Nagyon szűk az a réteg Magyarországon, amely a járvány időszakában és az orosz-ukrán háború kezdetét követően előrébb lépett az uniós jövedelmi rangsorban: mindössze a társadalom legjobban kereső 15 százaléka büszkélkedhet azzal, hogy európai viszonylatban is javult az anyagi helyzete, már ami a fizetéseket illeti.
Egytől százig
Ha az Európai Unió összes lakosát a jövedelme alapján évenként sorba rendezzük, akkor megfigyelhetjük, hogy a magyar társadalom döntő része hasonló mértékben lépett vissza 2020 és 2023 között. Ez az egyformaság ráadásul egyaránt jellemző az euróban és a vásárlóerő-paritáson mért – tehát a megélhetés költségével, vagyis az országonként eltérő árszínvonallal kiigazított – adatokat nézve, így például kérdéses az árak befolyásolására tett kormányzati törekvések eredményessége.
Az alábbi ábrákon érdemes a 2020-at és 2021-et jelölő kék, illetve a rákövetkező két évre vonatkozó magenta vonalak egymáshoz képesti viszonyát figyelni. Ezek ugyanis a 85. jövedelmi századnál (ez alatt a percentilis szakkifejezést értjük – az első a legszegényebb egy százalék, a századik a leggazdagabb egy százalék) sorrendet cserélve jelzik, hogy míg az ennél a szintnél rosszabbul kereső magyarok a vizsgált időszak elején álltak valamivel jobban az uniós jövedelemeloszlásban, addig a gazdagabbak előrébb tudtak lépni a kedvezőtlen gazdasági helyzet ellenére is.
A magyar jövedelemeloszlás 50. századnál lévők – ők keresnek a mediánnak megfelelően, náluk épp ugyanannyi szegényebb, mint ahány gazdagabb van az országban – például az euróban számolt jövedelem tekintetében 2020-ban az európai eloszlás nagyjából 13. századánál voltak, tehát az európaiak 13 százalékánál kerestek jobban, ami 2023-ra 11 százalékra csökkent. (Ahogy a grafikonokon jeleztük és később a módszertannál is olvasható, ez valójában inkább a 2022-es helyzetet jelzi az Eurostat adatközlési sajátossága miatt, azaz a tavalyi jelentős reálbércsökkenés hatását még nem is tükrözi.)
A magyar 90. század azonban 2020-ban az európai rangsor 28 százalékát gyűrte maga mögé, majd 2023-ban 29 százalékra nőtt ez az arány. Különösen látványos a leggazdagabb három százalékba tartozók felzárkózása, ők 9-15 százalékpont lemaradást hoztak be három év alatt.
Teljes felzárkózásról akkor beszélhetnénk, ha egy jövedelmi csoportnak megegyezne a magyar és az uniós helyezése, tehát a magyar 90. százalék uniós viszonylatban is 89 százalékot utasítana maga mögé. Ettől, mint látszik, továbbra is messze vagyunk. Sőt, mint a fentiekből kiderült, az alsó 85 százalék esetében messzebb is kerültünk ettől az elképzelt állapottól, vagyis a cikk címében még szépítettük is egy kicsit a valóságot, hiszen tízből 8,5 honfitársunk került kedvezőtlenebb jövedelmi helyzetbe európai uniós összevetésben.
A vásárlóerő-paritáson mért adatok alakulása az árszabályozással kapcsolatos kétségek mellett arra is rámutat, hogy a magyar munkaerő versenyképességét is fenyegető béremelkedéssel olyan szintű infláció és árfolyamromlás állt szemben (érdemes felidézni, hogy 2020 elején egy euró értéke még a 330-340 forintos sávban mozgott), hogy más európaiakkal szemben a magyarok zömének nem javulhatott a jövedelmi helyzete.
Sokkal kevesebb nyertes
Az ábrákon látható kettősségből az is látszik, hogy a jövedelmi egyenlőtlenségek mérséklése továbbra sem fontos politikai cél, átütő siker legalábbis nem történt e tekintetben. Emlékezetes, hogy a 2022-es országgyűlési választás előtt nagyjából 1250 milliárd forintnyi kormányzati pénzosztás nagy része személyi jövedelemadó-visszatérítés formájában történt, ami a rászorultsági elvek figyelembe vétele nélkül leginkább azoknak kedvez, akik magas jövedelem után sok adót fizetnek, miközben az Európa-rekorder infláció épp a szerényebb körülmények között élőket sújtotta inkább, a tehetősebbekhez képest.
A legjobban keresők kiváltságává vált tehát a más európai országokban élőkéhez képest nagyobb mértékű, és ezáltal az uniós ranglétrán előrelépést jelentő jövedelemnövekedés. Ahogy már a cikk elején említettük, ez a privilegizált kör lényegében a felére szűkült az elmúlt években, a 2010 és 2016 közötti időszakhoz képest azonban még drámaibb a változás. Ekkoriban ugyanis a felső ötven százaléknak – tehát közel ötmillió embernek – sikerült előre lépnie uniós összehasonlításban (méghozzá egyre nagyobbat, ahogy haladtunk feljebb a jövedelmi századokon).
De persze a pohár még ekkor is csak félig volt tele, hiszen a magyar társadalom alsó fele megragadt akkoriban az európai jövedelmi rangsorban. Ebben pedig szerepet játszott az egyenlősítő törekvések már említett hiánya, ami egyebek mellett az egykulcsos személyi jövedelemadóban és a rezsicsökkentéshez hasonló differenciálatlan támogatásokban öltött testet.
Módszertan
Az európai jövedelmi rangsorral kapcsolatos számítások az EU-SILC adatfelvételnek az Eurostat által közölt adatain alapulnak. Az uniós statisztikai hivatal adattábláiból kiderül, hogy az európai országok egyes jövedelmi rétegeibe tartozók mennyi pénzből élnek a háztartások egy főre jutó éves bevételei alapján, a juttatások, a hozzájárulások és az adók levonása után. Az Eurostat a statisztikákat az adatgyűjtéshez képest egyéves csúszással közli, tehát az egyes időszakokra vonatkozó értékek alapvetően az egy évvel korábbi állapotot írják le. (g7.hu)
