Az elmúlt évtizedekben a nyugati országokban, így Magyarországon is alaposan megváltozott, hogy hogyan gondolkodunk az apaságról, az apai szerepekről.
- Az apaság forradalmi átalakuláson ment át Európában, mindennapjaink részévé vált a törődő apa jelensége.
- De ezzel nem csökkentek azok a társadalmi elvárások, hogy a családban a férfinak kenyérkeresőnek is kell lennie.
- Mitől tekint jó apaként magára az, aki jó apának tekinti magát, és mit tehet az állam, hogy enyhüljön a családokra nehezedő nyomás?
A gyermeke életébe sokkal inkább bevonódó, törődő apa képe jóval meghatározóbbá vált, annyira, hogy ma már ez tűnik az alapértelmezett társadalmi elvárásnak. De ha megpróbáljuk megvizsgálni, mit is jelent a gyakorlatban ez a törődő, bevonódó apaság, hamar kiderül, hogy sokan sokfélét értenek alatta.
Takács Judit szociológus, a HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont professzora évtizedek óta kutatja az apai szerepek alakulását, és mint a 444-nek elmondta, nehezíti a helyzetet, hogy bármennyire is felkapottnak tűnő témáról van szó, érdemi apakutatás sem Magyarországon, sem Európában nem készült túl sok, így nem áll rendelkezésre elég adat, amit össze lehetne hasonlítani. Arról például elég pontos képük van a szociológusoknak, hogy hogyan alakult a férfiak és a nők részvétele a munkaerőpiacon, de ebből nem derül ki, hogy mondjuk a férfiak mennyi időt töltenek munkán kívül otthon, a gyerekeikkel.
Nem arról van persze szó, hogy a társadalomtudósok totális sötétségben tapogatóznának. Takács kiemeli, a meglévő kutatások alapján elmondható, hogy ha van is benne illuzórikus elem, azért nem teljes illúzió arról beszélni, hogy az apaság forradalmi átalakuláson ment át Európában „A törődő apa mára olyan fontos személyiség lett, akinek az alakja nagyon jelen van az életünkben, a gondoskodó férfiszerepek egyre inkább előtérbe kerülnek.”
Amiről bőven áll rendelkezésre adat, azok a társadalmi attitűdök: például, hogy milyen elvárások vannak egy társadalomban azzal kapcsolatban, hogy a férfiaknak és a nőknek milyen szülői szerepeket kell(ene) betölteniük.
De ezek az adatok sosem a valóságot adják vissza: nem szabad összekeverni, mit mondanak az emberek arról, hogy mit szeretnének, és hogy ehhez képest mi az, ami aztán valójában meg is történik
– mondja erről Takács Judit.
Ez a kettősség meghatározó Magyarországon is: a szociológus szerint az elvárások szintjén akár csak a pár évtizeddel ezelőtti állapotokhoz képest ma már sokkal inkább jelen van az igény, hogy az apa legyen törődő, foglalkozzon sokat a gyerekével. De közben látni azt is, hogy a mindennapokban ez sokszor nem tud igazán megvalósulni, gyakran olyan nyilvánvaló megfontolások miatt, hogy a családoknak meg kell élniük valamiből, és abban a társadalmi környezetben, ahol a megélhetés túl sok energiát emészt fel, az egyéb fajta törődésre kevesebb idő és energia jut.
Ehhez a kérdéshez szorosan kapcsolódnak a nemi szerepekkel kapcsolatos társadalmi elvárások, vagyis az, hogy az adott országban hogyan gondolkodnak az emberek a férfi és a női szerepekről. Takács Judit elmondása szerint lehet tudni, hogy Magyarországon, ami tradicionálisabb társadalom, ezeket a szerepeket hajlamosabbak vagyunk egymástól elkülönítve kezelni, ráadásul a politika fel is erősíti itthon a különbségeket.
Azzal együtt is, teszi hozzá, hogy a 2010 óta kormányon lévő Fidesz fejlődött ezen a téren. Ahhoz képest, hogy retorika szintjén mennyire a tradicionális családi felállást hirdetik, a gyakorlatban megjelentek olyan közpolitikai intézkedések, amelyek lehetővé teszik, hogy a szülők maguk is alakítsák a munkához való viszonyukat. Például ha a kismamák dolgozni akarnak, vagy az apák otthon maradnának, akkor ezt megtehetik.
A 444 Takács Judit szociológussal beszélgetett, további részleteket ide kattintva lehet olvasni.
