve, melyekkel az átlagember nem rendelkezik.
Hiába ajánlottam nekik méregdrága kül- és belföldi választási szakértők helyett Victor Klemperer alapművét: A Harmadik Birodalom nyelve, nyilván nem vették a fáradságot, hogy elolvassák! Pedig benne van Orbán diadalmenete 2008-tól máig!
A szervezőmunkát hiányoló és tegyük hozzá, a propagandamunkát nem említő szerzőnek tehát ebben igaza van, csak hát, tizenöt évet elkésett!
Az MSZP-nek volt országos hálózata: elszállt! A többieknek nem is volt. És nem is lesz! Nincs rá pénz, nincs rá energia.
És élek a gyanúperrel, hogy a legtöbbjük felfogta, itt már nincs mit keresni (már az egyéni stallumokhoz járó tiszteletdíjon kívül – amíg e képviselői, egyéb székek még megvannak)!
Lehet tologatni a váltót, csakhogy a vonat elment!
