Meghatározó volt a 80 évvel ezelőtti karácsony Magyarország történelmében.
Az akkori események nagyban hozzájárultak a magyar gazdaság háború utáni újjáépítéséhez és a forint megszületéséhez, ám a főszereplők azóta is a magyar történelem jobbára ismeretlen alakjai maradtak.
E karácsonyra abszurd kettősség nyomta rá a bélyegét: miközben a hősök hazánk teljes aranytartalékát és a magyar koronát őrizték, fagytól és éhségtől szenvedtek.
A magyar történelem egyik legkockázatosabb vállalkozása indult el 80 évvel ezelőtt, főszerepben a teljes, 30 tonnás magyarországi aranykészlettel, a Szent Koronával, a Mátyás-corvinákkal és számos más nemzeti kinccsel. A Magyar Nemzeti Banknál lévő értéktárgyak mentését már a második világháború kitörésekor elkezdték szervezni, ám végül csak 1944. december 10-én indult el az aranykészlettel és más értékekkel megrakott vonat. A nem mindennapi szállítmányt egy csendőrosztag, valamint a jegybank munkatársai és családtagjaik kísérték. Vállalásuk kezdetén nem tudták, milyen viszontagságos helyzeteket élnek majd át, s hogy e küldetés valamennyiük életét gyökeresen megváltoztatja.
Egy veszteglő vonaton érte a magyarországi aranytartalékot menekítő csapatot 1944 karácsonya: Fertőbozon várták az engedélyt, hogy a később a magyar gazdaság újjáépítéséhez hozzájáruló vagyont végre Ausztriába vihessék a háború elől. A jegybank munkatársai embert próbáló körülmények között éltek akkor a vagonokban a 30 tonna aranyat rejtő dobozok között. Sokan elkeseredésükben vissza akartak fordulni. Nem csoda: azon a télen rendkívül hideg volt, a hőmérő időnként mínusz 10-20 fokot mutatott, s a melegedést biztosító kályhákra hosszú ideig várni kellett.
A tisztviselők egy ország pénzügyi fedezetét biztosító vagyonon ültek, miközben a fagyhaláltól féltek.
Élelmet találni sem volt egyszerű, sokan a földön talált, őszről megmaradt rossz almákat is megették. Közben a fejük felett és a közvetlen közelükben zajlott a II. világháború, így lövésektől és bombáktól is tartani lehetett. A kisgyerekeknek az aranyat tartalmazó ládák fölött ágyaztak meg, ott aludtak éjszakánként.
Karácsony az Aranyvonaton: háborús kellék a fenyőfán
Ebben a helyzetben telt hát a karácsony az osztrák határ mellett, de még Magyarországon. Az ország vagyonát őrzők a közeli erdőkből szereztek fenyőfát, melyet az amerikai bombázók által a német radarok zavarására ledobott fémszálakkal és más aprósággal díszítettek fel szenteste. A szűkös körülmények ellenére közösen ünnepeltek, és mindenki igyekezett a gyerekek számára a lehetőségekhez mérten ünnepi hangulatot teremteni.
Az ünnepek alatt a háború tovább közeledett, és a magyar csoport nem tudhatta, hogy a németek, a szovjetek vagy az amerikaiak érnek-e előbb a térségbe. A bombázások idején el kellett hagyniuk a vagonokat, hiszen azok is célpontnak számítottak. Ilyenkor a fagyos erdőbe menekültek ki, ahol tüzet raktak, és akörül melegedtek. A közeli erdő más funkciót is ellátott: kifeszített lepedők választották el itt a női és a férfi-„mosdót”, hiszen a fertőbozi vasútállomány illemhelye nem volt elegendő ennyi embernek.
Veszélyes magánakció és titkosított levél
Hat hét telt el így várakozva. A kevés élelem miatt többen a testsúlyuk jó részét elveszítették, a nadrágokat az övek tartották a helyükön. Január végén indulhattak csak tovább: akkor sikerült megállapodni a Szálasi-kormánynak a németekkel, hogy a vagyon és annak őrzéséért felelős jegybanki tisztviselők együtt utazhassanak. A vonat az Alpok lábánál fekvő Spital am Pyhrnbe érkezett, ahol egy kolostorban helyezték el az aranytartalékot és a többi értéket. Irodákat alakítottak ki, és a Magyar Nemzeti Bank megkezdte működését az Alpok lábainál. Ám ahhoz, hogy Magyarország aranytartaléka ne kerülhessen német kézbe, veszélyes magánakció szervezésére volt szükség.
Tarnay Frigyes, a nemzeti bank akkori főellenőre volt az egyik önként jelentkező, aki az életét kockáztatva Tuboly József kollégájával együtt elindult Salzburg felé. Titkosított levelet vittek, melyben tudatták az amerikaiakkal, hogy Magyarország teljes aranykészletét Spitalban rejtették el, és szeretnék azt – kizárólag – megőrzésre átadni.
Fotó: Pénzmúzeum
Az amerikaiakhoz azonban csak német ellenőrző pontokon keresztül lehetett eljutni. Igaz, a tisztségviselőknek volt útlevele, ám a háború elvesztését akkor már sejtő német katonákat így is kockázatos volt kijátszani. A küldetés végül sikerült, a levél célba ért: az akkor Salzburgban tartózkodó amerikai katonák így időben értesültek arról, hogy Magyarország aranykészletét kell megőrizniük. Kis időn múlott, de az amerikaiak végül beelőzték az oroszokat, elfoglalták Pyhrn magaslatát és települését. Az aranytartalék és a többi nemzeti kincs védelem alá került.
Egy gramm sem hiányzott, noha nélkülöztek
Az aranytartalékot egy évvel később, 1946-ban az amerikaiak maradéktalanul visszaszolgáltatták Magyarországnak. A 30 tonna arany – gyakorlatilag grammra pontosan – visszaérkezett az országba. Sokan a mai napig nem tudják, hogy ez járult hozzá az akkori hiperinfláció végéhez, és jelentette a jelenlegi fizetőeszközünk bevezetésének alapját.
A Spitalban őrzött pengő bankjegyek a háború végére elértéktelenedtek, így azokat a kolostorban hiába óvták a penésztől és nedvességtől. Ám a forint fedezete az az aranytartalék lett, melyet a Magyar Nemzeti Bank tisztviselői menekítettek ki az országból, életük kockáztatásával.
Újabb megpróbáltatások: B-lista, meghurcolás
A banktisztviselők megpróbáltatásai azonban itt nem értek véget. Elismerés helyett meghurcolás várt az Ausztriából hazaérkezőkre: Magyarországon úgynevezett B-listára kerültek az Aranyvonatot védelmező jegybanki dolgozók. Jó esetben csak a munkájukat vesztették el, és jellemzően fizikai munkásként kaptak lehetőséget, rosszabb esetben meghurcolás és börtönbüntetés várt rájuk.
A kint maradtak közül sokan emiatt úgy döntöttek, nem térnek vissza szülőföldjükre. Számos család Spitalban telepedett le, voltak, akik Nyugat-Európába, többen Dél-Amerikába vagy az USA-ba emigráltak. Tarnay Frigyesnek és családjának például – több hónapi várakozás után – a Vöröskereszt segítségével sikerült Los Angelesbe jutnia, ahol először takarítási és gondnoki munkából tartották el magukat. Később az egykori főellenőr könyvelőként el tudott helyezkedni, ám nem élt sokáig, 1957-ben, 51 évesen elhunyt, Magyarországra soha többet nem tért vissza. (Az Aranyvonaton utazó fiai idén édesapjuk örökségét a Magyar Nemzeti Bank Pénzmúzeumának és a Nemzeti Levéltárnak adományozták.)
A helytállás elismerésére 60 esztendőt kellett várni. Elsőként 2005-ben a Járai Zsigmond által vezetett Magyar Nemzeti Bank mondott hivatalos köszönetet a hősies szolgálatért. A tisztviselők közül a legtöbben akkor természetesen már nem éltek, ám akadtak, akik idős koruk ellenére repülőre szálltak, hogy Magyarországon átvehessék az elismerést, és visszaemlékezzenek. Az Aranyvonat tisztségviselői előtt a Matolcsy György által vezetett MNB dokumentum-játékfilmmel tisztelgett, a film QR-kódja a 12. évfolyamosoknak szóló tankönyvben szerepel.
A szerző a Magyar Pénzmúzeum és Látogatóközpont vezetője. (Index)
